| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Vers: Captnemo: Ablakok |
|
Captnemo
Szökött fegyenc vagyok. Az idő fogságából
szöktem. Vagy akarok. Valamint kétszemélyes
magányom börtönéből. Szabad Lelkem csak
nehezen viseli még testem bezártságát is.
Az utcát járom, sok éjjelen, közben végtelen
nyugalom vesz körbe, ahogyan valami óriási
ködbe veszve válik semmivé minden, ami
ide kötne. Nézem az elszórt lámpák fényét,
s csak árnyam kísér, majd megelőz, minden
lépéssel közelebb a végső megsemmisülés
felé. A házakat nézem. És a sötét ablakokat.
Vajon mennyi ház van ebben a városban?
És annak a mennyi háznak mennyi ablaka?
A sok ablak mögött pedig mennyi élet? Csak
képzeletem enged bepillantani mögéjük.
S szinte látom… Itt, ebben a régi kis házban
két öreg fekszik egymás mellett az ágyban.
Alszanak. Múltat álmodnak éppen. Valami
régmúlt érzést. Álmukban szaladgál köröttük
a mára már felnőtt gyerek. Látják egymást
fiatalnak, szépnek. Talán még a régi remények,
ábrándok is visszatérnek egy-egy éjszakán…
Emitt egy új ház. Nemrég lett készen. Itt
vajon mi lehet? Szeretet? Vagy mire a ház végre
kész lett, már szét is osztják az egészet? Mert
a kapocs, mi összekötötte őket, már elpattant
végkimerültségben? Már nem együtt álmodnak…
Kihallik a gyereksírás a másik ablaknál, aztán
elhallgat. Talán anyja karján lelt nyugalmat…
Ez meg egy ismerős ház! Tudom, egy idős
néni él itt. Vajon Ő álmodik? És ha igen, mit?
Sírba álmodja magát, párja mellé? Vagy társát
álmodja vissza, maga mellé? S ha éppen sírna?
Vajon a Mindenható, megvigasztalja…?
A következő ablakot sötétítő takarja. Ki tudja,
mit rejt? Mi van bent. Talán kedves szavakat
suttognak egymásnak. Áldoznak a vágy oltárán,
vagy orkán erejű szerelemben forrnak eggyé,
egy mindent felülmúló, elringató ölelésben…
Ablakok tükrében kalandozva az egyikben
visszatekint rám a saját képem. No, hiszen
tényleg! Te szökevény, álmodsz-e még néha?
Az idő a nyomomban már a hajnalt bontja
az ég szegélyén. Ma megszöktem. És holnap?
Újra magába zár a jéghideg ágy? Mellém
telepszik a rég kihűlt vágy. Ablak a múltra.
|
|
| |
|
| "Captnemo: Ablakok" | Belépés/Regisztráció | 15 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Captnemo: Ablakok (Pontok: 1)
- haaszi Ideje: Szeptember 08, csütörtök, 16:24:00
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Kedves Kapitány, Londonban hej, van számos utca, ...és minden házon ablakok, és azokat egy kétszemélyes magányban élő szökött fegyenc vizslatja szépséges gondolatokkal találgatva a mögöttük megélt történeteket. Romatikusan és reálisan. Én is Veled tartottam ezen az éjjelen, és nem bántam meg.
A vége szívembe markolt. |
|
|
|
|
|
Re: Captnemo: Ablakok (Pontok: 1)
- Captnemo Ideje: Szeptember 09, péntek, 08:06:06
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | haaszi: Bizony, nem mai keltezésű már ez a vers, de bizton állítom, hogy ma is élnek szökött fegyencek is, és az ablakok mögött sem sokat változott a helyzet. Talán a házak.. egy kicsit. Köszönöm, hogy végigjártad velem azokat az utcákat! |
|
|
|
|
|
Re: Captnemo: Ablakok (Pontok: 1)
- pirospipacs Ideje: Szeptember 10, szombat, 21:52:22
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Versedben nem a szem lát az ablakok mögé kedves László, hanem a szív, a vágy, és a remény a holnapért. Örülök, hogy itt olvashatom.
