[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 354
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 354


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Próza: kiralylany: A domb rejtélye (Mese)
kiralylany



Hol volt, hol nem, volt egyszer egy dombocska, melynek gyógyító híre hét határon túlról is vonzotta a látogatókat. Csapatostul özönlöttek az idegenek Tápszentkörűre, és a környező városkákba is jócskán jutott belőlük. Egy szép nyári napon aztán a közeli Seholváros Hősközpontjában megcsörrent a telefon. Tündér a telefonhoz ugrott, és felkapta:
- Halló! Itt a seholvárosi hősközpont. Tündér kezelő hallgatja önt.
- Én egy névtelen betelefonáló vagyok, és arról szeretnék beszámolni, hogy valami nagy disznóság van készülőben, aminek a központjában a tápszentkörűi gyógyító dombocska áll. Egyre több oda látogató tűnik el nyomtalanul! Sürgősen ki kellene vizsgálni az ügyet…

A hősök kis csapata az ebédlőben üldögélt. Már túl a desszerten, és most figyelve az aggódó Mannát, aki tulajdonképpen valamiféle vezetőjük volt.
- Két órával ezelőtt kiküldtem az EperSzem felderítőegységet, hogy készítsenek légifelvételeket a helyről. Hamarosan jelentkezniük kell.
Ahogy ezt kimondta, már meg is reccsent zsebében a kis adóvevő. Manna a szájához emelte.
- Itt Központ. Hallgatunk titeket EperSzem egység!
- Itt EperSzem felderítő! A helyiek szerint az utóbbi időben megszaporodtak a erdőtüzek és a koccanásos balesetek a környéken. Hullákat nem találtunk, viszont van valami energiasűrűsödés közvetlenül az étterem konyhája mellett! Olyan mint egy nagy fekete lyuk, ami lassan de biztosan … hm… növekszik. Ja, és rettentő sok itt a légy! Még megpróbáljuk bemérni a domb sugárzását, aztán… áááá…
Eper sikítása hallatszott az éterben.
- Szeeeem!!! Neee...! Segí…
Azzal vége. Az adás megszakadt.
- Egy percet sem vesztegethetünk tovább! – jelentette ki határozottan Manna – A terv a következő. Amatőr költőknek álcázva magatokat – mondjuk ez nem lesz nehéz – beszivárogtok a területre, és felderítitek a fekete lyuk mibenlétét. Aztán, ha nem jár túl sok álodzattal, megmentitek a világunkat a … háttt… a rá leselkedő veszélytől. Az akció fedőneve „légy kéznél” és ez lesz egyben a jelszó is, amivel azonosítani tudjátok egymást. Indulás!

Háziúr, Vízvirág, és a srácok mit sem sejtve támaszkodtak a dombocska egyik korlátjánál, és éppen a sakkról vitatkoztak, amikor hirtelen megjelent előttük egy naaagy sötét valami a levegőben, ami kezdte felvenni egy ember alakját. És bűzlött. A fején valami kalapféleség volt, de a gonosz vigyort, ami szétterült kövér arcán, így sem takarhatta el semmi. Csinált néhány hókuszpókuszt a levegőben, miközben hangtalan szavakat mormolt, és a következő pillanatban a négy ember helyén négy ürge állt. Háziúr nyakában ott lifegett hűségesen egy picinyke fényképezőgép. Vízvirág a szemüvegéhez kapott, de az ott volt – szintén méretarányosan – apró orrocskáján. A srácok először röhögtek, de amikor rájöttek, hogy nem csak a másiknak lett hirtelen hosszú szőrös farka és nagy szeme, kétségbeesetten visítani kezdtek. A magasból ragadozómadár hangja hallatszott élesen. Vízvirág azonnal kapcsolt.
- Pucolás! – kiáltotta vékonyka hangon – Le a föld alá!
És a legközelebbi járat felé rohant. A többiek követték…

A kis csapat a domb tetején állt. Néhányan valóban éreztek bizsergést itt- ott, de a többség inkább nem beszélt róla. A rádiót figyelték.Tündér és Győző egymás kezéből kapta ki a központi mikorfont, hogy ismertessék a többiekkel előre kidolgozott terveiket.
- Megvárjátok amig feljön a hold. Farkas ekkor farkassá változik, és beszivárog a disznók közé. Szív Kobold és Alina bemérik a domb sugárzását, mintha ihletet gyűjtenének a holnap kamuból megrendezendő versversenyhez. Papír, toll legyen nálatok a látszat kedvéért. Maya a méhecske, pedig zöld istállólégynek álcázva körülkémlel a konyhán. A többiek feltűnés nélkül elmennek vacsorázni, és megpróbálják beazonosítani a fekete lyukként ismeretes ismeretlen … izé… egységet. Adás vége!
- Hát jó, akkor osztódjunk – jelentette ki Bajusz Kobold vidáman.
Szél Kobold kapásból három felé ugrott.
- Nem így! – méltatlankodott Bajusz – Fejlődjetek párokba, és irány az ebédlő.
Mező Kobold és Boszi Kobold megindultak előre. Mező még egy szeretetteljes pillantást küldött kék lova irányába. „Aggódom érte. Olyan beteg szegényke mostanában. Igaz, öreg is már. De talán a domb ereje…”
- Valóban baromi sok itt a légy – állapította meg az Északi – és röptében pofánverte a soron következő, feléje száguldó példányt.

