| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Próza: piroman: Egy úr a pokolban is... |
|
piroman
- Heló P. úr! Isten hozott! Hehe... Nyisd ki azt a kis bociszemed!
P. úr kinyitotta.
- Arrgghh! – hörrent fel és azt hitte, megáll a szíve ijedtében. És még jobban megdöbbent, amikor rájött, hogy az tényleg áll. – Ufnye! – ült fel hírtelen. – Ezt nem értem! Áll a szívem, nem lélegzem és egy baromnagy, vörös sátánfi pofozgat. Ez egy rossz álom, csak az lehet!
- Fenéket. – közölte a baromnagy. – Érdekes, hogy ilyenkor mind ezt mondja... Hja, emberek! Az a helyzet P. úr, hogy meghaltál! De fel a fejjel! Nem fogunk unatkozni!
- Csak nem?! – hebegett P. úr.
- De igen! – vigyorgott az ördög. – Ez itt a Pokol! – mutatott körbe egy házigazda büszkeségével.
- Ezt nem hiszem el... – suttogta a kárhozott elhalóan. (Már ha ilyen esetben ez megfelelő jelző. Mert hát ugye: már el volt halva.)
- Nem hiszed?! – ugrott talpra a rém. – Ez nem hívés kérdése! Nézd meg mi van kiírva a hátad mögött százméteres izzó betűkkel az üvegkapura!
P. úr olvasta:
LEF JYGAH ZSPÉLEB TTI IK
!LEYNNÉMER NEDNIM
(!avtratnnef goj nedniM) etnaD
NEPO
- Hm?!
- Tükörírás fafejkém! Többé nem is urazlak! A másik oldalról kellett volna látnod, ehh... – legyintett lemondóan az alvilági.
P. - akit már nem uraztak – magában lassan motyorászva silabizálta a feliratot. – Döbbenetes! Durante Alighieri.. Isteni színjáték.. Tehát igaz, igaz az utolsó szóig. De miért?!
- Miért kerültél ide, vagy miért választottuk ezt a frappáns jelmondatot? Melyik miért?
- Háccö.. – bizonytalanodott el a bűnös lélek és rájött, hogy mindkét dolog teljesen logikus. Bólintott mintegy magának, miközben számba vette élete során felhalmozott bűneit. Elhagyta a családját, aztán a szerelmét és önhittségében nem ismert határokat. Falta az életet, nem érdekelte, hogy milyen romokat hagy maga után. Becsmérelt istent, embert. Néha, rejtett lelkiismerete egy-egy gyászos versben tört ki, de az meg másokat nem érdekelt. Milyen úr volt ő?! Igaza van az ördögnek... Ismét bólintott, majd jobban körülnézett. Fortyogó kéntó, láva mindenütt, bűz és füst, nomeg a megkínzott lelkek iszonytató siko.. – Állj! – ugrott talpra – Itt nincs senki! Mármint rajtunk kívül... – nézett körbe értetlenül.
- Hát igen... – sóhajtott bánatosan az ördög és összement. Felvette egy átlagos portás alakját, csak a szarvakat és a patát hagyta meg egyféle jelképes identitásőrzés céljából. – Recesszió van... Sajnos. De még be sem mutatkoztam!
- Tudom néhány nevedet – nyújtott kezet P. – Lucifer, Fényhozó, Sátán, Mester...
- Egyszerűen csak Lucy! – parolázott az alvilág ura. – y –nal a végén. Ez manapság olyan menő!
- Okés Lucy! – nyomta meg az y- t P. – Hogysmint?
- Tényleg érdekel, vagy csak udvariasságból?
- Tényleg! Azt hiszem van egy kis időm. Hm. Hallgatlak!
- Hát, ha tényleg... – kérette magát a Lucy. Aztán némileg felvidulva csettintett három közepesen hosszút az ujjaival, mire egy bár materializálódott köréjük, a pulton két jeges Daiquirivel, meg egy kistányér pisztáciával. – De először iszunk!
- Egészségünkre! – emelte fel a poharát P., s míg belekortyolt a savanykás nedűbe, elgondolkodott előbbi köszöntése nevetséges irrealitásán. (De csak kicsit, mert az ital tökéletes hőmérsékletűre sikerült és lime volt benne, mint az igazi, úri helyeken, nem pedig citrom.)
- Ahh, ez jól esett ebben a hőségben. Noshát – kezdett a sztoriba Lucy – az egésznek az volt az oka, hogy az Úr amnesztiát hirdetett.
- Csak nem?! – vágott együtt érző arcot P. – Az az Úr?
- Igen – motyogott a sötét angyal, mert egy marék pisztáciát tömött a szájába. – Az az Úr. Az Isten. Kitalálta, hogy tökmindegy, ki mit követett el, noshát nagyrészt... Ő megbocsát. Irány a Mennyország!
- Csak nem?! – vágott közbe P. – És a hagyományok?!
- Hát ez az! – remegett meg a válla az elfojtott férfias zokogástól Lucynak. Ez az... – ismételte meg, majd a csettintést is az ujjaival. – Magam maradtam.. Brühühü...
