| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Próza: AngyaliAndi: Egy nehéz nap délutánja |
|
AngyaliAndi
Azt hiszem öregszem. Ez a mai nap tökéletes példája annak, hogy már annyira sem vagyok rugalmas, mint a tornagatya gumiszalagja.
Ma moziba mentünk a lányommal, és a barátnőjével. Megjegyzem, már az furcsán hatott a lelkivilágomra, hogy bár tizenkét évesek, mind a kettő majd egy fejjel magasabb nálam. Nem szoktam még meg, hogy két hónap alatt nőtt húsz centit Andika, így megbocsátható nekem, amikor automatikusan elkaptam a kezét, ahogy a zebrán akartunk átmenni. Picit rondán nézett.
No de a mozi. Már a nap eleje sem volt könnyű, hat óra óta dolgoztam, megállás nélkül, délután már csak azért nem mertem leülni, mert attól féltem, hogy végleg ott maradok.
Délután, mire hazaértem, a lányok már teljes menetfelszerelésben vártak. Annyi időm maradt csak, hogy a szatyrokat kipakoljam, s már tuszkoltak is ki az ajtón. Mondván elkésünk. Mégis honnan?- kérdeztem én nagy naivan, mire közölték velem: kerek negyedóránk maradt, hogy odaérjünk a moziba. Ami majd húsz kilóméterre van tőlünk.
Ki van zárva. Gyermekem megnyugtatott, ha az apja vezetne, ki lenne zárva, de bízik a képességeimben, ráadásul elég régóta ül már ahhoz az anyósülésen, hogy tudja, még kukoricát venni is marad időnk. Ja, ha ő ennyire biztos benne… megnyugodtam.
Szerettem volna még a mosdóba elszaladni, de mire ebbéli szándékomat jelezhettem volna, már kívül voltam a bezárt ajtón. No mindegy, ha hamar odaérünk, talán nem lesz baj.
Valamit tudhat a gyerek, a negyed órából, öt percet le is faragtam. / Nem részletezem a gyengébb idegzetűek miatt./
Robogtunk a pénztárhoz, miközben a plázában minden kanyart farolva vettem be. Én nem tudom ki találta ki azokat a köveket, amikkel burkolva vannak, de állítom a koripályán ötször nagyobb biztonsággal mozgok, mint ott. Mindenféle cipőben kipróbáltam már, nem lehet rajtuk közlekedni.
Kecses mozdulattal elkaptam a pénztárablak szélét, így nem vitt tovább a huzat, s rögtön kértem is két diák, és egy felnőtt jegyet. Szerintem mondanivalóm nagy részét nem hallhatta a srác az ablak mögött, mert egy diák, és két felnőtt jegyet adott, s eléggé elítélhető módon a koromat firtatta.
Én nem vagyok egy sértődős típus, de ha egy alig húszéves srác röhögve kéri a diákigazolványom, kicsit felhúzom az orrom. Akkor vettem észre, hogy Andiék is odaértek mellém. A srác pirulva elhallgatott, elnézést kért, mondván,rosszul értette, ő a nyugdíjas jegy helyett diákjegyet értett… A lányok még befelé menet is zokogtak a röhögéstől.
Szerettem volna elmenni a mosdóba, de amikor az órájukra néztek a gyerekek, közölték velem, hogy pont csak annyi időm maradt, hogy kukoricát vegyünk. Jó, talán nem olyan hosszú ez a film, ki fogom bírni.
Előző havi emlékeimben úgy élt, hogy a legnagyobb adag kukorica még nem közelíti meg a marmonkanna méretét, de úgy látszik ez is oly ütemben változik, mint a gyerek méretei. Nem volt kedvem vitatkozni, idő sem volt rá, vettem olyat, amilyet akartak. Meg üdítőt is. Nagyot?- kérdezte az eladó. Nagyot!- vágta rá a két gyerek. Csak azt nem értem, mi a fenének öntik ki a kétliteres üvegből kétliteres pohárba, mikor az kezelhetetlenebb.
Ekkora mennyiségű kajához bevásárlókocsi kellett volna, nem volt elég hat kéz.