Az ebédlőben fura szagok terjengtek. A csapat már rég egy asztalnál ült, és a percek csak teltek és teltek. Mintha eltévesztették volna a helyet és az időt, senki sem jött feléjük. A konyha szomszédságában egy hosszú asztalnál egyedül üldögélt egy sötét bőrű, hatalmas, kalapos ember, és evett.
- Még szerencse, hogy nem vagyok éhes – dohogott Fekete Angyal.
- De én az vagyok! És mindenízű rétest kértem savanyúsággal! – replikázta Tűz Kobold.
- Na jó, ha perceken belül nem történik valami, én kimegyek a közértbe – mondta Új Kobold, és türelmetlenül beletúrt vörös hajába. Bajusz elővett egy marék tollat és szétosztotta.
- Emlékezzetek: költők vagyunk, és tudunk verset írni. Sőt, tulképp ezért jöttünk. Úgyhogy elő a szalvétákat, és írjatok valami használható…
A konyha irányából megjelent az első pincér. Jobb lett volna, ha az egész társaság azonnal kereket old, és grilleznek, vagy szalonnát sütnek inkább, minthogy részük legyen abban, ami azután történt. Kihozták ugyanis a vacsorát. Az asztal elején ülők mohón vetették rá magukat a tetszetős ételekre, de amikor a hús Új Kobold elé is odakerült, ő csak ránézett, és elfintorította szakértő orrát.
- Meg ne egyétek! Ez a hús bűzlik!
De addigra már késő volt. Boszi, Szél nameg Tűz Kobold már túl is voltak az első szelet húson. A többiek letették a villát.
- Na most mentem ki a közértbe! – közölte Új Kobold, és kifelé indult.
- Hoznál esetleg porzsákot is? - kérdezte Bajusz.
A lány kérdőn húzta fel egyik szemöldökét.
- Tudod, a miniporszívójába – fűzte hozzá Mező magyarázólag.
- Persze – azzal elviharzott. De épphogy kitette a lábát az étteremből, Boszi és Szél Kobold szinte egyszerre rúgták el magukat az asztaltól, aztán elszaladtak (utóbbi három felé).
- Láttad? Halványzöld volt az arca! – súgta Angyal az Északinak.
- Áh, ne vedd komolyan. Ő tud ilyet – nyugtatta társát az Északi.
Közben Farkas is megérkezett (ismét emberi alakot öltve), és rögtön pártfogásába vette Új Kobold árván maradt vacsoráját.
- Ne..! – súgták neki többen is egyszerre, de a vacsora már jótékonyan elindult lefelé.
A társaság mintha ping-pong meccset nézne, úgy jártak a tekintetek Tűz Kobold és Farkas között. Vajon melyikük fog elszaladni előbb? De Tűz Kobold dudorászva írogatta a szalvétájára élete első szonettjét egy békáról, aki túl sok sört ivott. Hosszú percek teltek el csendben. Aztán egyszer csak Farkas a hasához kapott, és elrohant. Futtában még látni vélte, hogy a nagy, sötét kalapos ember kajánul elvigyorodik, és megsímogatja a kutyája fejét.
- Idő van! – mondta félhangosan.
Ekkor egy sötét, csúnya arcú kislány kiperdült a konyhából, és a kövér emberhez szaladt. Leült mellé egy székre, és felnézett rá.
- Íme az első gyermekem! – mormolta elégedetten, és hátradőlt.
Az asztalnál beálló kínos csöndet egy zöldhátú istállólégy tétova zümmögése szakította félbe.
- ZZZZ – mondta a légy és rászállt az Északi kezére.
Az dühösen felkapta a villáját, és szúrásra emelte.
- Tudod, hogy én öltem meg az anyádat? De előtte egyenként kitépkedtem azokat a kis átlátszó…
- Várj! – kiáltott rá Mező – Kupán ne verd! Ez Maya, a méhecske!
- Méhecske, mi? Én meg Shakespeare vagyok.
- Mondom! A legyek nem mondják hogy „ZÜMM”! Ráadásul a titkos jelszó, amivel azonosítani tudjuk egymást…
Az Északi leengedte a villát:
- Légy… kéznél.
- Halljuk, mit tudtál meg? – hajolt oda hozzá Angyal.
- Ne itt – zümmögte Maya – menjünk ki.

Új Kobold összefutott Szív Kobolddal és Alinával a közértbe menet.
- Minden rendben a vacsoránál? – kérdezte Alina.
- Áh – legyintett Új Kobold – romlott az étel. Semmit ne egyetek meg. Hozok valami harapnivalót a boltból… ha még egyáltalán nyitva van ilyenkor valami – mondta és elsietett.
- Mi az ott? – bökött a levegőbe Szív Kobold.
- Hol? – fordult meg Alina a mutatott irányba.
- Mögötteeeed! – sikoltotta Szív Kobold
De a sötét és hatalmas valami addigra már Alina felkarját fogta, és bűvös mozdulatokat tett feje fölött a kezével, a szája meg mormolt.
- Fuss! – kiáltott fel Alina, aztán… ürgévé változott.