- No, no... – lapogatta a vállát P. – Mondd el, hogy történt, az segít, ha kibeszéled! Egészségünkre!
- Egészség! Gluk. Tudod, semmi indoklás, csak egyszerűen puff! Mint derült égből... öhm, Ő maga. Itt maradtunk munka nélkül!
- Atyám! – kortyolt egy nagyot P. – És aztán?
- Hát egy darabig mindenféle látszattevékenység ment. Fényeztük a vasvillákat, kisúroltuk a rézüstöket és pályázati pénzből rekultiváltuk a kéntavat. Jól néz ki, mi? Csicsásan bugyog!
- Szuper! - lelkesedett P. - 444 fokos?
- 444,7 ! Abszolút! Visszaforgató, szűrő, PH-beállító és digitális az egész! Senki sem kell az üzemel... Ajaj! Brühühü!
- Ejh! Jól van, na! Csettints még egy kis létyót és fojtasd! – ölelte át barátilag P.
- Okés, okés... No, itt is van! Hoppá! Most látom, hogy ez Gintonic lett, egy szem fekete olívabogyóval. Hm. Nem baj?
- Dehogy baj! Le–ve–le! Glukk. Ahh! Monnyad!
- Tehát az Úr...
- Az az ájtatos köcsög... – mondta P., de belül ujjongani kezdett, nem marad itt sokáig!
- Úgy van, szóval munkanélkülivé tett minket! Az értelmesebb kollégák gyorsan leléptek, aztán a többi is elszivárgott..
- Hová?
- Az eszesebbje és szorgalmasabbja beállt adóellenőrnek, vagy elhelyezkedett a Vám-, és Pénzügyőrségnél. A többi a közlekedési rendőrséghez ment.
- És a lusták meg a buták?
- Politikusok lettek.
- Aha. – fintorgott P. – Sejtettem. A vér nem válik vízzé. Jut eszembe! Kipróbálhatom?
- Persze! Gondolj rá és annak megfelelően csettints!
Két Bloody Mary termett az asztalon, egy-egy aprócska zellerszállal, ahogy illett.
- Egész jól csinálod cimbora! – röhögött fel Lucy.
Lenyomták az anyagot és rágcsálták a zellert.
- Tudod, - komolyodott el – egyedül én maradtam. Két ok miatt.
- Az mi kettő? – érdeklődött P. enyhén bandzsalítva.
- Állagmegóvás. Valakinek vigyázni kell a cuccra, megjavítani a csöpögő vércsapot, apróságok. Másrészt: rettentő sok színesfém van itt.
- Azt látom. Bármelyik MÉH-vezető a lelkét adná érte!
- Adná, adná, de nem vehetem át...
- Ja, télleg... Szegény barátom!
- Ez van. De iszunk má, vagy mi?! Na, ezt figyuzd! Csitt-csatt és íme itt egy... nem tudom mi. De van benne egy szem marascino és biztos, hogy alkoholosra gondoltam! Hm. Eks!
- Eks! – emelte a poharát P., valahová felfelé. Megbocsátás. Haha! Ezt sose gondolta volna. Megszegte az összes törvényét és mégis megbocsát az Úr... Leitatja ezt a műmájert, aztán irány a Mennyország!
- Argh..
- Argh..
- Ez mán egy kicsit... nemtom, de volt vagy 80 fokos... Urghh!
- Ja! Krrh... Nem semmi! De figyuzz, tesó! A végét még nem mondtam.
- Milyen végét?
- Hát, hogy mi a második ok, amiért létezik a Pokol.
- No mi?
- Tudod, említettem, hogy majdnem mindent elnézően kezel az Úr.
- Igen..
- De van, amit nem. Azt hiszem, te is belátod. – emelkedett fel teljesen józanul Lucifer. – Ideje ismét dolgozni.
- Mi?! Hogy? – hebegett P. és döbbenten esett a földre, mert szétfoszlott a bár illúziója.
- Igen P. úr! – vicsorgott a Pokol Fejedelme. - Te vagy a másik ok!
