[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 337
Tag: 1
Rejtve: 0
Összesen: 338

Jelen:
Tagi infók a_leb Küldhetsz neki privát üzenetet a_leb a_leb


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Próza: metaltsigga: A lélekvesztő




- Háló, Purgatóriumi recepció. Miben segíthetek? – kérdezte egy unott női hang a kagyló túloldalán
A vonalnak ezen a felén a nő egy kicsit feszengett, aztán bizonytalanul belekezdett.
- Jó napot kívánok! Azt szeretném megérdeklődni.. – indította a mondatot, de aztán a recepciós türelmetlenül szusszant egyet, úgyhogy inkább a tárgyra tért – Egy lelkiismeret igazolásra lenne szükségem.
A purgatóriumi ügyeletes fojtott nyögést hallatott, majd kis szünet után kattogás szűrődött át, ahogy a billentyűzetet nyomkodta.
- Ez hanyas nyomtatvány? – tette fel a kérdést, mire a női hang illetődötten felelt
- Azt sajnos nem tudom.
Újabb nyögés.
- Akko kapcsolom az információs munkatársat. – azzal se szó, se beszéd, le is tette
A nő egy darabig hallgathatta az örömódát, mire valaki végre megszólalt, addig az ujjára tekergette a telefonzsinórt.
- Információs szolgálat, tessék? – ez is női hang volt, de idősebb és mélyebb, talán már tenorba nyúló alt
- Jó napot kívánok! Egy lelkiismeret-igazolásra lenne szükségem.
- Értem. Ehhez be kellene jönnie az Ítélőszék Ellenőrző hivatalába. Ott vesz egy B423-as nyomtatványt, az a lelkiismeret igazoláshoz folyamodási kérelem. Azt kitölti, és az Elszámolásnál húz egy sorszámot, aztán a munkatársak majd eligazítják.
Ő is darálta a szöveget. Rutinból, nem flegmaságból, mint a recepciós. A kagylót szorongató hölgynek az a benyomása támadt, hogy alacsony, tömzsi, ötvenes hölgy lehet, szemüveggel és klipszes fülbevalóval. Mindenesetre kellemesebb volt vele beszélgetni, hallani lehetett a hozzáértést.
- Nagyon szépen köszönöm. Azt még meg tudja mondani, hogy ma meddig vannak nyitva?
- Hétfőnként hatig vagyunk.
- Rendben, akkor ma még benézek Önökhöz. Köszönöm.
- Kérem, viszonthallásra!
Még akart volna elköszönni, de a hölgy már letette. Ő is a lecsúsztatta a kagylót a helyére, aztán nekiállt készülődni. Néhány bevásárlószatyrot is vitt magával, hogy hazafelé ne kelljen a bolti műanyagokkal szerencsétlenkednie. A kosarat jobban szerette, de azzal mégsem flangálhat végig a városon.

Az Ítélőszék épületét nem találta túl barátságosnak, hatalmas csapott tetejű kockára emlékeztetett és elrettentően szögletes volt. Az akadálymentesített járdaszegélyen átkelve, egyenesen az elszámolási hivatalba tartott, mely az Ítélőszéki épület egy mellékutcájából nyílt. A fotocellás ajtókon túl egy váróteremben találta magát, rengeteg emberrel. A legtöbbjük, toporgott ültében, és a nő nem értette, hogy miért nem járkálnak akkor inkább fel alá. Jobbra egy pult, hárman is ültek benne, nagyon elfoglalt képet vágott mindegyikük, és pasziánszoztak. A nő tétován beljebb lépett, miután egy öregasszony megbökte hátulról. Figyelte a görnyedt nyugdíjast, ahogy szokott léptekkel egy automatához döcögött, és szinte pillantás nélkül benyomott egy számot. A gép kiköpött egy kis cetlit, az anyó pedig helyet foglalt egy magában beszélő, zilált tekintetű férfi mellett. Kisvártatva beszélgetni kezdtek, de a nő ekkor már az automata előtt állt és behatóan tanulmányozta a kategóriákat.
1. Lélekvándorlás; 2. Bűnök, Vezeklések; 3. Elszámolás...
Benyomta hát a hármas gombot, mire a gép beleegyezően berregett és egy sorszámot adott ki. A nő ellépett a gép elől, majd megnézte, nyolcan várakoznak előtte. A kis cetlit szorongatva odasétált a pulthoz, és megkérdezte, hol tartják a nyomtatványokat. A férfi szó nélkül a jobb oldalt felhalmozott papírkupacra mutatott, ahol kis keresgélés után valóban meglelte a B423-ast. Leült a nyugdíjas és a zavart tekintetű férfi mellé, és nekiállt kitölteni. Név, cím, születési adatok, anyja neve. Beírta rendre. Aztán igazolás kikérésének célja? Eladói hitelesség, áruminőség bizonyítása. Példányszám kettő. Személyes átvétel, meghatalmazott nincs. Végül dátum és aláírás. Néha lopva a kijelzőre pillantott, de hamar elkészült vele.