Egy óra múlva Tűz Kobold szobájában gyűltek össze. Boszi, Szél és Farkas leamortizálódva hevertek egymás mellett egy kanapén. Szó szerint az összes életerőt kiszívta belőlük az, amin az elmúlt egy órában keresztül mentek. Maya az asztal közepén álldogált.
- Az egész konyha tele van legyekkel - zümmögte - Ülnek a húson, meg mindenen, amihez hozzájutnak. De az a legfurább, hogy a szakács egyáltalán nem törődik velük! Sőt! Mintha… vigyázna, hogy bajuk ne essék!
- Ez azért különös… - mélázott maga elé Mező.
- És nálad Farkas? Mi a helyzet az állatok körül? – fordult Bajusz a hasát szorongató Farkashoz.
- A disznók nem tudnak semmiről. De a strucc látott egy szemüveges ürgét! Az őz meg egyet, aki éppen őt fotózta! És azt mondják, hogy az ürgék egyre furábban néznek ki és egyre furább dolgokat CSINÁLNAK.
- Például?
- Hát, például… sakkoznak! Meg rockzenére rázzák a seggüket.
Farkas elvigyorodott, ahogy elképzelte a jelenetet. És ekkor kivágódott az ajtó, és halálravált arccal beesett rajta Szív Kobold.
- Alina ürgévé változott! – hadarta alig érthetően – A… a lény… kint van a dombon és… vadászik!
- Hogy néz ki ez a lény pontosan? – kérdezte az Északi.
- Hát, ahogy láttam ilyen nagy és sötét, meg kerek. Kalap van a fején.
- És mit csinált pontosan, amikor Alina… - Ez már Mező volt.
- Hókuszpókuszolt a levegőbe, meg… nemtom. Elvarázsolta!
- Foglaljuk össze – mondta Bajusz – Itt ez a nagy sötét kerek lény, aki kalapot visel, és ürgévé változtatja az embereket. A koboldokat is persze. Ez lesz az oka az eltűnéseknek, meg annak, hogy olyan sok mostanában a furcsa ürge. A „lény” biztosan az, akit az étteremben láttunk. Hacsak nincs egy ikertestvére, aki szintén kalapot visel.
- Nem lehet, hogy a fekete lyuk amit a konyha mellett mértek be EperSzemék, éppen ez a kalapos fickó??! – kérdezte a sarokból Szél Kobold.
- Miért ne! – élénkült fel Tűz Kobold is – Az energiasűrűsödés illik rá, és valóban mindig a konyha mellett üldögél, amikor nem vadászik.
- De hogy kerülnek a képbe a legyek? – kérdezte az Északi, aki az érkezés első percétől fogva hadban állt a rovarvilág eme képviselőivel.
- Talán beköpik neki a húst, hogy aztán az áldozatok, akik rosszul lesznek, könnyebben elvarázsolhatóak legyenek – tippelte Mező.
- Ennek semmi értelme. Ha így lenne, akkor Boszi, meg Szél meg Farkas már rég kis szőrös, négylábú ürge lenne – érvelt ellen Angyal.
- Láttam egy gyereket kijönni a konyhából – suttogta Farkas – Amikor futottam kifelé. És a dagadt azt mondta „Ime az első gyermekem”. Az a kislány már legalább hét évesnek látszott!
- És biztos, hogy egy órával azelőtt még nem volt sehol – zümmögte Maya – És a konyhának csak egy bejárata van. Afölött üldögéltem egész végig. Az életemre meg mernék esküdni, hogy a konyhában CSAK legyek voltak!
- Megtennéd, hogy visszamégy? – kérdezte Mayától Bajusz – A konyha kétségkívül a leggyanúsabb a domb után. Tudnunk kell mi folyik ott. Lehet, hogy nem is egy, de két rejtéllyel állunk szemben?
- Persze, megyek – mondta Maya, és kirepült az ablakon.
- És ne feledd, istállólégy vagy! – kiáltott még utána Bajusz – Szóval, ne mondd, hogy „zümm”.
Ahogy Maya eltűnt az éjszakában, zacskók zörgése hallatszott az ajtó felől. A következő pillanatban feltűn egy vörös fej, és mosolyogva, sok- sok élelemmel felpakolva belépett Új Kobold.
- Még szerencse, hogy a Manó Diszkont nyitva volt – újságolta – és persze hoztam porzsákot is – tette le Bajusz ölébe az egyik csomagocskát, aztán látva, hogy éppen valami nagy megbeszélés kellős közepébe csöppent, csendben letelepedett az egyik székre.
- És mi lesz az ürgévé változtatott társainkkal? EperSzemmel, Alinával… és ki tudja hol lesz a vége? – nézett aggódva Szív Kobold a többiekre.
- Nincs mese, valakinek beszélnie kell aaa … Fekete Lyukkal.
- Mért nem öljük meg inkább? – vicsorgott Farkas a sarokban – Nyugodtan rámbízhatjátok!
- Mert ha megöljük, lehet, hogy a társaink örökre ürgék maradnak – vélte Angyal, és hozzátette – Én vállalom a követséget. Tudom, hogy van valami, aminek a Fekete Lyuk nem tud ellenállni, és az az alku.
Bajusz és többiek furán néztek rá. Honnan tud ez a lány ilyeneket. De mielőtt megkérdezhették volna, már válaszolt is.
- Beszéltem az egyik pincérrel, aki kihozta nekünk az ételt. Ő mondta.
- És ha ez csak csapda? – kérdezte Farkas.
- Kockázat nélkül nincs győzelem.
- Igaza lehet – vélekedett Bajusz – Akkor holnap reggel Angyal és én elmegyünk követségbe a Fekete Lyukhoz. Töredelmesen bevalljuk neki, hogy nem is vagyunk költők, hanem a hősközpont „légy kéznél” titkos hadművelet végrehajtói, és tudjuk, hogy mit művel. Ha alkuszik a barátaink életéért, akkor rendben, ha nem, hát, akkor még mindig széttépheted.

