| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Vers: Captnemo: Tükröm, tükröm |
|
Captnemo
A múlt tükrébe lépek, s gyermekként látom magam.
Még azt is, ahogy anyám tárt karokkal vár. Én szaladok
hozzá, ahogy a lábaim bírják. Ő átölel, mintha soha
nem akarna elengedni talán. Az idő elmúlt, s valahogy
anyám sincs már. Eltűnt, a magunk húzta óriási fal
túloldalán. Néha még fáj, hogy nem változunk soha tán.
Apám szikár alakját idézi a tükör elém. Örök rongy
ruhákban cipeli terhét, s tenyerébe égve sorsom vonalát.
Ha sírjánál járok, összeszorul még mindig a torkom,
mázsányi kő szívemen, s kérdem, azon a vasárnapi kora
délutánon vajon merre járt az Istenem? Meg, ha látta,
miért engedte, hogy így legyen? Nem válaszol erre soha
senki sem. Kisimul a tükör képe, nagyanyám jön
felém. Hallom, szinte hallom, ahogy énekel, s vele dalol
a ház, és a kert, simogatja tengernyi fűszál, énekel
a vadgalamb a fűzfán! Piros, fehér rózsa nyílik valahol.
Aztán még nagyapámat látom, ahogyan a legutolsó
nyáron arccal a Nap felé fordulva ült a ház előtti lépcsőn.
Mintha tudta volna, mintha egy utolsót fürödne még
a fényben, gyönyörködik az ég kékjében, míg nem késő.
Nagyapám indult elsőnek az úton, fel, a kéklő égbe.
Nagyanyám követte, és Apám rá egy hétre. Ó, Istenem!
A tükör megvakult valóság foncsora lelkem gúzsba
fonja, s belém mar, hogy elmentek, akiket úgy szerettem.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
(Ideje:: 06-28-2007 @ 07:37 pm)
A szerző gondolata:
"A cím...Igazság szerint az lett volna, hogy: Tisztelet elődöknek. Aztán a vers végére már kicsit dühös is voltam, és az a bizonyos: Tükröm, tükröm, mondd meg nékem, amíg pofán nem váglak... juttott ezsembe. Lehet, még módosítom mégis.:-)"
|
|
| |
|
| "Captnemo: Tükröm, tükröm" | Belépés/Regisztráció | 8 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Captnemo: Tükröm, tükröm (Pontok: 1)
- piroman Ideje: December 05, péntek, 07:10:26
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Torokszorító ez a szép emlékezés. |
|
|
|
|
|
Re: Captnemo: Tükröm, tükröm (Pontok: 1)
- Anna1955 Ideje: December 05, péntek, 21:08:16
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | A nagy tragédiák, szerettünk elvesztése, feldolgozhatatlan űrként tátong bennünk, hiába múlik el bármennyi idő, ez nem változik.
Az önmarcangolás nem vezet sehová, de tenni sem igen lehet ellene semmit.
Ez is egy kereszt melyet míg élünk cipelnünk kell.
"s tenyerébe égve sorsom vonalát. "
Félelmetes gondolat... Nagyon fájdalmas...
|
|
|
|
|
|
Re: Captnemo: Tükröm, tükröm (Pontok: 1)
- szavathna Ideje: December 08, hétfő, 18:26:24
(Adatok | Üzenet küldése) | Mély, feledhetetlen érzéseidről tanúskodik versed. Szép megemlékezés... Talán ők is olvassák...
Kegyetlenül tudnak marni azok a fránya megválaszolatlan kérdések, melyekre senki nem felel... |
|
|
|
|
|
Re: Captnemo: Tükröm, tükröm (Pontok: 1)
- Lyza1 Ideje: December 09, kedd, 17:21:56
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Úgy veszem észre szeretsz önmagaddal szembenézni és a gondolataiddal.Na, ez nagyon pozitív számomra, ebben a versben, inkább megható, szívfájdító!...Remek költő vagy!...Gratulálok: Lyza |
|
|
|
|
|
|