A nyugdíjas hölgy eközben sorra került, a férfi pedig ideges mozdulatokat tett, és ez kicsit feszélyezte. Jól megnézte magának. Szakadt farmer, hosszú, viseltes, barna ballonkabát, piros sál és egy sötét sapka. A cipője orrán festéknyom. Pillantása remegve szállt tárgyról tárgyra, kezében gyűrött sorszámot szorongatott, és magában beszélt.
- 3012-es, mindjárt jön a 3012-es. A 723-as ablak lesz az. Ma hétfő van, Kornai Andrika lesz ott. Nekem a H45-ös kérelem kell, és utána fog nézni, hogy ott vagyok-e a nyilvántartásban, de én nem vagyok benne, mert már lezártak és akkor nem adhat kérelmet. Pedig van lelkem. Van lelkem, de nincs benne a nyilvántartásban, az van benne, hogy tulajdonjog átruházva. Pedig van, még meg is mérték egyszer, emlékszem rá, van lelkiismeretem, „56 évsúly, kopott, homályos körvonal, 78-as tisztasági index”. A lelkem nélkül nem engednek be, pedig van lelkem. Nekem van lelkem, be is tudom bizonyítani! Nincs adásvételi elismervény a cégbíróságnál. És, ha a tőzsdén az én lelkem nincs feljegyezve, akkor nem vette meg senki! És akkor oda se engednek be. Engem nem engednek sehova, pedig van lelkem! „56 évsúly, kopott, homályos körvonal, 78-as tisztasági index”..
Beszéd közben egyre izgatottabban járt a szeme ide-oda, balja már-már bénán, kifordítva feküdt az ölében, benne a cetli, a szám a beleivódott izzadságtól már teljesen elmosódott. Jobbja gyakran megremegett, ahogy a karfát markolta, néha meg is rántotta, mintha kinyúlna valamiért.

