| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Vers: haaszi: Fekete István emlékére |
|
haaszi
Mikor a szél felhőkazlakat
hajszol nyugatról, s csillagokat
szikráztat a tavaszi égen,
és gólya vitorláz, mint régen;
mikor a téli, dermedt fagyban
madáretetőt töltök lassan
és az alkonyi selymes árnyak
ölelésében álmok járnak;
ha tavasszal, míg illan pára,
májusi erdő gyöngyvirága
fehérlik zsongó bokor alatt;
ha róka a vetésbe szalad;
vidrák vadásznak éji órán,
s nem látni, csak sáros nyomán
elpusztított haltetemek
jelzik a vérengző egyedet;
vagy száraz, zörgő, holt avarom
csípős füstjébe belehallom
vadászpuskák mély csattanását,
hajtók zsivaját, friss pogácsát;
vadkacsa szárnypergetésében,
szalonkák nászrepülésében,
vagy délre húzó vadlibák
ékében élem újra át
emberségét, súlyos nyugalmát,
könnyed szavai hangulatát…
Nekem már a természet része,
minden kis részének egésze…
(Haász Irén)
|
|
| |
|
| "haaszi: Fekete István emlékére" | Belépés/Regisztráció | 3 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: haaszi: Fekete István emlékére (Pontok: 1)
- a_leb Ideje: December 26, kedd, 12:00:34
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Irénke, nagyon jól átadtad ebben a versben mindazt a szépséget, amit a könyveit olvasva érezhettem, örülök, hogy itt a versed.
aLéb |
|
|
|
|
|
Re: haaszi: Fekete István emlékére (Pontok: 1)
- haaszi Ideje: Január 01, hétfő, 15:12:43
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Nagyon köszönöm, hogy kirakatba kerülhettem! |
|
|
|
|
|
|
