| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Próza: csitesz: Hihetetlen szerencse |
|
csitesz
Az egész úgy kezdődött, mint egy hollywoodi szappanopera. A hatéves Bencének szombat reggelre sehogyan sem akaródzott felkelnie. Szokásosan már reggel fél hét körül fent volt szobájában, játszott, T.V-t, videót nézett, élte kis életét.
Most egy hang nélkül feküdt ágyában. Mikor édesanyja aggódva hozzálépett, látta, hogy lázvirágok nyíltak kisfia arcán.
A gyerekügyeleten a doktornő szinte el sem kezdte a szokásos vizsgálatot, mintha a fonendoszkóp megállt volna a kezében egy pillanatra, és zavartan közölte a szülőkkel:
- Valószínűleg, valamit rosszul hallok. Azt hiszem, a legjobb az lesz, ha bevisszük a nagyfiút a kórházba, kivizsgálásra.
A "bevisszük" kijelentés a szülőknek azt jelentette, hogy beülnek a kocsiba, és irány az ügyeletes intézmény. Mire ezt átgondolhatták volna, víjjogva érkezett meg a rohammentő.
A gyermekklinika a mentők számára fenntartott bejáratánál már egy hordágy várta a kis beteget infúziós készülékkel felszerelve. Az ügyeletes orvos nyugodt hangon közölte velük, hogy néhány vizsgálatot el kell végezni ahhoz, hogy megállapítsák mi a probléma. A néhány vizsgálat délelőtt 11 óráig tartott, amikor az intenzív osztály egyágyas szobájában, mindenféle gépekkel körülvéve, csövekkel testében láthatták újra viszont kisfiúkat.
Bence szeme le-lecsukódott,, és elhaló hangon mondta édesanyjának:
- Tudod, Anya, ma be kell fejeznem a Lego tűzoltó autót, ami szirénázik, és azt mondja, hogy " nínó, ninó, nínó".
A pontos diagnózis két napra, az események után született meg. Egy veleszületett, rendkívül ritka szívelégtelenség. Korábban semmilyen módon nem lehetett kimutatni a problémát, a lényeg, hogy a szív bizonyos hibás működési mechanizmusa miatt bármely pillanatban leállhat.
Akár azonnali transzplantációra van szükség. hogy megmentsék gyermekük életét. A Klinika már intézkedett, hogy Bence felkerüljön arra a bizonyos várólistára, amely megfelelő donor esetén biztosítja az azonnali szívátültetést. Ehhez utólag mindenféle hozzájáruló nyilatkozatot ki kellett tölteni, aláírni.
Közben tájékoztatták őket, hogy akár évekig is eltarthat, amíg megfelelő donort találnak gyermekük számára.
Mit jelent, hogy évek? Vagy akár az, hogy hónapok, napok? Mértékegység, mely az idő múlására szolgál. Vagy centi, amelynek minden egyes darabját levágva rövidítik meg Bence életét. Számukra megszűnt az idő. Három fogalommá zsugorodott össze a lét: kórház, munka, várakozás. Várakozni a legszörnyűbb állapot. Mert nem tudjuk azt, hogy az, amire várunk, beteljesülhet-e egyáltalán? És hogy mikor teljesülhet be? Mert, ha megvalósul végre, akkor már lehet, hogy le kell húzni a hiábavalóság pöcegödrébe. Az idő megállt, mint egy tétova átutazó egy idegen városban. Hetekre, hónapokra, évekre?
Ebbe, az időtlenség kényszerzubbonyába öltözött csöndbe robbant be hatalmas robajjal egy izgatott telefonhívás. Sikerült megfelelő donort találni, folyik a szívátültetés.
Az Idő most a feje tetejére állt, akár egy Hegel nevezetű úr triásza, és el kezdte szaporázni lépteit a Valóság felé. Mint homokórában a homok szemek, gyűltek össze a reménykedés tartályában a bizakodás percei.
Egy adott pillanatban az Időnek nevezett képlékeny massza egy kronológiailag meghatározható, de a szülők számára földöntúli állapotában egy zöld ruhás időutazó jelent meg a a műtő ajtajában, és homlokáról törölve a Niagara vízesést, fáradt szemekkel, bele bámulva a múlt-jövőbe, újra lejátszva a lét-nemlét mozgóképeit, közölte a minden sejtjükben remegő szülőkkel, akik akár egy kocsonyafesztivál fő attrakciói lehettek volna:
- A donor egy 8 éves kislány volt, aki autóbalesetben halt meg néhány órája. A vizsgálatok szerint majdnem biztos, hogy Bence szervezete befogadja az új szívet. Az operáció jól sikerült. Őszintén megmondom Önöknek, hogy a szív az utolsó pillanatban érkezett meg. Még műszívvel sem tudtunk volna mit tenni. Hihetetlen szerencse, hogy az utolsó pillanatban érkezett meg a segítség.
A szülők szinte egyszerre néztek egymásra, és gondolták ugyanazt. Igen, Bencének hihetetlen szerencséje volt. Neki az volt.
|
|
| |
|
Vissza a kirakathoz
 |
|
|
|
|
| "csitesz: Hihetetlen szerencse " | Belépés/Regisztráció | 3 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: csitesz: Hihetetlen szerencse (Pontok: 1)
- Julianna (julianna41@citromail.hu) Ideje: Július 05, hétfő, 13:24:51
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Megható történet. Valakinek szerencsétlenség, másnak pedig ez szerencse. Ilyen az élet, El kell fogadni, mást nem tehetünk. Örülök, hogy itt elolvashattam a novellát. |
|
|
|
|
|
Re: csitesz: Hihetetlen szerencse (Pontok: 1)
- Anna1955 Ideje: Július 21, szerda, 14:57:12
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Az élet elvesz, az élet ad, és mi csak sodródunk minden pillanatban. Van akinek szerencséje van, van akinek nincs. Igazság? Nem tudom. Talán már születésünk pillanatában eldöl, melyik csoportba tartozunk...Megdöbbentően jó írás ez Józsi. Nagyon szívszorító...Ölellek: Anna |
|
|
|
|
|
Re: csitesz: Hihetetlen szerencse (Pontok: 1)
- aranytk Ideje: Július 29, csütörtök, 21:03:49
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Döbbenetesen szívszorító, és izgalmas történet. Az ember belegondol, hogy akár az ő gyerekével is történhet(ne) ilyen... és ilyenkor áldásnak érezzük, ha minden rendben van körülöttünk... |
|
|
|
|
|
|
