|
Vers: Kankalin: Profánk |
|
Kankalin
Farsangkor a fánkot hab írja,
Aki lyány, tiblábol, ha bírja.
Szalagos vóna jó belőle,
Hiszen a legénynek ez kőne.
Szakácskönyv elibém, kitárom,
Óvasom, nézem én, míg látom.
Miből is mennyi köll a tálba?
Ne süssek süteményt hiába!
Kimérem először a lisztet,
A tejet fölibé, de nyiszlett.
Duzzad már a kovász, kivárom,
Ettől majd nődögél a fánkom.
Béöntöm mindet egy fatálba,
Úgy vélem, nagy lesz a hatása!
Egy tojás, két tojás... vagy három?
Az eszem máshol jár, sallárom!
Hiába csapkodom, csak ragad,
Miként a csiriztől lapra lap.
Kelni se hajlandó, csudába!
Én mondom, lesz inkább csúfsága!
Nem csak holt, vásott is a tészta,
Tán hamis a recept, vagy tréfa?
Térülök-fordulok, üzenek:
Ne várd a pampuskát, én megyek!
Vedd inkább télűző kalapod,
Kössél rá tűzszínű szalagot,
Csókot adj, ne egyet, sem kettőt,
Fánkommal várok egy esztendőt!
(Horák Andrea)
|
|
| |
|