Ahogy közelítettünk a jegyszedőhöz, rájöttem, esélyem sincs a jegyeket előszedni a táskámból. Laza mozdulattal a kezébe nyomtam a két giga kukoricát, s komótos keresésbe kezdtem. Ami lázas kutatásba csapott át, mivel nem találtam őket sehol. Akkor jutott eszembe, hogy a pénztárcámba tettem őket. Cipzáraztam volna ki a tárcám, de a cipzár füle úgy döntött, megadja magát és a kezembe maradt. Kínosan mosolyogtam a jegyszedőre, ő kínosan vicsorgott rám, mögöttem pedig kezdett nőni a sor.
Még egyszer nekifutottam, de három milliméternél többet nem haladt a dolog. Mögöttem egy hegyomlás úriember megunván a dolgot, kikapta kezemből a tárcámat, s megpróbálta megerőszakolni. Nem sok sikerrel. Ugyanis nem csak a cipzár füle szakadt le, hanem egy cérnaszál is becsípődött a fogak közé. Megadóan legyintettem, s felhatalmaztam, nyugodtan áldozza fel tárcámat a kultúra oltárán… Két másodperc alatt széttépte.
Megkönnyebbülve ültünk le a helyünkre, utolsó pillanatban, már kezdődött is a film. Ám nem mi voltunk az utolsók. A mögöttünk lévő sorban is elkéstek, csak míg a mi sorunkban nem ült senki, az tömve volt.
Két percig nem hallottam mást, csak „bocsánat”-ot, a film helyett. Valahogy rossz érzésem támadt, ahogy közeledtek… mindig hallgatni fogok a megérzéseimre. Pont, ahogy mögém értek, a hölgy egy laza csuklómozdulattal a nyakamba borította a gigakukoricáját, a férje- gondolom próbálta menteni a még menthetőt- utána kapott, csak nem volt üres a keze. Ő hozta ugyanis az üdítőt.
Nem sikítoztam sokáig- a lányok sokkal tovább, csak a röhögéstől- pár perc lehetett. A táskámban körülbelül másfél kiló kukorica kellette magát, a melltartóm tele lett jégkockával, a cipőmből önteni lehetett a colát… ez nem az én napom.
Mivel egy perc alatt a szemem is összeragadt, félig vakon keresgéltem a mosdót. Micsoda megkönnyebbülés.
Miután komplett kimostam a ruháimat, s cirka másfél óráig szárogattam a kézszárítón, elindultam visszafelé.
Már akkor hibát követtem el, mikor kijöttem a teremből, ugyanis nem jegyeztem meg, melyikben voltunk. A jegyek meg Andiéknál… no sebaj. Vegyük sorra őket. A termekben ugyan tök sötét van, de a filmre csak ráismerek.
Az első teremben valami bájolgós- szerelmes szirupos típusú film ment. Ez tuti nem lehet az, erre még ha kényszerítenének sem mennék. A második teremben csak négyen ültek, ennél azért többen voltunk.
Pont a harmadik terembe nyitottam volna be, mikor feltűnt egy jegyszedő, s behatóan az iránt kezdett érdeklődni, mi a fenéért nyitogatok ki minden ajtót? Hiába magyaráztam, hogy eláztam, az értelem szikrája nem csillant meg a szemében. Annál inkább a woki- tokija a kezében. Miszerint itt egy részeg nő, itt randalírozik a folyosón, össze-vissza beszél mindenféle hülyeségeket, hogy valami gyerekeket keres… lehet, hogy veszélyes, sőt közveszélyes…
Újabb másfél óra telt el, mire kimagyarázkodtam magam. Pont összetalálkoztam a gyerekekkel a folyosón, ahogy jöttek ki a teremből. Állítólag nagyon jó filmről maradtam le… Ha van kedvem, holnap újra eljönnek velem, csak, hogy én is láthassam…
Nem volt!
|
|
| |
|
| "AngyaliAndi: Egy nehéz nap délutánja" | Belépés/Regisztráció | 27 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: AngyaliAndi: Egy nehéz nap délutánja (Pontok: 1)
- Skrym Ideje: Szeptember 08, hétfő, 10:15:59
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | tényéeg nem a te napod volt:)))) |
|
|
|
|
|
Re: AngyaliAndi: Egy nehéz nap délutánja (Pontok: 1)
- janos51 Ideje: Szeptember 08, hétfő, 20:43:32
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Na, ne, fantáziád az van/tudom/ , ha a fele igaz , már szteppelek egy kicsit (persze nem tudok)
Bocsi , de jót rhtm a mrkmb, ttkbn.