És eljött a hajnal. Angyal és Bajusz még jóval reggeli előtt beóvakodtak az étterem nyitott ajtaján. A hosszú asztalnál most is ott ült a dagadt, kalapos ember és evett. Most már három kislány – az egyik csúnyácskább volt mint a másik – üldögélt körülötte. Ők is ettek. Egy kisfiú éppen akkor tipegett ki a konyha ajtaján, amikor hőseink az asztalhoz értek.
- Íme a negyedik gyermekem! – mondta Fekete Lyuk és a gyerekre mosolygott – Egy fiúcska! Ideje volt már.
A kisfiú felmászott egy székre, és ő is, mint előtte a nővérei, azonnal enni kezdett. A dagadt közben hőseink felé fordult, de nem hagyta abba az evést.
- Ááá, a kedves vendégeink. Költők, ugyebár?
- Az van, hogy nem egészen – kezdte Angyal – Alkudni jöttünk!
- Alkudni? Ugyan mire? – kérdezte mohón a dagadt.
- A barátaink életére, akiket ürgévé változtattál!
- Szóval már tudjátok – mondta, de egyáltalán nem látszott meglepettnek – Ez esetben nincs is más választásotok. Vagy legyőztök engem három próbában, vagy az egész díszes társaság, úgy ahogy van, megy a levesbe! – hahotázott, hogy csak úgy rezgett a sok háj rajta.
- De ha legyőzünk, visszaváltoztatod őket! És a többieket mind, akiket elvarázsoltál!
- HA legyőztök. Ami még, teszem hozzá, senkinek sem sikerült. Mit gondolsz, miért ülhetek most itt? Nem tudod, ugye? Megmondom. Mert valaki alkuba bocsájtotta a világodat és én megnyertem a fogadást!
- Halljuk a feltételeket! – vágott közbe türelmetlenül Bajusz. Valahogyan az volt az érzése, hogy a dagadtnak percről percre nő az ereje és mind nehezebb lesz legyőzni. Mint ahogy percről- percre gyarapodni látszottak a gyermekei is. A tegnap még hétévesnek tűnő kislány a körmét festegette az asztal szélén, és már tizenkettőnek tűnt.
- Valamelyikőtöknek az asztal alá kell ennie engem. Valamelyikőtöknek el kell találnia a kutyámat, és valamelyikőtöknek meg kell számlálnia a családomat – mondta, és kitárta a karját, mert ő már látta, amit a másik kettő nem. Egy újabb gyermek – ez is kisleány – szaladt ki a konyhából, és mászott fel egy székre a többiek mellé…

A társaság a domb tetején ült. Bajusz szórakozottan babrált a porszívójával. Ki kellett cserélnie benne a zsákocskát.
- Együk az asztal alá, és számoljuk meg a gyerekeit? Komolyan ezt mondta? – hüledezett Boszi.
- A kutyáját kihagytad. El kell találni – vihogott Szél Kobold.
- Szerintem ez az… izé… energiasűrítmény nem komplett – toldotta meg Új Kobold.
- Én valójában nem is értem mit akar a két utolsóval. Mit jelent az, hogy „találd el a kutyáját”? Azt akarja, hogy dobjuk meg valamivel? – méltatlankodott Szív Kobold.
- Na és hogyan számoljuk meg a gyerekeit, mikor egyre többen lesznek? Kész horror, az egész. Ahogy kinéznek, meg ahogy…
- Nőnek! – szakította félbe Angyal az Északit.
A rádió hallkan zörögni kezdett. Mező felkapta és megnyomta rajta a piros gombot.
- Itt a központ! Manna beszél. A Mayára felszerelt poloska tegnap este óta nem közvetít. Feltételezzük, hogy megsemmisítették. Keressétek meg Mayát, ha egy mód van rá. A helyzet ismeretében a tervezett kamu-versenyeket természetesen lefújjuk.
- De miért? – hallatszott messzebbről Tűz Kobold hangja – rájöttem, hogy írni nem is olyan nehéz. Sőt, tulajdonképpen, én TUDOK írni!
Mező odacsusszant Tűz Kobold mellé, és a szájára tapasztotta a kezét. A rádió ismét megszólalt.
- Tünde és Győző egész éjszakás kutatómunkával kiderítette, hogy Tűz Kobold gyomra genetikailag képes bármiféle belejutó élelmiszer elégetésére. Ezért javasoljuk, hogy ő vállalja az első próbát.
- Akkor ezért nem lettem rosszul a vacsoránál, mint a többiek – vigyorgott – Természetesen vállalom.
- A másik két feladat... Attól tartok, ezt nektek kell megoldani – csengett Manna hangja aggodalmasan az éterbe - Ja, és valaki menjen el az ürgékhez. Ha sakkoznak meg twistelnek, talán beszélni is lehet velük. Mivel a baj sokkal nagyobb, mint hittük, egy felsőbb létsíkról kértem segítséget. Fényvitéz és Árnyleány alkonytájt fognak megérkezni, ha valami közbe nem jön. Tartsatok ki addig. Adás vége!
- Hogy ez mekkora ötlet! Majd én elmegyek az ürgékhez! – ugrott fel lelkesen Boszi.
- Elkísérlek – állt fel Mező is – úgyis meg kell néznem a lovamat.
- Utánanézek Mayának az istállók környékén – mondta az Északi.
- Mi pedig… irány a konyha! – indítványozta Bajusz.

