[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 197
Tag: 2
Rejtve: 0
Összesen: 199

Jelen:
Tagi infók PiaNista Küldhetsz neki privát üzenetet PiaNista PiaNista
Tagi infók Almasy Küldhetsz neki privát üzenetet Almasy Almasy


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Próza: ithaka: Kóborlás az idővel
ithaka



Hogy lehet felejteni? Az idő. Szóljon hát a sokadik írás az „idő minden sebet begyógyít” nevű örökzöld, és minden helyzetre ráhúzható közhelyről? És mit tegyen az ember, ha éppenséggel nincsen „idő”?

Kezemben egy bögre teával az ablakon kifelé bámulva merengtem ezen a mindig aktuális kérdésen. Ha valami megoldatlan problémával találom magam szemben, az általános válaszkeresés mindig a bölcsebb emberek gondolatain való morfondírozással kezdődik. És vajon mit mond erről korunk hőse?
Beírtam a „felejtés” címszót a Google mindent tudó keresőjébe. Sajnos nem mondhatnám, hogy sokkal gazdagabb lettem, csupán olyan jó tanácsokat találtam, mint sport, nyaralás, új hobbi. Valóban meg kell ahhoz változnia az embernek, hogy felejtsen? Új szórakozást, új elfoglaltságokat találni? Azt hiszem ezek a receptek nem felejtésre, hanem csupán új szokások magunkévá tételére, és a régiek elhagyására jelentenek gyógyírt.

Tényleg bárki is elhiszi, hogy felejteni egy embert, szánt szándékkal elmúlasztani egy nagyon erős szeretetet, átlendülni az érzelmi összhang hiányából eredő kudarcokon ennyire egyszerű? Egy új sport? Új munkahely? Ennyi az egész?

Fejezzük be most a szeretetet! – üvöltötte sírva a lány. Tudta, hogy ekkor csak saját magának szólt, mert a szeretett nem érez semmiféle vágyat sem arra, hogy a lány befejezze ezt a hosszú éveken át tartó tevékenységét, sem arra, hogy folytassa. Neki vannak ennél fontosabb dolgai is. Ott van a munkája, ott van a saját élete. Neki azzal kell foglalkoznia, és nem holmi érzelmekkel. Egyáltalán nem is érti, hogy miért okoz ez a kötődés bárkinek is problémát. Hiszen mi sem egyszerűbb és magától értetődőbb tény, minthogy az e világiaknak vannak barátai, mindenki ezernyi emberrel van körülvéve élete során. Valakik maradandóbbak, valakik kevésbé, nincs ebben semmi misztikum.

Időközben az érzésre levelek hullottak, majd segítő szándékú hó próbálta elfedni és feledtetni. Később minden virágba borult, és a vízcsobogás, a kék illatú kánikula kecsegtetett új reményekkel. Aztán újra és újra megpörgették a körforgás négyágú iránytűjét, azonban a fáradhatatlan, reményvesztett, de hittel teli ragaszkodás és szeretet nem múlt és nem csendesedett.

Nyugalom van. A lány korábbi kétségbeesetten szerelmes szemei most szinte ragyognak. Istentől ajándékba kapott napjai már nem azzal telnek, hogy várja, mikor térhet vissza a nemcsak materiálisan vett élők sorába.

Csendesen ül foteljében, és nézi az egyre csepergő esőcseppeket. A felhők egyszer majd szétszélednek, de az eső nyomai ugyanúgy megmaradnak a barázdákkal tarkított járdán, mint az ő életében az elmúlt három szeretettanulással töltött év. Mert nem lehet csak szeretni, önző módon és folyvást valamire várva. Az ember ezt nem tudja tanulás nélkül.

Holnap majd ugrándozva, kezében egy pöttyös esernyővel indul útnak. És hogy hova megy? Élni a saját életét, ami eddig gondosan el volt bújtatva a szeme elől. Mivel szeretett barátja most távol van, elkezdte keresni az útját. Kénytelen volt benézni minden padka alá, körbejárni a tereket, behajolni a pálmafák hegyes levelei közé, megfigyelni a tenger hullámait és a kávé kavargatása közben keletkező örvényeket, hallgatni az idegen nyelven beszélők kórusát, mosolyogni a kulcsmásolóra, órákig kóborolni a mediterrán utcákon, látni a narancsok gurulását az eső áztatta utakon és közben, ahogy Kundera is, élvezni a lét elviselhetetlen könnyűségét.

Vajon ez lenne a megoldás? Talán a csipkerózsika álom kakukkos órája 1500 km és fél év. Ahogy rezdülnek odakinn a narancsfák levelei, úgy eszmél rá a lány is az élet csodáira. Rengetegen veszik körül, ragaszkodással, szeretettel és odafigyeléssel. Őket vajon hogy nem vette észre idáig? Miféle sűrű szövésű lepel választotta el eddig a külvilágtól? Észrevétlenül, valahol az országhatár elhagyása után valaki egy erős kötőtűvel elkezdte szétbontani, majd újraszőni az érzékelés anyagát.

Ez a valaki pedig a távolság katonája, az elszakadás láthatatlan angyala volt. A leghűbb segítőtársa minden szeretet által megigézettnek.
Ideje: Július 15, vasárnap, 23:20:09 - Administrator

 
 Nyomtatható változat Nyomtatható változat  Küldd el levélben! Küldd el levélben!
"ithaka: Kóborlás az idővel " | Belépés/Regisztráció | 0 hozzászólás
Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.

Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.50 Seconds