| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Próza: deneske: Egy wombat csodálatos életéből |
|
deneske
Amikor egy reggel G. Benedek nyugtalanul felébredt, egy aranyos wombattá változva találta magát ágyában. Pihe-piha hátán feküdt, és ha kissé felemelte a fejét, meglátta domború, barna, ív alakú szőrös hasát, amelyen alig maradt már meg a végleg lecsúszni készülő paplan. Lábaival, vagy kezeivel (?), - mindenestre avval, mellyel egy wombat ásni szokott, legalábbis rendes körülmények között, hisztérikusan kapálózott apró kis szemei előtt. Rémületét csak fokozta, hogy igen erős, és lapított karmokat látott maga előtt. Aztán megnyugodott, eszébe jutott, hogy ő most wombat, hogy ennek így kell lennie.
„Mi történt velem? - gondolta. Nem álmodott. Szobája, e hatalmas, tág szoba, melyért annak idején vérbemenő harcokat folytatott testvérével, most is ugyanolyan volt, mint annak előtte. Egy kényelmes, minden igényt kielégítő szoba. Volt benne egy íróasztal, - Benedek szerkesztő volt, s itt hevertek a kiadásra váló kéziratok, - egy kényelmes fotel, székek a vendégeknek egy dohányzóasztallal egyetemben, egy színes televízió, egy laptop, valamint egy asztali számítógép, egy Pentium négyes, de ez nem fontos, csak a teljesség kedvéért. Volt még benne egy ágy is, ebben feküdt Benedek. Az ágy fölött ott lógott egy kép, melyet nem rég kapott egyik ismerősétől. Egy hölgyet ábrázolt szőrmekalapban, rókaprémmel a nyakán, feszes tartásban ült, alsókarja egészen eltűnt, takarták a virágok, melyeket a kezében fogott. Tetszett neki ez a kép, vidámságot vitt az amúgy zord szobába.
Benedek tekintete ezután az ablakra vetődött, és a borongós időtől- hallotta, és wombat révén érezte is az esőcseppek kopogtatását az ablakpárkányon, - egészen mélabússá vált. Rövid ideig arra gondolt, hogy újból elalszik, elfelejti ezt az egészet, és fölkel, úgy, ahogy lefeküdt. Egy nem túl jóképű, de szimpatikus emberként. Bár testének minden porcikájában érezte, hogy ő most wombat, hogy nem lehet más, mégis beleborzongott magába a gondolatba is. Ugyanis G. Benedek utálta a rágcsálók minden fajtáját, iszonyodott tőlük, fóbiája volt, vagy micsoda, és a wombatokat is mindig ekként kezelte. Holott, nyilvánvaló, hogy ezek az ennivaló állatok az emlősökhöz s azon belül is, az erszényesek osztályába sorolandóak.
Erről tudnék még mesélni.
*
- Benedek – szólt anyja-, már 9 óra 10. Nem ma kell bemenned a kiadóba, megbeszélni, hogy, mit hogy? A kéziratok is ott vannak valahol az asztalodon.
A bársonyos hang! Benedek megijedt, amikor meghallotta önmaga válaszoló hangját, amely felismerhetetlenül régi hangja volt ugyan, de mintegy alulról valami visszafojthatatlan, fájdalmas csipogás vegyült bele, s ettől jóformán csak az első pillanatban maradtak épek, érthetőek a szavai. Így bár mindent el akart mondani anyjának, vagy, mert szerette és bízott benne, vagy, mert nem, és halálra akarta rémiszteni, vagy kétségbeesésében, vagy azért mert az anyja volt az anyja, nem tudni, a végén csak ennyit mondott:
- Igen, anyám, a kiadó. Khm.
Az ajtón át bizonyára nem lehetett észrevenni Benedek hangjának változását, mert anyja megnyugodott és nem is zaklatta tovább. Legalábbis egy ideig. Ki kéne menni a házból, el a kertbe, ott ásna egy alagutat és szégyenében elbujdosna a világ elől. Ezt kéne tennie. Hamar föltűnt, hogy nincs jelen a kései reggelinél, anyja még egyszer érdeklődött.