Szeretettel: pipacs :) |
|
|
|
|
|
Re: Captnemo: Ablakok (Pontok: 1)
- LEKA Ideje: Szeptember 10, szombat, 23:45:59
(Adatok | Üzenet küldése) | Bekukkantottam én is ezeken az ablakokon, végigmentem az utcán, a vágyakon...Nagyon tetszik, ahogy láttatod, érzékelteted ami az ablakok mögött lehet..és benned is...:))) Gratulálok a kirakathoz, itt a helye!
|
|
|
|
|
|
Re: Captnemo: Ablakok (Pontok: 1)
- Captnemo Ideje: Szeptember 12, hétfő, 06:23:09
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | pirospipacs: Azt hiszem, anno, amikor kiraktam ezt a verset, egy Hszben meg is írtam, hogy ez a vers valóban egy olyan séta után született, amikor végigmentem túl a sokadik ikszen azon az úton, ahol anno második osztályos koromban iskolába mentem. És nem egy ablak mögötti szereplő valós:) Köszönöm, hogy olvastad, véleményed külön is! |
|
|
|
|
|
Re: Captnemo: Ablakok (Pontok: 1)
- Captnemo Ideje: Szeptember 12, hétfő, 07:05:35
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | LEKA: Köszönöm kedves Éva! Amilyen rég szerepelt versem itt, már azt is elfelejtettem, hogy itt válaszolni is lehet, nem új Hszt kell. Bocsá, hogy. Az ablakok... Na igen, nekünk magunknak is vannak ablakaink. És így, ahogy mondám, szó szerint. Több is. Minden ablak mögött egy korszak, vagy nem is egy. Persze, hogy hasonlítunk, így aztán nem volt nehéz a dolgom. Örülök a véleményednek is! |
|
|
|
|
|
Re: Captnemo: Ablakok (Pontok: 1)
- anonymm (ericanonym@gmail.com) Ideje: Szeptember 13, kedd, 10:35:44
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Kedves Kapitány, végig mentem versed nyomán az úton, és benéztem az ablakokon, nagyon szép, és fájdalmas, és szomorú is. Nagyon tetszett. Örülök, hogy olvastam. Üdv. anonymm |
|
|
|
|
|
Re: Captnemo: Ablakok (Pontok: 1)
- Anna1955 Ideje: Szeptember 14, szerda, 15:40:31
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Van az úgy, hogy menne az ember, a világ végére is! Menekülne talán önmaga elől is. Aztán ráébred a valóságra, hogy akár csak egy utca, egy ismerős ház, egy fa, vagy fűcsomó is az élet(e), az ismerős arcok, pillanatok, mind-mind az otthont jelentik. Versed megállásra késztet és elgondolkodtat. Szeretettel olvastalak: Anna :)) |
|
|
|
|
|
Re: Captnemo: Ablakok (Pontok: 1)
- Teru Ideje: Szeptember 15, csütörtök, 01:34:55
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Talán ez a kedvenc versem Tőled. Istenem, hányszor barangoltam igy álmaimban, gondolataimban, évek múltán aztán az ember elfelejti hova is tartozik s akkor kezd képzelődni, hiszen szökevény vagyok én magam is és hiába mennék vissza, semmi sincs már a helyén. Csak a sötét ablakok...azok néznem rám kiváncsian, gyanakodva. Az ilyen verseid olvasnám éjjel-nappal. Szeretettel Teru |
|
|
|
|
|
Re: Captnemo: Ablakok (Pontok: 1)
- _zizike_ (andreerzsi.izike@gmail.com) Ideje: Szeptember 24, szombat, 22:12:41
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Elolvastalak, a kommenteket is és itt időzök egy ideje, mit is írhatnék. Úgy érzem magában a versben, a kommentekben és a saját kommentjeidben már annyira benne van minden, hogy ... már max. közhelyellyel tudnám megtoldani. Érdeklődéssel és szeretettel olvastalak. izike |
|
|
|
|
|
|
