[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 224
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 224


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Próza: Rinka: Mater Dolorosa
Rinka



Még csak négy óra körül járt, de már sötétedett. Az október- hozta köd hatalmas
felhőkben úszott a fák felett, megült a bokrok ágain, belopakodott a ruhák alá. Az
öregasszony megborzongott, és összébb húzta magán a kabátot. Az árvácskákra nézett,
és egyszerre elfeledkezett hidegről, fáradtságról, felfénylett a szeme és halvány mosoly
lopakodott az arcára. Mindig bordót ültetett, csupa bordót, a sok apró fejecske
bársonyszőnyegként terült szét az örökzöldek között. Egy pillanatra elfordult a
virágoktól, szeme sarkából a pad felé lesett, hogy lássa, ott ül-e a fia. Már megérkezett,
ugyanúgy volt öltözve, mint reggel, amikor elment otthonról, farmert, fehér pólót, kék
dzsekit viselt. Elégedetten bólintott, otthagyta az árvácskáit, és leereszkedett a kopott
ülőkére. Mindketten hallgattak, csak néhány lehullott falevél zizzent körülöttük, ahogy
meglebbenő szél beléjük kapaszkodott.
A keskeny mezsgyén egy fiatal lány közeledett, öntözőkannát lóbált a kezében,
megnézte a padon üldögélő nénit, rámosolygott és határozatlanul bólintott.
– Magának is jó napot kedvesem! – mosolygott vissza szívélyesen az öregasszony.
– Meg tetszik fázni, hideg van már az üldögéléshez.
– Hosszú az út hazáig, pihentem egy keveset, de már megyek is – mondta, és felállt.
Megvárta, amíg a lány eltávolodik, azután odasúgta a fiának: – Holnap nem jövök,
nagyon sokan lesznek kint, és nem tudnék beszélgetni veled. A népek azt hiszik, bolond
vagyok… nem értik, hogyan is érthetnék, mi ez kettőnk között – lesett jobbra a szeme
sarkából. A fiú megértően bólintott, arcán felvillant az a könnyed mosoly, ami azonnal
belopja magát az emberek szívébe. Felderült tőle, már majdnem boldog volt, újra az
árvácskákra nézett, úgy folytatta.
– Fáradt vagyok, fiam, nagyon fáradt, sok ez a kilencven év. Megéltem két világégést,
és azt hittem, tudom, mi a szenvedés. Az első elvette az apámat, a második a mézeshetek
édességét rabolta el tőlem, harminc éves fejjel, újasszonyként hét évet kellett várnom a
hites uramra. Törődötten, betegen engedték haza a hadifogolytáborból, de én legalább
visszakaptam a párom. Amikor te születtél, ő már fél lábbal a sír szélén állt, és hamar
magunkra hagyott bennünket. Békében jöttél a világra, és szerettelek volna megóvni a
borzalmaktól, amit a korosztályunk átélt. Nem mindig úgy történnek a dolgok, ahogy
szeretnénk, négyévesen látnod kellett a katonákat, akik a felkelőkre lőttek, de láttad a
bosszút is, a véres, kegyetlen megtorlást, a felakasztott embereket, akiknek elevenen
tépték ki a szívét. Féltem, hogy a sok véres esemény mély nyomokat karcol a lelkedbe,
de rólad lepergett minden, ami gonosz, kegyetlen; derűs, boldog gyermek voltál. Sok
rosszat megértünk együtt, nyomort, éhezést, kitelepítést, sírtam is eleget, mert akkor
még nem tudtam, hogy létezik ennél sokkal nagyobb fájdalom. Azon a negyven évvel
ezelőtti reggelen úgy indultál el otthonról, ahogy máskor is, farmerban, pólóban,
dzsekiben álltál a kapuban. Utánad néztem, te integettél, és azt kiáltottad: „Ne aggódj
anya, ma később jövök, edzés lesz!” „Siess haza, kisfiam, várlak!”, szóltam utánad.
Emlékszem, éppen főztem, amikor megcsörrent a telefon. Felvettem, és hallgattam a
szürke hangot, fájt minden szó, mégsem tudtam sírni, csak néztem magam elé értetlenül.
A kórházból hívtak, azt mondták, átrohantál a piroson, és elütött egy busz. Az az
ezerszer átkozott mondat! Negyven éve nem lelek nyugalmat, minden nap gyötrődöm,
miért is kértelek, hogy siess. Bocsáss meg nekem, kisfiam.
Elhallgatott, és kotorászni kezdett a szatyrában. Egy koszorút húzott elő, a sír
közepére tette, és sokáig igazgatta, forgatta, hogy szépen mutasson.
– Egész nyáron gyűjtögetem a virágokat, és a kamra polcán szárítom őket. A piros
bogyók arról a bokorról valók, amit még édesapád ültetett. Emlékszem, amikor először
próbáltam magam készíteni, a ragasztó összeégette a kezemet, és letörtem a virágok
szirmát, de már egészen ügyes vagyok… negyven éve gyakorlom – sóhajtott fel.
– Azért hoztam ezt a másikat, mert az előző… elveszett… vagyis odaajándékoztam
valakinek. Tegnap reggel, amikor kijöttem a boltból, egy fiatalember álldogált az épület
falának támaszkodva, fakón, sápadtan, rongyosan. „Mama, nem vesz koszorút?” – dugta
az orrom alá a portékáját. „De hiszen ez az enyém… azaz a fiamé!”, ismertem fel,
hiszen én magam készítettem, előző este hoztam ki neked. Elöntött a harag. „Tolvaj,
gyalázatos sírrabló!”, kiabáltam, és felemeltem a kezem, hogy arcul csapjam, aki ezt
tette. Ütni-vágni szerettem volna, de valami gúzsba kötötte a kezem, végül csak
megmarkoltam a mellén a kabátot, és elkeseredetten rángattam, közben hullottak a
könnyeim. Nem védekezett, leeresztett karral álldogált, ahogy rám nézett, kétségbeesés
ült a szemében, és még valami, aminek akkor még nem tudtam a nevét. „Kenyérre kell a
pénz, három napja nem ettem”, suttogta. Lehullott a kezem, elengedtem a kabátját, és
mélyen a szemébe néztem, hogy onnan olvassam ki az igazságot. Nem hazudott… jól
ismerem azt a különös fényt, amit az éhség rajzol a pupillákra. Szégyenkezve
nyújtogatta a koszorút, hogy visszaadja, de eltoltam a kezét. „Tartsa meg, vegyen az
áráért kenyeret”, mondtam neki. Elfordultam, az arcomat a megszégyenülés könnyei
égették, egyszerre sírtam az éhezőkért és a jóllakottakért; az otthontalanokért és az
otthon melegét élvezőkért; a meg nem értettekért és a meg nem értőkért, a mérhetetlen
sok szenvedésért, ami a világra szakadt.
Nagyot nyelt, mielőtt folytatta:
– Csak néhány szárazvirágom maradt a kamra polcain – nézett a koszorúra. – Hogy
mégis különleges legyen, három sor fenyőtobozt fűztem karikába, szépen lelakkoztam
őket. Sokat törtem a fejemet, mit tegyek rá, ami személyes, és közelebb hoz egymáshoz
kettőnket. Ültem a szobában, és nézelődtem, akkor láttam meg ezt a piros szívecskét.
Elsős korodban készítetted, kis ablak nyílik rajta, és te írtad a közepébe a szót:
ÉDESANYÁMNAK, így, csupa nagybetűvel. Ahogy megérintettem, még éreztem rajta
a kezed melegét… a hátoldalán a ragasztó ennyi év után is megőrizte az
ujjlenyomatodat. Kihoztam neked, hogy tudd, az enyém mindig veled van. Nemsokára
találkozunk, kisfiam.
A szeme sarkából a padra lesett, de a fiú már nem ült ott. – Nekem is mennem kell –
bólintott. Ráncos kezével végigsimította a sírkövet, és még egyszer rámosolygott az
árvácskákra. – Őrizzétek az álmát! – súgta nekik, azután nehézkesen elcsoszogott.
Ideje: Március 06, szombat, 08:15:46 - Administrator