Boszi a lyuk fölé hajolt, és a kelleténél kicsit hangosabban belekiabált a járatba:
- Van itt valaki? Ne féljetek, barát van itt!
- Ne ordíts! Szétszakad a dobhártyám! – méltatlankodott egy vékony hangocska egészen közelről.
Boszi jobbra fordította a fejét, és egyenesen belenézett egy kétlábra ágaskodott ürege szemébe.
- Eper? – csodálkozott.
- Úgy van.
- Ne haragudj csak… áh, mindegy. A többiek?
- Mindenki itt van. Még a szabadnaposok is! Háziúr, Vízvirág és a srácok. Ahogy elnéztem ők négyen remekül szórakoznak ürgebőrben.
Mintha csak erre várt volna, Vízvirág fejecskéje kibukkant a másik lyukon.
- Sziasztok.
- Szedjetek össze mindenkit, visszaviszlek titeket a szállásra. Reményeink szerint hamarosan megtörjük az átkot – mondta Boszi.
- Mi van azokkal, akik … izé… nem akarnak visszaváltozni? – kérdezte óvatosan Vízvirág - A srácok összebarátkoztak két helyes ürgelánnyal, nekem meg állást ajánlottak az iskolában.
- Na neee! A hősközpontnak szüksége van rátok! Emlékezz, felderítők vagytok, méghozzá a legjobb fajtából! Nem engedünk át titeket a rágcsálóknak!
- Hát jó – sóhajtott megadóan Vízvirág – Én megpróbáltam – Aztán bedugta fejét a járatba és lekiabált – Fiúk! Kifelé a napvilágra! Vége a mókának!

- Most nem modjátok komolyan, hogy én? – nézett kétségbeesetten Farkas a többiekre.
- Te hasonlítasz leginkább az igazi szakácsra.
- De én nem tudok főzni! – tiltakozott.
- Mondom, hogy te hasonlítasz legjobban! – vigyorodott el kajánul Bajusz – A lényeg, hogy csörömpölj az edényekkel. Ha zajt hall a konyhából, talán nem fog gyanút.
- A biztonság kedvéért valaki hozhatna pár raklap mélyhűtött pizzát a Manó Diszkontból!
Mindenki Új Koboldra nézett.
- Oké, értem a célzást – adta meg magát – Megyek.
- Meg a gyógyszertárból altatót! – tette hozzá Angyal – Belekeverhetnénk az ételbe, hátha becsúszik tőle az asztal alá!
- Egy próbát megér – helyeselt Új Kobold – Akkor pizza és altató. Egy órán belül itt vagyok.

Tűz Kobold farkasszemet nézett Sötét Lyukkal az asztal felett. Előttük halmokban állt az étel. Az első fogás mindenízű rétes volt savanyú uborkával. Tűz Kobold úgy esett neki, mintha az életéért enne. És, ez valahol igaz is volt.
Ezalatt a konyha legyektől hemzsegő fekete ablaka hallkan megkoccant. Odabent a szakács felkapta a fejét. Letette a fakanalat, és az ablakhoz ment. Ahogy résnyire kitárta, több tucat légy röppent fel riadtan az üvegről. A szakács Szél Kobold huncutul nevető szemébe nézett. Öt perc múlva sietősen távozott az ablakon át, és fél óra múlva már nem tudta volna megmondani az édesanyja nevét sem.
Farkas és Bajusz benyomakodtak a nyitott ablakon át a konyhába. Farkas felvette a szakács pótruháját, és csörömpölni kezdett a fazekakkal. Bajusz tanácstalanul állt a sok légy előtt, amik fürtökben lógtak az ablakon.
- Elég kábának tűnnek, mért nem csapod le őket? – kérdezte Farkas.
- Fekete Lyuk biztosan gyanút fog, ha ezek csapatostul elkezdenek kirajzani az ajtón. A másik meg… hogy gondolkodtam, és szerintem ezek a legyek egyáltalán nem véletlenül vannak itt. Valami célt szolgálnak. Fontosak neki valamiért. És, ha háború van, soha nem árt, ha van nálad valami, ami fontos az ellenségnek.
Azzal a hátizsákjába nyúlt, és előkapta a miniporszívóját. Farkas elvigyorodott. Bajusz munkához látott. Gondosan, sávokban húzta le a sok legyet az ablakról, hogy egy se juthasson ki. A konyha először derengeni kezdett a félhomályban, aztán bejutott a természetes fény. Dolga végeztével jól megcsomózta a porzsák száját (még jó, hogy kicserélte a zsákot, különben most bajban lett volna) és elégedetten elvigyorodott.
- Remélem Tűz Kobold kitart, míg ideér az altató!