- Benedek, bazmeg, kelj már föl! – ilyen kapcsolat volt köztük, meghitt anya-fia.
Ehhez nincs mit hozzáfűzni.
*
Végső soron, hogy hogyan azt most ne részletezzük (kimászott az ágyból, odatolta az egyik széket az ablakhoz, erős karmai segítségével felkapaszkodott, orrocskájával kinyitotta az ablakot, vett egy nagylevegőt, [ÁH,- valahogy így], behunyta szemeit, kiugrott), kijutott a házból. Egy kicsit félt, sosem látta még ennyire nagynak a világot, és önmagát ilyen kicsinek, majd rájött, hogy tulajdonképp az egész kertjükben ő a legnagyobb és a többi állat számára a legfélelmetesebb állat is. Mivel rajta kívül álló okok miatt ma még nem is reggelizett, első útja a málnásba (szó szerint értendő!) vezetett. Itt telepedett le, és majszolgatott csendben, örülve annak, hogy senki sem háborgatja. A málna nagyon finom és zamatos volt, emberként sosem élvezte még ennyire. Hogy közhellyel éljek, ha láttad volna, kedved lett volna neked is enni belőle. Ahogy ott ült mán egy ideje, sajnos sosem voltam jó a wombatok időérzékét illetően, így csak találgatni tudok, talán már fél órája is, lepkék telepedtek le a bokornál, s alaposan szemügyre vették Benedeket. Hozzászólni nem mertek, és Benedek sem szólt hozzájuk. Ehelyett arra gondolt, hogy most aztán végképp búcsút mondhat a szerelemnek. Azért éppen erre, mert Benedek egy szentimentális állat volt. Lévén, hogy wombat. Jól fizető állása volt, amelyből nem lehetett ugyan meggazdagodni, de megélni igen, kedves családja, tulajdonképp a családfönntartó is ő volt, mán csak egy nő hiányzott az életéből. Sokáig úgy nézett ki, hogy ez a Nő, csak nem jön, csak nem lesz Egy nő se az életében, aztán mégiscsak lett. Erre átváltozik wombattá, ilyet is csak ő tud, és Gregor Samsa hasonlót.
Hát azért ehhez tudnék még mit hozzáfűzni.
*
Eszébe jutott, hogy egész életében, végestelen-végig arról álmodozott – erről nem mert vagy nem akart vagy nem tudott beszélni senkivel sem-, hogy majd egyszer, egy nyugodt, bánatos őszi napon, amikor senkit semmilyen vágy nem hevít majd, de azért mindenki (akire vonatkozik) szenvedélyes lesz, és megfelelőképpen is lesznek öltözve, nem okvetlenül elegánsan, de természetesen és legfőképp praktikusan, és előtte már eszegettek volt is valami kis könnyűt, mondjuk egy libamájas szendvicset és egy pohárka Chablis-t, ja és egy kis zene is kell, mindez nem luxus érzését keltené, hanem a teljességét, tehát libamáj helyett lehet valami olcsó kis kolbász is, és a zene se kell, hogy Bach legyen, de még csak nem is Vivaldi, megteszi egy könnyű szórakoztató Scott Joplin, tehát hogy ezen a nyugodt, bánatos őszi napon elérhetné álmai netovábbját, azaz barátnője ölébe hajthatná a fejét, hogy úgy, úgymond, megbizonyosodjanak róla, egymás szemébe való nézéssel, hogy úgymond, ki szereti jobban a másikat. A szentimentális barom, akarom mondani wombat!
Ehhez nincs mit hozzátennem.
*
Aztán meg, fűzte tovább gondolatait, meg kellett volna tanulni… és az hatalmas karmai segítségével listát készített a homokba, hogy mit kellett volna megtanulnia, amíg ember volt.
