| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Próza: Szemilla: Gratulálok, Asszonyom, Ön terhes! |
|
- Gratulálok asszonyom, ön terhes!
Kábultan fekszem a vizsgáló asztalon. Legszívesebben átölelném az arc nélküli férfit, aki most közölte velem a legnagyszerűbb hírt, amit valaha hallottam.
- Köszönöm! – mondom bárgyú mosollyal az arcomon, mintha legalábbis köze lenne a rám szakadó öröm mámorhoz, majd szégyenlősen felöltözöm.
Az emberek az utcán egykedvűen tengetik céltalan életüket, mennek a semmibe, üres tekintetük észre sem veszi a mindent betöltő ragyogást, ami belőlem árad.
Belőlem?
Nem! Belőlünk. Már ketten vagyunk!
Te jó ég! Gyerekem lesz!
Nem. Nem lesz. Már van. Itt van bennem egy új élet, aminek csak időre van szüksége, hogy önálló lényként elkezdjen működni. Itt van bennem egy titok, amiről még csak én tudom, és az arcnélküli férfi. Egy élet, aki majd szebbé teszi a világot! Igen! Egészen biztosan, szebb lesz a világ, ha megszületik majd ez a kis jövevény, hiszen az én életem máris csupa derű és bizakodás lett.
- Emberek! Gyerekem lesz!
Üvölteni kellene, vagy táblát akasztani a nyakamba, hogy mindenki velem együtt örülhessen. Egészen biztosan nem lenne senki szomorú, ha mindenki is tudná,amit én, hogy új csoda született, és itt készülődik bennem az új titok: egy élet.
Gyerekem lesz! Jaj, persze! Hiszen nem az enyém! Nemcsak az enyém.
- Halló! Gyerekünk lesz! Apa leszel! Én pedig anya leszek. El sem hiszem! Én vagyok a legboldogabb ember a világon!
*
- Gratulálok asszonyom, ön terhes.
Kábultan fekszem a vizsgáló asztalon. Ilyen nincs! Pont most?
El akarok válni. Ennek semmi értelme! Nem lehetek éppen most terhes! Most amikor rájöttem, hogy nem tudok tovább így élni. Nem lehet megmenteni valakit, aki maga nem akar megmenekülni. Az én kedvemért úgysem hagyja abba az ivást. Nem fog megváltozni. Még a fia kedvéért sem változott meg, majd pont az én kedvemért mondana le az italról, meg a haverjairól!
Az emberek az utcán olyan egykedvűen lépkednek, mintha nem épp most omlott volna össze a világ.
Te jó ég! Gyerekem lesz! Itt van bennem egy új élet, aminek csak időre van szüksége, hogy önálló lényként elkezdjen működni.
Most mit csináljak? Mondjam azt, hogy nem kell? Hogyan mondhatnám azt ennek a csupa titoknak itt a hasamban, hogy nem kell?
Hiszen lehet, hogy megváltja majd a világot!
Lehet, hogy ő hozza el majd a fényt az életembe, is. Az enyémbe, és mindenkiébe. Hogyan mondhatnám, hogy nem kell?
És hogyan mondhatnám, hogy gyere, majd én vigyázok rád, hiszen romokban az életem!
El akarok válni! El akarok válni, mert ennek semmi értelme.
De mihez kezdek majd két gyerekkel? Kinek kellek két gyerekkel?
Most már mindegy! Már itt van bennem ez a titok, aki nem én vagyok...
- Képzeld, kisfiam! Testvéred lesz.
*
- Gratulálok asszonyom, ön terhes.
Kábultan fekszem a vizsgálóasztalon. Hát, persze. Hiszen akartuk, csak most mégis! Olyan ijesztő a hír. Még időre lenne szükségünk, hogy egy csapat legyünk. Hiszen nem mindennapi kihívás elvenni egy nőt két gyerekkel!
Még alig ismerjük egymást.
Időt akarok! Félek. Mi lesz, ha megint nem sikerül?
Nem, ez most egészen más. Most nem kell megmenteni senkit, most engem mentettek meg. Igen. Kell egy közös gyerek is. Hát, persze...
Az emberek az utcán egykedvűen haladnak el mellettem. Észre sem veszik a félelmet a szememben. Minden olyan zavaros.
Csak ez az élet, ami itt van bennem, csak az ad egy kis reményt. Rendbe jönnek majd a dolgok. Másképp nem lehet. Itt van ez a csupa titok, akinek csak időre van szüksége, hogy önálló lényként elkezdjen működni.
Igen! Egészen biztosan tudom, hogy örömet hoz majd ő is. Mint a fiam, és a lányom. Megszületik majd ő is fájdalomban, de a fájdalom rögtön elmúlik, ha a kezembe adják.
Hiszen igazi csoda egy gyerek! Te jó ég! Három gyerek! Hogyan fogok tudni felnevelni három gyereket?
- Halló! Gyerekünk lesz… Hát persze: Én is nagyon boldog vagyok.
*
- Gratulálok asszonyom, ön terhes!
Kábultan fekszem a vizsgáló asztalon. Nem az nem lehet! Ez csak valami hülye tévedés!
Üvölteni lenne kedvem. Ez csak tévedés lehet! A legkisebb még szopik, alig hat hónapos.
Mihez kezdjek egy újabb gyerekkel?
Az emberek az utcán olyan derűsek, mintha mindannyian tudnának valami jó hírt, amiről csak én nem hallottam.
Itt van bennem egy új élet, aminek csak időre van szüksége, hogy önálló lényként elkezdjen működni.
Jaj, az nem lehet! Hiszen én is felelős vagyok érte! Miből fogunk megélni? Hogyan kezdi el majd négy gyerek az életet? Ó, nem! Felelőtlenség vállalni ezt a negyediket.
Felelősség, döntés, élet…
Csupa titok még! Ki tudja, mi lesz belőle!
Örömet hoz, biztosan tudom, hiszen a másik három is csak boldogságot hozott az életembe. Nem a gyerekekkel van a baj! Csak a kérdés! Az ne fájna ennyire. Hogyan vállaljak egy negyedik életet, ha még a magamét sem tudom megoldani néha?
- Ne aggódj, Kincsem! Nem engedem, hogy bántsanak. Vigyázni fogok rád, ígérem. Minden rendben lesz.
|
Ideje: Január 29, hétfő, 18:55:36 - Khama
|
|
| |
|
Vissza a kirakathoz
 |
|
|
|
|
| Elnézést, nem lehet hozzászólni ehhez a tartalomhoz. |
|
|
|
|
|