A nő kellemetlenül érezte magát, hosszúnak is tűnt a mellette eltöltött fél óra. Mikor végre sorra került, sietve hagyta el a váróhelységet, és a 19-es ablakhoz fáradt. Itt is hölgy munkatárssal volt dolga, hosszú göndör haj, kihúzott szemöldök, fekete gyöngysor a nyakában. Hellyel kínálták, ő pedig leült, aztán előadta mi járatban.
- Egy lelkiismeret-igazolásra lenne szükségem.
- Igen, akkor azt a papírt el is kérném, és mindjárt megvagyunk. – jelentette ki az ablak mögötti hölgy, és neki is látott, hogy utánanézzen a nő adatainak. Sokáig irogatott szorgosan, bár a monitort nem lehetett látni. A nő is csak hallotta, ahogy a billentyűzeten zongorázik, nem mert a szemébe nézni. Igaz, manapság már egy alvóállatka eladásához is lelkiismeret igazolás kell. Onnan tudják, hogy valóban a szívéhez nőtt-e, egy vétkes lélek tulajdona nem sokat ér. Leginkább pedig a szeretet szimbólumai kelendőek, mint egy kép az eltávozott férjről, vagy egy könyvlapok közé préselt hóvirág, melyet akkor tavasszal szedtek, mikor megismerkedtek egymással. Tavaly az egyik volt iskolatársa is értékesítette pár gyerekkori emlékét, és neki is kellett ilyen. Jó pénzt kapott értük, ritka emlékek voltak. Az ablak túloldalán ügyködő hölgynek meg tulajdonképpen olyanmindegy. Nem is vetett az ügyfélre lesújtó pillantásokat, a képernyőre hunyorgott elgondolkodva. A nő megrezzent, mikor végre megszólalt.
- Hm, ez így nem lesz jó. Nem tudok Önnek igazolást kiadni.
- Hogyhogy?
- Nem látom itt, hogy valaha elszámolt volna a lelkiismeretével.
- Persze, hogy nem, még nem követtem el bűnt.
- Igen, ezt értem, viszont mi az előző öt év elszámolása alapján adhatjuk ki az igazolást, tudja? – magyarázta segítőkészen
A nő eltántorodva meredt maga elé, aztán megkérdezte:
- És ilyenkor mit lehet csinálni?
- Hát, én azt ajánlanám – kezdte kedvesen a másik – hogy töltse ki visszamenőleg a bűnbocsánati űrlapokat.
- De mégis mit írjak bele? Nem csináltam semmit.
Az ablakon keresztül megértően hunyorgott rá a hölgy, majd megpróbálta rávezetni a helyes megoldásra.
- Írja azt, hogy káromkodott. Néha, mindenki szokott.
- De én soha. – rázta a fejét a nő
- Akkor azt, hogy bűnös gondolatai támadtak, megkívánt egy nős férfit.
A nő erre sértve ráncolni kezdte a homlokát, a göndör hajú pedig megvonta a vállát.
- Tulajdonképpen azt ír bele, amit akar. Nem is ez a lényeg. Hanem, hogy azt nyomtassa ki, és hozza vissza ezzel a kérelemmel, amit kitöltött, és akkor rögvest ki is tudjuk adni az igazolást.
- Tehát bűnt kell elkövetnem, hogy igazolják, hogy van lelkiismeretem? – kérdezett vissza megrökönyödve
- Nem kell megcsinálni, csak írja, hogy igen. Én is tudom, hogy hibás a rendszer. Mert akitől még nem érkezett elszámolás, arról nem tudhatjuk, hogy azért, mert nincs is lelkiismerete, vagy azért, mert tiszta. Ha van egy elszámolása, akkor mi leellenőrizzük, hogy mindent bevallott-e, és ha igen, akkor automatikusan bűnbocsánatot nyer, akkor bizonyítható, hogy van lelkiismerete, és adhatok róla igazolást.
Miután szépen előadta a történetet, még meredt egy darabig a nőre, bíztatóan, hogy menjen csak, vallja be visszamenőleg a nem létező bűneit.
- De – kezdte tétován – az nem lenne hazugság?
A göndör hajú hölgynek felderült a képe.
- De igen, na látja, az első már meg is van! Már csak az előtte levő négyet kell kitalálnia!
A nő hitetlenkedve megköszönte a segítséget, aztán sietve felvette a kabátját. Zavarodva indult kifelé, amin nem sokat segített, hogy a 27-es ablaknál épp feldühödve kiabált az egyik dolgozó: „Már százszor megmondtam, hogy nem adhatok bebocsáttatási engedélyt magának!” A hosszú barna ballonkabátos ügyfél erre elkezdte magyarázni, hogy de neki igenis van, mire a hölgy a szavába vágott. „Nem, nincsen, évekkel ezelőtt eladta! Szekálja inkább az új tulajdonost és menjen a pokolba!”, azzal haragosan lehúzta a rolót. A nő nem sokat értett az egészből, inkább menekülőre fogta.

A villamoson meghányta vetette magában a dolgot. Huszonhárom éve élt tiszta lelkiismerettel. Nem céltudatosságból, egyszerűen így sikerült, és nem akaródzott éppen most a természete ellen cselekednie. Mikor elfordította a kulcsot a zárban ébredt rá, hogy elfelejtett bevásárolni.