Ez a lista, így nézett ki:
- hegedülni,
- gitározni,
- ha a felső kettőt nem is, legalább zongorázni
- barkácsolni
- kiállni magáért
- verset írni, poéta doctus,
- megpróbálni megérteni a közgazdaságtan rejtelmeit, (hát idáig süllyedt a kicsi wombat?!)
- kimutatni az érzéseit,
- azt, hogy hogyan kell bánni a nőkkel
Hát erről tudnék még mit mondani.
*
Hirtelen egy kis egérre lett figyelmes, aki elhaló vékonyka hangján kereste testvéreit, vagy szüleit, rokonai, bárkit, aki olyan, mint ő. Benedek szánalmat érzett a kisegér iránt, és már ő maga sem értette, hogy miért félt az ilyen apró kis élőlényektől, emberként. Segíteni szeretett volna az egérkének, ezért szóbaegyeledett vele. Így tudta meg, hogy az egerek december huszadikán költöztek be a kamrába, szám szerint öten, kettő nőstény, és három hím. Benedek tudott róla, anyja említette neki, hogy minden finomabb próbálkozása ellenére az egerek masszívan kitartottak kamrájuk megdézsmálása mellett, ezért kénytelen volt bevetni a leghatásosabb fegyverét: a kénrudat. Hősünk, megsajnálta szegény kisegeret, és szomorúan gondolt Mészöly novellájára.
Ehhez tulajdonképpen nincs mit hozzáfűzni.
*
Időközben odabent megfeledkezhettek róla, már senki nem kereste, talán úgy vélték elment dolgozni. Ez bosszanthatta volna Benedeket, de kivételesen örült, hogy nem mindenki vele van elfoglalva. Lassan kinézett magán egy ideálisnak tűnő vackot, odahordta a szükségesnek vélt dolgokat, főképp apróbb gallyakat, magvakat, málnát, leveleket, és hogy sose felejtse el, hogy ő valójában ember a kert közepén talált ceruzát is. Milyen könnyelműen dobta el még tegnap örömében, a randevú után, s mennyit jelent most ez a kis össze-visszarágott ceruza! Kezdetben két kis „szobát”, odút ásott a földben. Majd egy kis pihenés után a ceruzának is külön szentély készült. Hiányos ismeretei voltak az állatvilággal kapcsolatban, de azt tudta, hogy egy felnőtt wombat akár a 30 kg-ot is elérheti. Nem sok kedve volt egész életét wombatként leélnie, de erre az eshetőségre is felkészült, jó nagy lyukakat ásott. A gallyakra azért volt szüksége, hogy elrejtse vackát, tulajdonképp családja elől.
Ehhez aztán nincs mit hozzátennem.
*
Amikor végezett e művelettel, szinte biztosra vette, hogy másra sem fog vágyni, csak az édes pihenésre, ám csalatkoznia kellett. Ahogy lement a Nap első dolga volt előjönni vackából, beleszippantani a levegőben, s valami megmagyarázhatatlan érzés arra késztette, hogy minél jobban a Hold közelébe férkőzzön, hogy átérezze azt, egyé váljon a Holddal, sütkérezzen a Holdfényben, hogy szabadnak érezze magát. Kivonszolta magát a kis tóhoz, ami kertjük büszkesége volt, továbbra is gondosan ügyelve rá, hogy tükörképét nehogy meglássa, s ott gyönyörködött tovább a Holdban.
Azért erről tudnék még mit mesélni.
*
Brek. Brek. Brekeke.
A békák mit sem törődtek a wombattá vált Benedekkel, folytatták mindennapi életüket, s a hímek (vajon hímek vannak a békáknál?) sajátságos hangon énekeltek nőstényeiknek, brek, brek, brekeke, brekeke. Fogdosták a legyeket, az udvariasabbja felkínálta a nősténynek („Bekapod a legyet babám?”) egyszóval számukra egyáltalán nem volt semmi különös abban, hogy Benedek wombattá változta találta magát az ágyban. Amikor ezt szóvá tette, a békák teljesen közömbösen azt felelték, hogy nem az ő dolguk, ők a maguk részéről örülnek, hogy megmaradtak békának, és, hogy urambocsá nem lettek legyek, vagy ami még rosszabb gólyák! Azt elképzelni is szörnyűséges lenne.
