[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 304
Tag: 1
Rejtve: 0
Összesen: 305

Jelen:
Tagi infók Almasy Küldhetsz neki privát üzenetet Almasy Almasy


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Vers: Si: Mikor az elmúlás kopog az ablakon
Si





Egész napos munka után
döcögött velem haza a vonat.
Sehol egy ismerős,
se társ, se álom,
hát kibámultam, ki az ablakon.
Néztem a tájat, azt az őszi tájat,
mely oly szép volt, hogy szinte, szinte fájt.

...És akkor hirtelen új vágy támadt reám:
Leszállni bárhol... vége. Nincs tovább.
Akár egy ismeretlen állomáson...
nekivágni az erdei magánynak,
elfeküdni a nyirkos rőt avarban,
elbújni, mint egy sebzett őzgida,
s elaludni a fák közt mindörökre.
Takarjatok fák, védj meg őszi erdő!
Mentsetek meg e szürke, semmi léttől,
ami otthon vár! Nem bírom tovább...
Mozdulni kellett volna, de csak ültem,
és vitt a vonat, vitt, csak vitt: haza.

Napok, hetek, vagy talán évek is,
nem tudom mennyi telt el,
az arany lombok hívó suttogását
magamban mélyre, mélyre eltemettem.
Minden hiába!
Végleg? Nem lehet!
Mert gyűltek bennem fájó sikolyok,
feldúltak fojtott belső ordítások,
de tudtam, tudtam, hogy még nem szabad.
Egyetlen hang és megállíthatatlan:
rohanni fogok, nem tudom hova,
ki a térre őrjöngve és sikoltva,
és többé abbahagyni nem tudom.

Azután elmúlt.
Megtört, mint egy átok.
Mentem, amerre vitt a sors, az út,
nem néztem már a kincses őszi tájat,
nem akartam többé kiszállni... bárhol..
a semmiben, az elmúlásra várva.

Szaladni? Annak vége. Nem tudok már.
Az elmúlás kopog az ablakon.
Csak az a sikoly fojtogatja torkom.
Amíg lehet, míg tudom, titkolom...

Mintha megtörtént volna mindez százszor...
vagy ott ülnék most is a vonaton...
Csak csendben, mozdulatlan!
Várni, várni...
Mit várok?
Magam sem tudom...


Ideje: Szeptember 19, péntek, 12:12:14 - Administrator

 
 Nyomtatható változat Nyomtatható változat  Küldd el levélben! Küldd el levélben!
"Si: Mikor az elmúlás kopog az ablakon" | Belépés/Regisztráció | 6 hozzászólás | Search Discussion
Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.

Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj

Re: Si: Mikor az elmúlás kopog az ablakon (Pontok: 1)
- Anna1955 Ideje: Szeptember 19, péntek, 14:45:29
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Nagyon átéreztem versed hangulatát és mondandóját is. Igen...van, hogy az ember úgy érzi, kevés a tér, a keret, mit az élet nyújt. De szerencsés vagy, hiszen Isten nagy tehetséget adott Neked, hogy az álmokat, a gondolatokat papírra vesd, megnyitva ezzel az utat a világon bármihez, mit csak a képzeleted enged. :)))



Re: Si: Mikor az elmúlás kopog az ablakon (Pontok: 1)
- zsuka49 Ideje: Szeptember 20, szombat, 08:10:15
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Klárikám, mire várunk, sokszor magunk sem tudjuk - talán egy apró jelre, ami feldobja a szürke hétköznapok megszokott rendjét...., egy szóra...., egy intésre......, s bár sajnos oda a izzó, forró, ifjonti tavasz, de az őszi alkony is lehet csodálatos és szép!!:)
Puszizsuzsi



Re: Si: Mikor az elmúlás kopog az ablakon (Pontok: 1)
- Netelka (sarhelyi@invitel.hu) Ideje: Szeptember 21, vasárnap, 18:29:26
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Mintha már magam is éreztem volna így... Legalábbis az érzés, amit közvetít a versed, nagyon ismerős. Szép, fogvatartó soraid mélyen elgondolkodtattak.



Re: Si: Mikor az elmúlás kopog az ablakon (Pontok: 1)
- lenaneni (lenaneni@freemail.hu) Ideje: Szeptember 21, vasárnap, 20:11:29
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Nagyszerű ötlet volt ez Captnemotól, hogy egy egész csokor verset olvashatunk tőled. Minden versedet nagyon szeretem, de ezt különösen. Talán az fog meg a leginkább benne, ahogy ebben a versedben áttöri a formát, a rád jellemző tiszta, higgadt, szépen formált sorokat az érzelmek hullámzása, a kétségbeesett sikoly, és az, ahogy mégis úrrá leszel ismét magadon, a versen, az életen, de szembeszegezve velünk a kérdést: jól van ez így? Mindig felkavar ez a versed, ha elolvasom, és csendben rábólintok: Igen, csak így lehet. Az őrület olcsó megfutamodás lenne, nem méltó megoldás.



Re: Si: Mikor az elmúlás kopog az ablakon (Pontok: 1)
- naiva Ideje: Szeptember 28, vasárnap, 20:45:55
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Nagyon ismerős érzést, gondolatokat üzensz ebben a versedben is... A vonat, az utazás és a "de jó lenne leszállni" -érzés nálam is megjelenik jópár versemben.. Egyszer leszállok!:))



Re: Si: Mikor az elmúlás kopog az ablakon (Pontok: 1)
- piroman Ideje: Október 01, szerda, 09:19:20
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Még levegőt sem vettem, amíg olvastam. A feszültség hihetetlen! Grat.: piro



PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.33 Seconds