 
 Nyomtatható változat Nyomtatható változat  Küldd el levélben! Küldd el levélben!
Vissza a kirakathoz

87. szám

"Rinka: Mater Dolorosa" | Belépés/Regisztráció | 10 hozzászólás | Search Discussion
Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.

Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj

Re: Rinka: Mater Dolorosa (Pontok: 1)
- lena1 Ideje: Március 07, vasárnap, 11:33:44
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Szívszorongatóan gyönyörű írás.
Szívből gratulálok, kedves Rinka!



Re: Rinka: Mater Dolorosa (Pontok: 1)
- doszke Ideje: Március 09, kedd, 20:24:09
(Adatok | Üzenet küldése)
Kedves Rinka, annyira szép és szomorú az életből való:őszintén gratulálok doszke



Re: Rinka: Mater Dolorosa (Pontok: 1)
- Anna1955 Ideje: Március 10, szerda, 09:43:51
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Megható, és nagyon jó írás.
Szeretettel olvastalak:
Anna :))



Re: Rinka: Mater Dolorosa (Pontok: 1)
- Rinka Ideje: Március 11, csütörtök, 14:47:08
(Adatok | Üzenet küldése)
Köszönöm Nektek, örülök, hogy elolvastátok.
Szerretettel: Rinka



Re: Rinka: Mater Dolorosa (Pontok: 1)
- naiva Ideje: Március 12, péntek, 20:32:30
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Kedves Rinka! Gyönyörű, megható az írásod, kellőképpen el is érzékenyültem rajta... Gratulálok hozzá, örülök, hogy a Kirakatba került!
Szeretettel: Zsuzsi



Re: Rinka: Mater Dolorosa (Pontok: 1)
- prince60 Ideje: Március 14, vasárnap, 17:41:25
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Kedves Rinka!
Most olvastam az írásodat. Nagyokat kell nyelnem, hogy visszafojtsam a megindult érzéseimet. Nagyon, de nagyon ritkán olvastam ehhez fogható, szívszorongató írást. Nem beszélve arról, hogy kiválóan írtad meg. Szeretettel gratulálok, az íráshoz, a benned rejlő érzékenységhez, és tehetséghez. ((Zoli



Re: Rinka: Mater Dolorosa (Pontok: 1)
- piroman Ideje: Március 18, csütörtök, 10:36:33
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Torokszorítóan szép.



PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.37 Seconds