Erről tudnék még mit mondani.
*
Az egyik béka, aki magányosan üldögélt, mert a többiek kivetették a társadalmukból, kicsit olyan volt, mint nálunk egy hajléktalan, mondjuk a Dohány utcában, a kukák mögött, megsajnálta G. Benedeket és odatelepült a legközelebbi tavirózsára, ami wombatunk közelében volt.
- Minden rendben lesz. – brekegte.
- Remélem. Egyébként miért nem tartasz a többi békával és énekelsz velük?
- Azért, mert engem ők nem szeretnek. – a szegény kicsi béka hangján érezni lehetett, hogy könnyednek szánta ugyan a mondatot, de azért ő is ugyanúgy szeretett volna a többiekkel tartani.
- Ne is törődj velük! – legyintett Benedek a jobb mellső lábával. Időközben kiderült, hogy a wombatoknak négy lába van.
- Pedig én nem is bántottam őket soha, csak más vagyok, mint ők.
- Ezt úgy érted, hogy…
- Nem, a lányokat szeretem én is. – mosolygott a kicsi béka. – Csak én nem szeretem a bulikat, meg az ilyen kicsapongó életmódot, hogy egyiknap evvel másiknap avval kavarok, tudod, hogy értem. Én szeretném megtalálni az a békát, akivel majd boldog leszek és nem csaljuk meg egymást mindenféle rovarral.
- Értem.
- És bevallom hamarosan nagybéka leszek, de még egy barátnőm sem volt. A fiúk folyton kicsúfolnak, és akárhányszor odamennék ahhoz a lányhoz, akibe már ebihal korom óta… mindegy nem untatlak vele tovább kedves wombat.
Szerintem a kicsi béka, ehhez azért tudott volna még valamit mondani.
*
Amikor másnap G. Benedek felkelt csodálkozva tapasztalta, hogy ágyában fekszik. Sokkal nagyobbnak érezte magát, mint tegnap, erősebbnek, magasabbnak, és kiváltképp embernek. Gyorsan megbizonyosodott mindezen állítás hitelességéről s megnyugodva tapasztalta, hogy tényleg ember. Amikor anyja megkérdezte, hogy „fiam, bazmeg, édeskicsi fiam, hát mégis hol a fenébe (és ha nem lennénk ilyen úri helyen, a papíron, itt más szó állna) töltötted a tegnapod? Benedek csak mosolygott, és annyit mondott, hogy tanulnia kellett.
Ám, amikor moziba vitte az ígéretes barátnőjelöltet, Ágit, mintegy véletlen sikerült egy wombatokról szóló filmet választaniuk.
- Szívesen megismernék egy ilyen wombatot közelebbről is, annyira cukik.
- Erről tudnék mesélni,- válaszolta Benedek.
Ehhez aztán mán tényleg nincs mit hozzáfűznöm, tán csak annyit, hogy remélem a kedves olvasónak is tetszett!
|
|
| |
|
Vissza a kirakathoz
 |
|
|
|
|
| "deneske: Egy wombat csodálatos életéből" | Belépés/Regisztráció | 2 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: deneske: Egy wombat csodálatos életéből (Pontok: 1)
- piroman Ideje: Szeptember 28, hétfő, 10:00:02
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Amikor először olvastam, már akkor is nagy élmény volt, remek választás! :) (És ehhez aztán mán nincs mit hozzáfűznöm!:) |
|
|
|
|
|
Re: deneske: Egy wombat csodálatos életéből (Pontok: 1)
- Anna1955 Ideje: Szeptember 29, kedd, 21:20:43
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Különös élmény volt olvasni...Nagyon tetszett...:)))) |
|
|
|
|
|
|
