[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 139
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 139


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Vers: Ketykó István: Késett vallomás ...


...

Ketykó István: Késett vallomás robog feléd mielőtt vörösre vált a szemafor - Feleségemnek



már huszonkét évet késett vallomás robog feléd mielőtt vörösre vált a szemafor
volt levél is ami emberöltőket késett s mikor kézbesítették volna a címzettnek
az már az örök vadászmezőkön pihente ki földi fáradalmait
késett de nem elkésett vallomás robog feléd
próbál szíved közelébe érni mielőtt vörösre vált a szemafor
egy vallomás egyszerű sallangmentes sóhajszerű de férfiasan őszinte vallomás
melyet már illett volna korábban elmondanom neked sokszor volt már szám ráhangolva
akár az íj feszített húrja de valahogyan mindig leengedtem földre fektettem
a tok mélyére zártam nem mintha féltem volna elmondani leírni egy üres fehér papírlapra
tudod sok-sok vers vallomás(féle) hagyta el ajkam és tollam mely hozzád szállt
talán nem is voltak suta buta vallomások őszintékre kíméletlenül igazakra sikeredtek
de egyetlen vallomást soha nem fogalmaztam meg a két évtized alatt
mióta hitvesem szerelmem őrangyalom vagy ez pedig csak késve most robog feléd
mielőtt vörösre vált a szemafor – soha nem köszöntem meg a nyugtalan
altatókkal sem pótolt rossz álmaid a szinte skizofrén dühkitöréseid melyek rendre miattam
voltak
nem köszöntem meg a virradatokat melyeket mégis mellettem töltöttél
a nappalokat mikor enni inni adtál szinte tehetetlen testemnek
s azokat a kórházban töltött hónapokat amikor úgy ahogy helyrepofozták fájó lelkem és
tagjaim
nem volt kötelességed törődni velem te mégis mellettem maradtál
betartva az oltár előtt tett fogadalmad: holtomiglan holtodiglan
tudd meg hát sokszor (mindig) fájt ha sírni láttalak
legyen ez a késett vallomás szerelmem és szeretetem megerősítése
csak azért vagyok még e földön mert vigyáztál rám
tudd meg hát egyetlen nő sem pótolhat annak ellenére hogy sokszor nem ezt mondtam
gyarlón fölényesen vágtam a szemedbe a hamisat nem kellesz van más nő
ki bármikor pótolhat de hazudtam neked akaratomon kívül de itt e vékony
sokszor fájó mellkasomban mindig jelzett egy hang és figyelmeztetett
nékem csak te vagy a NŐ az ASSZONY a KEDVES a HITVES
csak te vagy az ANYÁM a NŐVÉREM a HÚGOM
csak te vagy MÁRIA a medálon mit tőled kaptam egy iszonyatos napon
s melyet a nyakamban viselek azóta is az érme túlsó felén meg JÉZUS
tudom már nem érhet nagy baj védenek ők óvnak s hiszem halálomig velem maradnak
azután már nem kell medál nem kell hozzá szép lánc
mert mindennap az idők végezetéig (remélem) velük leszem...
már huszonkét évet késett vallomás robog feléd mielőtt vörösre vált a szemafor
érzem lelked megérinti ez az egyszerű vers velem élsz továbbra is
velem fekszel kelsz öregszel és megbocsátod hogy ha késve
lihegve fújtatva de mégis elértek szerény szavaim tudom lehajolsz értük
összeszeded azokat sorba rakod mint egykor az almákat anyám a szekrény tetején
s ha megszomjazol le-leemelsz közülük egyet és megkóstolod valamelyiket
rám gondolsz majd akkor is ha már nem leszek e Föld nevű égitesten
rám gondolsz s tudni fogod: mindig szerettelek ha késve is de csak kiszakadt
mellemből egy vallomás és szívedhez ért mielőtt vörösre váltott volna a szemafor...




Verőce, 2003. augusztus 10.
Ideje: Március 27, kedd, 06:24:40 - Netelka

 
 Nyomtatható változat Nyomtatható változat  Küldd el levélben! Küldd el levélben!
Vissza a kirakathoz

11. szám

"Ketykó István: Késett vallomás ..." | Belépés/Regisztráció | 4 hozzászólás | Search Discussion
Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.

Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj

Re: Ketykó István: Késett vallomás ... (Pontok: 1)
- Netelka (sarhelyi@invitel.hu) Ideje: Március 27, kedd, 10:35:06
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Megrendítően gyönyörű vallomás... Régen olvastam már, és jó volt újra találkozni ezzel a verssel. Emlékszem, mikor először találkoztam ezzel az alkotással, zavart az írásjelek hiánya. Most mégsem. Érzékelhetővé teszed vele, hogy csak úgy folytak belőled a szavak, mikor megírtad feleségednek ezt a verset. Lenyűgözően szép.



Re: Ketykó István: Késett vallomás ... (Pontok: 1)
- Netelka (sarhelyi@invitel.hu) Ideje: Március 28, szerda, 12:42:33
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Olvassátok el! Bár nem aktív tag, de emiatt kár kihagyni egy ilyen szépséges vallomást.



Re: Ketykó István: Késett vallomás ... (Pontok: 1)
- Anna1955 (anna.lorinczi.l@gmail.com) Ideje: Október 30, szerda, 19:50:00
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Örülök, hogy regisztráltál, és remélem, még sok szép művet olvashatunk Tőled. :)))



PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.34 Seconds