A szobában aztán levette a kabátját, cipőjét papucsra cserélte, és odatett egy kanna vizet forrni. Míg készült a tea, addig nekiállt megfogalmazni egy levelet. Épphogy túljutott az első pár mondaton, mikor csöngött a telefon.
- Ó, Jónapot, doktor úr, épp levelet írtam Önnek.
- Igazán nem szükséges, nyugodtan felhívhatott volna, Kedves. – állította a dallamos férfihang – De, ha gondolja, majd megbeszélhetjük holnap, ha aláírtuk a szerződést.
- Pont ezért kezdtem el a levelet.. – mondta a nő bizonytalanul – Nagyon sajnálom, de mégsem adhatom el..
- Már, hogyne adhatná! – vágott a szavába nevetve a doktor – Hiszen a magáé!
A nő hallgatott, de aztán megtalálta a hangját.
- Nem lehet. – mondta végül csendesen, majd hozzátette - Sajnálom.
A doktor elgondolkodhatott, mert egy ideig nem szólt semmit, csak elmélyülten hümmögött.
- Dupla árért sem? – kérdezte
- Sajnálom. – mondta a nő, még a fejét is megrázta, hiába telefonált
- Értem. – hallatszott a doktor hangja, ezúttal elégedetlenül és haragosan – Hagyja csak azt a levelet, már úgysem lehet fontos. Ja, - tette hozzá keserűen, mintha most jutna eszébe – és sok boldogságot hozzá!

A kagylóban a nő még hallgatta egy darabig a megpecsételő búgást. Végül letette ő is, de rögtön fel is emelte. Egy jól ismert számot tárcsázott, bár biztos volt benne, hogy nem fog örülni a hangjának a férfi. Már régóta nem beszéltek, volt annak egy hónapja is. Azért eltökélten várta, hogy kicsöngjön, és közben, talán, hogy magát nyugtassa, óvón a hasára tette a kezét.

A doktor dühösen csapta le a kagylót, olyan hangosan, hogy a titkárnője be is nézett, és megkérdezte, hogy mi a baj.
- Már megint vesztettem egy ügyfelet! A második a héten! Egyszerűen nem értem mi lehet az oka, lassan már tarthatatlan feltételeket kínálok, és még így is! Az a hitét nem adta el, ez meg egyik lelket sem, ami nála volt!
A titkárnő nem igazán számított rá, hogy választ is kap, és nem is érdekelte, úgyhogy várakozólag nézegette a szobanövényt. A doktor észrevette, és ingerülten legyintett.
- Mindegy, elmehet. Hacsak nem akart valamit.
A kijelentést hamar meg is bánta, mert a titkárnő mentéből visszafordult.
- Hát, megint itt van az a férfi, akinek nem kelt még el a lelke..
- Hajtsa csak el.
- De már a múltkor is elküldtem. – akadékoskodott a bamba tekintetű fruska
A doktor feldühödött, és rákiabált.
- Akkor majd elküldi a jövő héten, és a rákövetkező héten is, ahogy az elődei tették több éven át minden hétfő este nyolckor, zárás előtt! Hagyjon már a pitiáner hülyeségeivel!
A szőke kontyos titkárnő sértődötten kivonult a szobából, majd átvágott a váró felé, ahol egy szakadt ruhás férfi ült. Balja furcsán kifacsarva feküdt a kezében, jobbja ide-oda rángatózott, ahogy a szeme fel-alá járt a helységen. Hosszú ballonkabátja már megkopott, piros sálja lazán megkötve lógott a nyakában és szüntelenül motyogott valamit maga elé. A titkárnő undorodva mérte végig a cipőorrán lévő festéknyomtól a sapkáig, aztán hazaküldte. Az ördög ügyvédje ma nem tudja fogadni, majd jöjjön vissza jövő héten.
Ideje: November 27, kedd, 08:20:12 - Netelka

 
 Nyomtatható változat Nyomtatható változat  Küldd el levélben! Küldd el levélben!
Vissza a kirakathoz

29. szám

"metaltsigga: A lélekvesztő" | Belépés/Regisztráció | 2 hozzászólás | Search Discussion
Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.

Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj

Re: metaltsigga: A lélekvesztő (Pontok: 1)
- Netelka (sarhelyi@invitel.hu) Ideje: November 27, kedd, 10:07:48
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Zseniális novella! Hihetetlen jó az ötlet, és nagyon lebilincselően írsz. Persze, ezt már nem először tapasztalom :)



Re: metaltsigga: A lélekvesztő (Pontok: 1)
- kiralylany Ideje: December 01, szombat, 21:47:18
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Hú, kedves metáltsiga... jól feldobtad a labdát! Nagyon érdekes írás. Egyéni világ, egyéni gondolatok, részletes megfigyelőke az emberek leírásánál. Mit mondhatnék még? Tetszett.



PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.35 Seconds