Az Északi már az istállóknál járt. Mayának nyoma sem volt. Csak a hullarészegre itatott szakácsot találta meg egy fa tövében, aki hangosan hortyogva aludt.
„Na pajtás, téged is jól elintéztek” – gondolta, amikor éles veszekedés hangjaira lett figyelmes. Egy bokor takarásában állt, mikor meglátta a ganédomb aljában civakodó két torz kislányt.
- Add vissza! Én találtam!
- Még mit nem! Ha ez itt kikel, királynő lesz belőle! Nem olyan mint mi! Nézd, milyen szép a háta! – és ahogy egy pillanatra kinyitotta tenyerét, hogy a másik orra elé tartsa zsákmányát, Északi megpillantotta a gyűrött szárnyú Mayát – El kell pusztítani!
„Ha legalább egy seprű lenne nálam…” Nézett körbe fegyver után kutatva. Ekkor meglátta a lábainál alvó pulikutyát. Lehajolt, és gondolkodás nélkül megragadta a két hátsó lábát. A következő pillanatban a pulikutya a Mayát szorongató lány tarkóján landolt. A lány elterült a földön, és Maya a tenyeréből kigurult a földre. A másik gyerek visítva ugrott hátrébb. Csúf kis arca vonaglott a félelemtől. Egész testében rázkódott, és láthatólag valami fura változáson ment keresztül. Az Északi lába földbegyökerezett. A kislány háta mögül ugyanis nőni kezdett valami. A gyerek meg csak ordított, aztán hirtelen abbahagyta. És ott állt … szárnyasan. Végül mint aki magához tér egy hosszú álom után, elrugaszkodott a földtől, és a domb felé repült.

