[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 197
Tag: 1
Rejtve: 1
Összesen: 199

Jelen:


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Próza: winner - naiva: Álom egy emberibb karácsonyról
winner-naiva



Hajléktalan férfi kopott ócska ruhában, nagy Tescos szatyorral kéregetve:
- Adj egy százast, nem piára költöm, vaze.
- Légyszi egy százast, két napja nem kajáltam.
- Nincs egy kis piád?
- Legalább karácsony szent estéjén adj valamit szegény ágról szakadtnak…
Végig kéregetve, megérkezik a vackához, leül és elkezd kipakolni.
- Cudar hideg van. Elmentem ma a menhelyre, de hiába, nem volt se hely, se kaja. Fáj a lábam is. Csak ne volna ilyen hideg. Szereztem egy jó vastag papírdobozt, jó lesz ágynak, sőt még jut belőle takarónak is… persze ha esni fog, az gáz, bár nekem már olyan mindegy. De azért inkább ne essen… elég nekem ez a dermesztő hideg.

Versmondó:
Kartondoboz,
én ebbe csomagolom ajándékomat,
neked takaród,
mi megvédi foszlott rongyodat,
gémbes, reszkető kezed,
mely görcsösen szorongat
egy ócska borosüveget...

Dideregsz valahol…
én elképzelni sem tudom
mit jelent élni,
mint hajléktalan,
milyen érzés, ha csak az utca
vár haza...
hogy nincs kulcsom, mellyel kinyitom
megszokott otthonom.

Nem tudom...elképzelni sem tudom,
ami Neked a mindennapod...
az éhezést, a hideget, a nyomort...
nem segít rajtad a szánalom,
csak fáj belül...tenni nem sokat tudok,
verset írok...gondolkodtatok...imát mormolok
segíteni csak így tudok...ha tudok...

Hajléktalan:
- A menhelyről elmentem a körútra koldulni, de alig jött össze valami kis pénzike. A Körút, olyan csicsás, olyan fényes, minden kivilágítva, villognak a fények, és vidámak az emberek. Valamikor szerettem, most csak a szívem sajdul belé… az már nem az én világom… nekem már itt a helyem, ebben a macskahúgy szagú sarkokban. Távol a fénytől, a melegtől, a boldogságtól. Sosem gondoltam, hogy ilyen is lehet egy karácsony. Hideg és nemszeretem.

Versmondó:
A körúttól beljebb, ócska tereken,
hová az ünnep fénye már nem ér el,
összevackol két reszkető idegen,
s olcsó bor mellé kegyelmet ebédel.

A körúttól beljebb, hol vadabb a tél,
vékony a kabát, s nem melegít a hit,
a képzelet meleg szobákról mesél,
s megkopott, fénytelen diákat vetít.

Hajléktalan:
- Azok a régi szép karácsonyok, amikor még kisfiú voltam. Mennyire szerettem a karácsonyt. Anyu mézeskalácsot sütött, meg bejglit. Nekem mákos guba volt vacsorára. A felnőttek sült halat ettek, és ilyenkor még anya is ivott egy pohárka bort. Különleges illata volt, ezeknek, a karácsonyoknak. Sokáig fennmaradhattam és játszottunk apával, az új villanyvonattal, meg a barkásfelszereléssel. A fáról ugyan nem lett volna szabad szaloncukrot venni, de a testvéremmel csak csentünk, aztán a papírt visszahajtogattuk. A testvéremet se láttam tíz éve. Pedig jó lenne tudni, mi van vele. Legalább ilyenkor karácsonykor elmehetnék hozzá. Egyszer voltam mióta az utcán élek. Kidobott! Azt mondta csavargókat, nem enged be a házába.

Versmondó:
Régmúlt karácsonyok, mézédes illata.
Szebb életed álmai, nem volt igaz soha.
Megálmodott karácsony, mesés kincsei.
S jő az ébredés, hol nem vagy már senki.

Tudod jól, hogy álmod nem válik valóra.
Sorsod a nincstelenek, megvetettek sorsa.
Koldulsz alamizsnát, koldulod álmaid.
S hallhatod benne, csengettyű hangjait.

Az ébredés keserű, szinte fáj a hideg.
Elszáll a boldogság, a való mily’ rideg.
Ráeszmélsz, hogy rabságban tart önön sorsod.
Menekvés nincs már, utca az otthonod.