|
|
| |
|
| "piroman: Egy úr a pokolban is..." | Belépés/Regisztráció | 18 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: piroman: Egy úr a pokolban is... (Pontok: 1)
- alamina Ideje: Január 04, vasárnap, 19:05:47
(Adatok | Üzenet küldése) | | Emlékszem, mikor először olvastam Tőled, már akkor is nagyon tetszett. Kicsit sírós is, meg nevetős is.Gratulálok. Ildi |
|
|
|
|
|
Re: piroman: Egy úr a pokolban is... (Pontok: 1)
- piroman Ideje: Január 05, hétfő, 06:25:59
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Ildi: az. Sírós, nevetős, akár az élet. Köszönöm! |
|
|
|
|
|
Re: piroman: Egy úr a pokolban is... (Pontok: 1)
- Eroica Ideje: Január 05, hétfő, 07:52:47
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Ritkán olvasunk Tőled prózát, Pirom. Most örülök, hogy egyet itt találtam a Kirakatban! |
|
|
|
|
|
Re: piroman: Egy úr a pokolban is... (Pontok: 1)
- piroman Ideje: Január 05, hétfő, 13:25:11
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Erikangyal: én is meglepődtem. De ez a fránya a Léb már csak ilyen... :) Köszi! |
|
|
|
|
|
Re: piroman: Egy úr a pokolban is... (Pontok: 1)
- anyatka Ideje: Január 05, hétfő, 15:51:57
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Jó lesz vigyázni:) Vagy minek? Az úr a pokolban is Úr:)))) Gratulálok!!! |
|
|
|
|
|
Re: piroman: Egy úr a pokolban is... (Pontok: 1)
- piroman Ideje: Január 06, kedd, 06:36:56
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | anyatka: talán aktuálisabb most, mint amikor írtam. (Legalábbis úgy érzem.) Köszönöm! |
|
|
|
|
|
Re: piroman: Egy úr a pokolban is... (Pontok: 1)
- szellzsofi (szell1976@gmail.com) Ideje: Január 06, kedd, 09:05:33
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Le a kalappal... :D Zsófijad |
|
|
|
|
|
Re: piroman: Egy úr a pokolban is... (Pontok: 1)
- piroman Ideje: Január 07, szerda, 06:42:27
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Zsófijam: vedd fel, mert lefagy a füled! :D |
|
|
|
|
|
Re: piroman: Egy úr a pokolban is... (Pontok: 1)
- csitesz Ideje: Január 07, szerda, 07:37:20
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Piro barátom! Nemsokára csatlakozom hozzád! Kirámoljuk a Pokoli Bárt, megisszuk az árukészletet, és a Mennybe megyünk. Már, ameddig tart a hatása az üdítőknek. Még mindig jó a helyzetjelentésed. üdv. Egy beutalt |
|
|
|
|
|
Re: piroman: Egy úr a pokolban is... (Pontok: 1)
- piroman Ideje: Január 07, szerda, 09:01:57
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Tudod te ezt Józsi! A valódi pokolban úgyis több ismerős van, mint a mennyországban. :D |
|
|
|
|
|
Re: piroman: Egy úr a pokolban is... (Pontok: 1)
- norbert Ideje: Január 07, szerda, 16:42:34
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Ehh Piro...NÁCCERŰ! :-)))))
Mindkettőnknek nagyon tetszett.
N.& L. |
|
|
|
|
|
Re: piroman: Egy úr a pokolban is... (Pontok: 1)
- piroman Ideje: Január 08, csütörtök, 07:08:32
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | N&L.: Ez igen! Együtt olvasgatni az ágyban két... öhm svédtorna között. :) Nektek már helyben van a mennyország. :) Köszi! |
|
|
|
|
|
Re: piroman: Egy úr a pokolban is... (Pontok: 1)
- lenaneni (lenaneni@freemail.hu) Ideje: Január 10, szombat, 10:44:40
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Csak uraknak fenntartva? Mert én is jelentkeznék, írásod alapján kedvet kaptam hozzá. A meleget bírom, és ott már a májamat sem kellene vigyáznom...
Nagy vagy, Piro! Ölelés. Jó volt újra olvasni. |
|
|
|
|
|
Re: piroman: Egy úr a pokolban is... (Pontok: 1)
- tokio170 Ideje: Január 11, vasárnap, 16:17:17
(Adatok | Üzenet küldése) | Piro-szama, eredeti humor, újra bírtam rendesen.
Találtam helyi sajátosságot is írásodban: "pályázati pénzből rekultiváltuk a kéntavat."
Itt is - picinyke fatornyosomban - elköltöttek már egy országos választás megnyerésére is elegendő összeget a festői pakura tó leszívására, de aztán csak becsomagolták, meg a tetejére tettek némi kevésbé szutykos mocsodékot. Persze, hogy a zsé eltűnt... a pokol maradt. Majd idővel tesznek rá egy tecsót, vagy egy ósönt. |
|
|
|
|
|
Re: piroman: Egy úr a pokolban is... (Pontok: 1)
- stando (stando.agi@gmail.com) Ideje: Január 11, vasárnap, 18:26:06
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | :) Kedves P. Úr! Marketingje meggyőző. Érzékletes beszámolót kanyarított. Remélem nem veszi zokon, ha én mégis maradnék itt még egy pöpetnyit. ;) |
|
|
|
|
|
Re: piroman: Egy úr a pokolban is... (Pontok: 1)
- piroman Ideje: Január 13, kedd, 07:52:30
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Szamuráj: korántsem helyi jellegzetesség, inkább amolyan magyaros virtus. A pályázati pénzekből nem az lesz, nem úgy és nem annyiért. Esetleg még értelme sincs, mint arra kis példámban célozni merészeltem. Köszönöm! |
|
|
|
|
|
Re: piroman: Egy úr a pokolban is... (Pontok: 1)
- piroman Ideje: Január 13, kedd, 07:54:40
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Maradj csak Ági, ha jól esik! (De ha süt a nap, akkor is!:) Köszi! |
|
|
|
|
|
|