Angyal az ajtóban állt, és nézte, ahogy esznek. Az altatóval megfuttatott ételt már húsz perce is kihozhatták, de sem Tűz Kobod, sem Fekete Lyuk nem csúszott tőle az asztal alá.
„Nem értem. Ez az ember soha nem alszik? Örökké csak eszik, és éjjel meg vadászik a dombon. Ja, persze, majd el felejtem, hiszen nem is ember. Csak egy energiasűrítmény, akinek mi adtunk nevet. Egy fekete lyuk, aki vagy ami (?) mindent elnyel amihez hozzájut. Olyan mint a semmi.Azért jött, hogy elnyelje a világunkat…”
Fekete Lyuk ekkor idegesen felpislantott.
- Idő van! – kiáltotta el magát – Hol van a soron következő gyermekem?
És mereven bámulni kezdte a konyha ajtaját. De amikor percek múlva sem történt semmi, dühösen ellökte magát az asztaltól, és felborította a levesestálat.
- Nem érkezik a gyermek pedig kéne! Te meg itt ülsz az asztalomnál és zabálsz, pedig nem kéne! Már rég halottnak kéne lennetek, de legalább is ürgének! – süvöltötte – Tegyünk hát pontot a ti kis játszmátok végére! – és egyenesen Angyalra nézett, mivel ő volt egyedül kéznél – A társaid gyáván cserben hagytak, így hát neked kell eltalálnod a kutyámat. Most!
Ha volt pillanat, amikor Angyal megbánta az alkut, akkor ez volt az. De történt valami, egy apró kis jel a konyha felől, ami visszaadta a bátorságát. És ott volt Tűz Kobold is, aki ugyan nem győzte le a lényt evésben, de nem is maradt alul! És alkonyatra ígérte Manna az erősítést! A többiek is hamarosan itt lesznek mind!
- Mit teszel hát? – kérdezte dörgő hangon újra Sötét Lyuk.
- Nem vagy igazságos! – csattant fel Tűz Kobold – Az első próbát még nem fejeztük be!
Fekete Lyuk felemelte a kezét, és a következő pillanatban Tűz Kobold székén egy aprócska ürge pislogott.
- Most már befejeztük – mondta a lény, és egyetlen mozdulattal lesöpörte Tűz Koboldot a székről – Eriggy a föld alá jó szolgám – szólt még utána szinte nyájasan.
Odakint megdermedtek a többiek. Mert ott voltak már, de egyikük sem merészkedett be az ajtón. Angyal meg csak állt ott egyedül, szemben a gonosszal.
- Nos?
- A te kutyádat nem lehet eltalálni! Ez a válaszom!
- Aztán miért nem? – kérdezte érdeklődve Fekete Lyuk.
- Mert nincs neve! Ha meg van, akkor mindig másképpen hívják!
- Roppant ügyes! De erre meg hogy a búbánatba jöttél rá?
- Te nem vagy kobold, és nem vagy ember sem! Fekete vagy hatalmas és gonosz. Ráadásul soha nem alszol! Csak egyetlen valami van, ami soha nem alszik, és az…maga az Ördög!
Angyal halványan elmosolyodott. Ezt a kört megnyerte. Farkas nekibátorodva kiugrott a konyhából, és egyenesen nekiszaladt a fekete jelenés hasának. Mostanra már nagyon szét akarta tépni.
- Hát te tényleg azt hiszed, hogy idejössz elnyelni a világunkat, mi meg tétlenül nézzük?
- Nincs más választásod alakváltó! – hahotázott Fekete Lyuk – De hanem ha már ilyen bátor vagy, mondd csak össze tudtad –e számlálni a családomat?
Farkas szeretett volna máshol lenni ebben a percben, de aztán megint történt valami.
- Én össze tudtam – harsant a konyhából egy határozott hang, és egy porzsákkal a kezében kilépett az Északi.
- Kilencven kilencezer kilencszáz kilencvenkilenc – mondta és a sötét ember lábai elé ürítette a porzsákot. A zsák szájából kihullottak a legyek. Mind döglött volt.
- És akiket nem találsz itt, azokat az istálló mögött megtalálod!
És akkor valami olyasmi történt, amire senki sem számított. A Fekete Lyuk sírni kedzett! Valami mérhetetlen fájdalommal a hangjában siratta a sötétség eme teremtményeit, akiket gyermekeinek hívott. Angyal lassan hátrálni kezdett. Tudta mi fog következni.
- Meneküljetek! – suttogta az ajtóban összegyűltek felé – Ha kibömbölte magát, iszonyú haragra lobban, és el fog pusztítani minket.
- És az alku? – kérdezte valaki az egyre sűrűsödő sötétségből.
- Az ördög soha nem állja a szavát! Csak az erősítésben bízhatunk. Futás!
Azzal Angyal megiramodott a kijárat irányába. Ám félúton valamiképpen kicsúszott lábai alól a talaj. Ahogy lenézett, már csak azt látta, hogy négy szőrös kicsi lába van, és lelassul az idő.
Boszi és Mező nem sokkal ezután vesztették el eredeti formájukat. Aztán Farkas, Bajusz, és szép sorban a többiek.
- Te ölted meg a gyermekeimet? – süvöltötte az Északi felé – Téged hagylak utoljára. És ne hidd, hogy annyival megúszod, mint a barátaid!
Azzal üldözőbe vette a csapat maradék tagjait. Az Északi kirohant a dombra.
„Hol az erősítés? Soha nem voltunk még ekkora pácban! Ha tudnék imádkozni, most biztosan azt tenném!” – gondolta, és valóban már csak a csodában bízott.

Fényvitéz látta a lenti kavarodást, de nem akart hinni a szemének. A „másik” látását használta, amivel úgy érzékelte a világot, ahogyan senki élő ember fia. A mozgó emberek fénycsíkok voltak a sötétségben, és a gonosz, ami üldözte őket, egy nagy feketeség volt.
- Tudod már, mivel állunk szemben? – kérdezte aggódva Árnyleány, aki nevével ellentétben nagyon is sugárzó volt.
- Ez maga A Gonosz. Csak egyetlen dolgot tehetünk, hogy legyőzzük. Mit gondolsz, képes vagy a felhőtlen boldogság és öröm érzésére?
- Ha mellettem vagy, bármire képes vagyok! – válaszolta szelíden Árnyleány.
Fényvitéz elmosolyodott, és megsimította kedvese karját. A lenti kavarodásban történt valami. Hőseink (ürge alakjában) megtorpantak egy pillanatra amikor meghallották fejükben a hangot.
„Gondolj valami szépre, ami örömöt vagy boldogságot okoz! Csak így győzhetjük le a Gonoszt!”
„Szonettkoszorú” - vágta rá gondolatban Tűz Kobold. „A lovam” – gondolta Mező. „Együtt lenni” – néztek egymásra Eper és Szem. „Szeretet” – gondolta Szív Kobold… és így tovább. A hősök gondolatai kigyújtották a dobon az éjszakát. Az ürgévé változottak (akik közt ott volt névtelen betelefonáló ismerőse is) mind előbújtak a földből és kíváncsian nézték az eget. A kis dombocska felett mely egykor gyógyító erejével vonzotta ide a látogatókat, most egy hatalmas, gonosz lény lebegett, és mivel elveszítette a számára fontosakat, teljességgel kiszámíthatatlan volt.Haragját az Északira irányította, mert ő volt dühének okozója, ő volt, akit valójában meg akart semmisíteni.
Az Északi a földön feküdt. Szemei nyitva voltak, de mozdulni nem tudott a ránehezedő súlytól. Látta az égen a fényességet, de tudta azt is, ha gyorsan nem történik valami, neki vége. Érezte a gyomrában a gonoszt. Érezte, hogy belülről fogja elemészteni. Talán éppen egy nagy, zöldhátú istállólégy lesz az utolsó, amit látni fog mielőtt végleg kihúnyna a mécses. Egy lányra gondolt, aki távol volt tőle abban a pillanatban, és akit talán soha nem fog viszont látni már.
„Mennyire szeretett írni” – mosolygott magában – „És nem leszek ott, hogy elmeséljem neki mi történt velem. Hogy miért nem mentem haza…”
És ekkor engedett a szorítás a mellkasában. Ahogy elöntötték a szeretet hullámai, úgy tért vissza belé az élet. Odakint a többiek már vékony ürgehangon harsogták a számukra örömöt és boldogságot okozó dolgokat.
- Ez az! Mondjuk ki hangosan! – lelkesedett Szív Kobold, és bíztatni kezdte a többi ürgévé változtatott áldozatot (köztük névtelen betelefonáló ismerősét) is.
Fényvitéz és Árnyleány egymás kezét fogva álltak a domb aljában.
- Megcsinálják nélkülünk. Bízz bennük – mondta Fényvitéz.
- Azért segíthetnénk nekik egy kicsikét.
- Hát jó – azzal a zsebébe nyúlt, és elővett egy csillogó gyémántgyűrűt. Letérdelt Árnyleány elé, és az ujjára húzta.
- Mindörökre – hangzott a válasz, és Árnyleány könnyekre fakadt a boldogságtól. Vele sírtak az ürgék, és vele sírtak a csillagok az égen.
És a gonosz, aki nem tudott mit kezdeni ennyi szívből jövő boldogsággal, lassan erejét vesztette, és feloldódott az éjszaka sötétjében…