Hajléktalan:
- Emlékszem az első karácsonyra a házasság után. Nem volt semmink, de boldogok voltunk. Aztán később a saját lakásunkban a meghitt karácsonyok. A gyerekek örömét. Nem lehet ezt elmondani. Nem láttam őket lassan kilenc, lehet tíz éve. A Kicsi 12 a nagyobb 14 éves volt. Pont ment gimnáziumba. Lehet, hogy már gyereke is van, és én nagypapa vagyok. És az asszony? Megfordultak után a férfiak az utcán. Aztán a válás után, zsupsz mehettem a fenébe. Az albérletet fizettem, amíg tudtam, de amikor munkanélküli lettem és nem volt pénzem, rögtön kirakták a szűrömet. Hajléktalan lettem… Értitek!? Hajléktalan!

Versmondó:
Hajléktalanok között nincs karácsony,
nincsen csillogás, nincs színes gyertyafény,
nem ülik körbe az asztalt családok,
a lét ilyenkor is hideg és kemény.

Az ünnep mámora ide el nem ér,
mocsok, nyomor melegít kályha helyett,
jobb helyeken kidobott szendvics az ebéd,
míg az élet sír s menedéket keres.

Hajléktalanok között nincs karácsony,
csalfa remény sem kényezteti őket ,
nem hoz nekik senki meleg kabátot,
remegnek, hogy hidegebb napok jönnek.

Hajléktalan:
Nem maradt nekem már csak az emlékek és a rideg valóság. Van innen kiút? Vagy csak az, ha átlépek a megváltó nemlétbe? Kinek hiányoznék? Holnapra ezt a kis vackot már más birtokolná. Mert ez ám a legjobb hely itt a környéken. Nem marad más csak az álom. Álom egy jobb életről, álom egy csodáról, amik ugye, mint tudjuk nincsenek. Legalábbis a magunkfajták világában, és álom egy szép karácsonyról… egy nagyon szép karácsonyról.

Versmondó:
Mint lenge lepel lóg a lég
szellemfák közt hull a dér.

Koldus alszik avarágyán
feje nyugszik kőpárnáján
takarója sátorvászon
álma ködbe csavart bársony.

Nincsen ajtó, nincsen kapu
talpán száraz útilapu
szeme fonnyadt könnyben ég
háztetője csillagég.

Rideg télben múló álom
rávirrad egy új karácsony
szikrázik jég palotája
gyémántdíszű fenyőága.

Hajléktalan:
Meg van! Megajándékozom magam egy szép karácsonyi álommal. Álmodok magámnak egy csodás karácsonyt. Egy olyan igazi békebelit. Illatos fenyőfával, mézeskaláccsal. Szebbnél szebb ajándékokkal. Családdal, gyerekekkel, feleséggel. Sok-sok ajándékkal. …és hadd álmodjam tovább. Szép otthonnal, munkahellyel. Reggel mikor felkelek fürdőszobával, illatos tusfürdővel, borotva arcszesszel, tiszta inggel és nadrággal. Minden nap jóllakott gyomorral. Mondjátok meg, de őszintén, olyan borzasztó nagy kívánság ez?

Versmondó és a hajléktalan felváltva mondják:
Gyúlnak a fények
Utcán és téren
Remegő lánggal
A téli szélben.

Csillagok lépnek
Fagyos-kék égre
Utat mutatnak
A három bölcsnek.

Égnek a gyertyák
Karácsonyt várván
Koszorú ágán
Lobbannak sárgán.

Égnek-e fények
Az ember lelkében?
Készül-e szíve
A békés ünnepre?

Szeretet nélkül
Nem látszik szépnek…
Hiába égnek
Az adventi fények.




-------------------

Versek az elhangzás sorrendjében:

S. Farkas Zsuzsanna /naiva/: Egy hajléktalanhoz - részlet
Sárhelyi Erika /netelka/: A körúttól beljebb - részlet
Máté László /winner/: A hajléktalan karácsonya - részlet
Lakatos Jánosné /zsuka49/: Hajléktalanok között - részlet
Czinege László /Tokió170/ Szellemfák közt hull a dér - részlet
S. Farkas Zsuzsanna /naiva/: Égnek a fények
Máté László /winner/ Prózai részek

Ideje: Szeptember 06, hétfő, 16:23:46 - Administrator

 
 Nyomtatható változat Nyomtatható változat  Küldd el levélben! Küldd el levélben!
Vissza a kirakathoz

95. szám

"winner - naiva: Álom egy emberibb karácsonyról" | Belépés/Regisztráció | 8 hozzászólás | Search Discussion
Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.

Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj

Re: winner - naiva: Álom egy emberibb karácsonyról (Pontok: 1)
- winner Ideje: Szeptember 08, szerda, 21:44:04
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Emlékszem a meglepett arcokra, mikor előadtuk. Nem ezt várták. Valami vidám karácsonyi pamflet.



Re: winner - naiva: Álom egy emberibb karácsonyról (Pontok: 1)
- a_leb Ideje: Szeptember 09, csütörtök, 22:12:14
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Döbbenetesen jó összeállítás. A döbbenetes a szó legszorosabb értelmében, talán Andersen: "A kis gyufaárus lány" meséje rázott meg ennyire... Hm... a mese és a valóság...

aLéb



Re: winner - naiva: Álom egy emberibb karácsonyról (Pontok: 1)
- agnes Ideje: Szeptember 11, szombat, 09:20:43
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Félelem, empátia, szeretet, remény, ott él az írásodban, és megkönnyeztem én. szeretettel agnes



Re: winner - naiva: Álom egy emberibb karácsonyról (Pontok: 1)
- naiva Ideje: Szeptember 12, vasárnap, 01:38:24
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Drága Ágnesem! Köszönöm, hogy előkotortad ezt az írást, nagyon szép emlékeket ébresztett bennem!:) Emlékszem volt egy versverseny, aminek valami olyasmi volt a témája: a hajléktalan karácsonya. Ez adta az ötletet, hogy összeállítsuk ezt a jelenetet. Nehéz volt kiválogatni a megfelelő versrészleteket, és próbálni sem nagyon tudtunk Lacival:)) És a találkozón, ahol előadtuk, valóban mindenki meglepődött: az örökké vicces, bohóckodó páros most valami komolyat hozott! Laci megjelent kötött sapkában, nagy tescós táskával, egy megnyúlt melegítőben... - és mégsem vidám jelenet következett. Nagyon szép karácsonyi tali volt, szép emlék, köszönöm Ágnes, hogy általad most kicsit újra élhettem!:))



Re: winner - naiva: Álom egy emberibb karácsonyról (Pontok: 1)
- Teru Ideje: Szeptember 14, kedd, 20:22:07
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Megrenditő...Remélem valaki újra előkotorja karácsony tájban. Ne feldkezzünk meg az éhezőkről, az otthontalanokról. Sosem tudja az ember milyen sors vár rá...



Re: winner - naiva: Álom egy emberibb karácsonyról (Pontok: 1)
- kiralylany Ideje: Szeptember 17, péntek, 12:12:04
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Döbbenetesen jól összeszedtétek! A vége azért kicsit lebegtetős, nincs kimondva, hogy mi történik vele. Ha akarom, elhiszem, hogy kijön valahogy a helyzetéből. Hogy történik vele a Csoda. Karácsonyi írásnak szerintem szomorú. De hát a karácsony ilyen is tud lenni. Sajnos. Gratula a kirakathoz!



Re: winner - naiva: Álom egy emberibb karácsonyról (Pontok: 1)
- aranytk Ideje: Szeptember 19, vasárnap, 14:52:29
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Döbbenetes hatással bírt számomra is ez az összeállítás. Sajnálom, hogy én nem voltam ott azon a találkozón, amikor előadtátok, de el tudom képzelni, milyen lehetett élőben előadva... Nekem is "A kis gyufaárus lány jutott" most eszembe, a legkedvesebb mesém... Szomorú helyzet ábrázolás, de olyan, ami mellett nem lehet, nem szabad elmenni. Örülök, hogy itt olvashattam a Kirakatban, és a legmélyebb elismeréssel gratulálok!!!



Re: winner - naiva: Álom egy emberibb karácsonyról (Pontok: 1)
- Anna1955 Ideje: Szeptember 25, szombat, 10:25:50
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Ez a valóság itt van már a mindennapjainkban is...Talán nem is csak karácsonykor kellene elővenni... Megkönnyeztem minden sorát... A sok ellopot milliárdból, juthatott volna fedél és karácsony is sok-sok leírt életű embernek... Haragunkat nem kellene elnyomni, talán valóban történnie kellene már valaminek...



PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.30 Seconds