Üdv
J-mint Jónás a Hallban. |
|
|
|
|
|
Re: AngyaliAndi: Egy nehéz nap délutánja (Pontok: 1)
- Anne20 (anne20@citromail.hu) Ideje: Szeptember 08, hétfő, 21:49:20
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Akár igaz, akár nem, betegre röhögtem magam :)))) Puszi, Andi. |
|
|
|
|
|
Re: AngyaliAndi: Egy nehéz nap délutánja (Pontok: 1)
- zsuka49 Ideje: Szeptember 09, kedd, 16:05:45
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Én is megszakadtam a nevetéstől, amikor először olvastam Andikám - azért is tettem a kirakatba, hogy jókedvre derítsem vele az olvasóidat. Puszillak: Zsuzsi |
|
|
|
|
|
Re: AngyaliAndi: Egy nehéz nap délutánja (Pontok: 1)
- szellzsofi (szell1976@gmail.com) Ideje: Szeptember 10, szerda, 07:09:28
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Andi :))), ez valami ultramodern börleszk. Annyi mindenen vigyorogtam (az pedig még rátett egy lapáttal, hogy ismerlek is). Szeretem a stílusodat. Köszi. Moooosoooly (hassá má be azokra a kőkökre) |
|
|
|
|
|
Re: AngyaliAndi: Egy nehéz nap délutánja (Pontok: 1)
- piroman Ideje: Szeptember 10, szerda, 10:57:38
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | :D Ha csak a fele is, de megtörtént, már akkor is megértelek! Grat.: piro |
|
|
|
|
|
Re: AngyaliAndi: Egy nehéz nap délutánja (Pontok: 1)
- Anna1955 Ideje: Szeptember 11, csütörtök, 06:04:02
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Ismerős a helyzet komikuma...Veled kapcsolatban semmi sem lehetetlen...:)))))Én tudom...:)))))Puszika |
|
|
|
|
|
Re: AngyaliAndi: Egy nehéz nap délutánja (Pontok: 1)
- Lyza1 Ideje: Szeptember 12, péntek, 19:57:57
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Andykám, tudom nem szép dolog másokat kinevetni, de isten bizi, csak egyfolytában nevettem...Tényleg egy nehéz nap volt számodra!...)))))) |
|
|
|
|
|
Re: AngyaliAndi: Egy nehéz nap délutánja (Pontok: 1)
- Julianna (julianna41@citromail.hu) Ideje: Szeptember 12, péntek, 22:34:26
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | :))))) De jó, hogy van ez a Kirakat! Nehéz napod volt Andika, de az írásod jó kedvre hangolt. |
|
|
|
|
|
Re: AngyaliAndi: Egy nehéz nap délutánja (Pontok: 1)
- anyatka Ideje: Szeptember 14, vasárnap, 18:05:34
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Sajnáltalak kicsit miközben olvastam, de bocsi a vigyor nagyobb volt. De azt nem értem, vajon miért nem volt kedved ismétlésre? :) :) :D :D |
|
|
|
|
|
Re: AngyaliAndi: Egy nehéz nap délutánja (Pontok: 1)
- alamina Ideje: Szeptember 15, hétfő, 18:46:25
(Adatok | Üzenet küldése) | | Gratulálok, Andi! Ilyen hangulatosan, öniróniával fűszerezve tálalni ezt a borzalmas napot nem kis humorérzékre vall. Minden sorod elhiszem. Kíváncsi lennék menni idő telt el a nehéz délután és a műved megszületése között, hogy így , minden keserűség nélkül tudtad tálalni. Nem olvstam ezt az írást korábban. Egy új oldaladról ismertelek meg. Nagyon tetszett. Ildi |
|
|
|
|
|
Re: AngyaliAndi: Egy nehéz nap délutánja (Pontok: 1)
- Eroica Ideje: Szeptember 16, kedd, 19:07:47
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Szeretem ezt az énedet is, ezt a stílust is, Angyalim! |
|
|
|
|
|
Re: AngyaliAndi: Egy nehéz nap délutánja (Pontok: 1)
- MZ_per_X Ideje: Szeptember 17, szerda, 21:34:39
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Kedves Andi,
látom, megrázott a való világ.;) Ezt már én is átéltem, szóval, teljesen meg tudlak érteni.
Na, de ami a vezetésedre vonatkozó kritikát illeti, még a lélegzetem is elállt, amikor olvastam. :D
Miklós :-)
|
|
|
|
|
|
|