A seholvárosi Hősközpont aprócska irodájában minden a megszokott volt. Háziúr remekbeszabott fényképeket húzott elő zakója zsebéből. Sok képen egy őz volt látható, de a legtöbb mégis ürgéket ábrázolt. Ürge, ahogy sakkozik. Ürge, ahogy táncol. Ürge, ahogy fotózza a másik ürgét, és így tovább.
- Egy kis figyelmet kérek! – húzta Manna közelebb a mikrofont – Jelzést kaptunk a Nagy Tó körzetéből, hogy nyár végére furcsa események várhatók a környéken. A központ műszerei már most jeleznek bizonyos eltéréseket, aminek normál esetben nem tulajdonítanék jelentősséget dee… A dolgok megváltoztak. Fel kellene készülnötök egy újabb bevetésre.
- Csak, ha megint amatőr költőnek álcázzuk magunkat – jelentette ki Tűz Kobold – Amúgy megírtam az első szonettkoszorúmat egy békáról, akit elkaptak gyorshajtásért. Akarjátok hallani?

Ideje: Március 13, vasárnap, 18:25:57 - Administrator

 
 Nyomtatható változat Nyomtatható változat  Küldd el levélben! Küldd el levélben!
"kiralylany: A domb rejtélye (Mese)" | Belépés/Regisztráció | 7 hozzászólás | Search Discussion
Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.

Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj

Re: kiralylany: A domb rejtélye (Mese) (Pontok: 1)
- trendo (trendo@citromail.hu) Ideje: Március 14, hétfő, 08:08:21
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Jó dolog őszintén hinni abban, hogy tiszta szívű meséin hatására a gonosz valóban elveszíti erejét és feloldódik az éji sötétben.



Re: kiralylany: A domb rejtélye (Mese) (Pontok: 1)
- estelente Ideje: Március 14, hétfő, 13:31:18
(Adatok | Üzenet küldése)
Fullosan extra egy mese! Fullextra tanulságokkal! Örülök, hogy itt, a Kirakatban megismerhettem. Elismeréssel: estelente



Re: kiralylany: A domb rejtélye (Mese) (Pontok: 1)
- Eprecske Ideje: Március 14, hétfő, 17:28:32
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
De jó volt elolvasni :) Gratulálok a kirakathoz :)



Re: kiralylany: A domb rejtélye (Mese) (Pontok: 1)
- winner Ideje: Március 16, szerda, 22:04:16
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Nagyon jó, hangulatában, stílusában, mondanivalójában. Tessék gyakrabban írni.



Re: kiralylany: A domb rejtélye (Mese) (Pontok: 1)
- Teru Ideje: Március 17, csütörtök, 00:20:41
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Aint látom, Te vagy a mesemondó a Fullon, mint Benedek Elek régen...Szivből gratulálok, ez pont ide való.
Szeretettel Teru



Re: kiralylany: A domb rejtélye (Mese) (Pontok: 1)
- felix Ideje: Március 19, szombat, 11:51:59
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Már a folytatásos változat is elvarázsolt, nagyon jól mesélsz. Csak gratulálni tudok.
Szeretettel: félix



Re: kiralylany: A domb rejtélye (Mese) (Pontok: 1)
- Anna1955 Ideje: Március 24, csütörtök, 05:04:03
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Jót derültem, és sok kedves emléket idézett fel bennem a meséd... Ölellek: Anna :)))



PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.37 Seconds