[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 319
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 319


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Próza: kisssp: Advent előtt
kisssp



A novemberi szél könnyet csalt a szemébe.
A fiú megállt egy pillanatra, és a homlokába húzta kötött sapkáját.
Egyedül haladt a korán besötétedett utcán a belváros irányába. A járda csaknem üres volt, az úttesten a kivilágított személygépkocsik, autóbuszok könnyen haladtak. A péntek délutáni csúcsforgalom lepörgött.
Örült a magánynak. Hosszú ideje nem kívánta az egyedüllétet.
Balesete után mindig volt körülötte valaki.
A kórházban, - bár megtehették volna – soha nem feküdt külön szobában. Inkább elviselte a másik ember kellemetlenségeit, ami a közös együttléttel járt, minthogy magában maradjon.
A pszichológusnő örült ennek. Mondta, hogy megkönnyíti az ő munkáját is.
A csaknem egy év alatt, amit egy Bécs melletti rehabilitációs klinikán töltött, gyakran meglátogatták szülei. Felváltva jártak testvéreivel. Mindig jólesett, amikor bejöttek hozzá néhány órára. Csak anyja tehette meg, - talán két alkalommal - hogy egy éjszakát ott töltsön a professzornő által felajánlott szolgálati szobában, mert a szálloda, vagy a vendégszoba nagyon sokba került. Az alapítványtól, ami a klinikát fizette, nem kívánhatták, hogy azt is állja.
Néhány hónapja, mióta itthon van, a család nagy szertettel veszi körül.
Ma sem akarták egyedül elengedni.
- Elkísér öcséd, legalább levegőznek egy kicsit Valival – mondta anyja.
- Nem. Egyedül szeretnék menni – mondta. Tudta, hogy öccse egyetemista barátnőjével szívesen vele tartanának, ha kérné. De látta, hogy a lány szeretne inkább egyedül maradni a testvérével.
Meg is jegyezte hazatértét követően: mennyire megemberesedett ez a srác. Meg hogy csajozik is, ami korábban nem volt rá jellemző. Egyetlen barátnőjét sem hozta fel eddig.
Vali elsőéves német szakos hallgató volt. Néha ő is segített nekik.
Jól bírta a németet. Nem csak a felsőfokú nyelvvizsgájának, hanem a kényszerű bécsi tartózkodásának is köszönhetően.
Mikor először találkozott a lánnyal, az öccsével közös szobájukból jöttek ki.
-Mi a helyzet? – kérdezte tőlük a bemutatkozás után.
- Szótáraztunk Valival – mondta a kisöcs.
- Igen? Mi is csináltuk, de mi azt másképp neveztük. – közölte velük. A lány jót nevetett, ő meg elviselte a hátbavágást.
Most a kishúgát is lerázta, pedig ő mindig meg tudta puhítani hízelgésével, babusgatásával.
Nagyon szerették egymást. A szelíd szőke kislány serdülő korában volt. Hullámzó érzelmei által keltett hisztizéseiből, - ami igazán ritkán fordult elő vele - csak idősebb bátyja beszélgetései tudták kizökkenteni.
Néha érthetetlennek tűnő vad ragaszkodását, csimpaszkodását mindig elviselte. Ezt a csitri rendszerint kihasználta.
Most igazán örömmel nézelődött egymagában. Óvatosan haladt át az útkereszteződéseken.
Kicsit megállt a Népkert előtt a sarkon lévő állatklinikánál.
Világos volt benn. Egy fiatal fiú épp akkor vitt be az ölében egy szőrmók ebet, aki láthatóan rémült pofával szaglászott körül és időnként belenyalt gazdija képébe.
Az üvegajtón keresztül még látta, amikor a kutyus a vizsgálóasztalra került, de aztán továbbállt, mert a rendelő furgonja a parkolóba hajtott. Nem akart szemtelen bámészkodónak tűnni.
A liget fái elvesztették lombjukat. A barna leveleket a földről az időnként feltámadó szél felkapta, meglobogtatta, és odébb letette a kandeláberek sejtelmes fényében.
Tavasszal jó lesz kijönni – gondolta – és a haverokkal, - akikkel végre fel kell venni a kapcsolatot – elhülyéskedünk.
Zsazsával is kijövök ide. Lehet, még tavasz előtt.
Zsazsa ott dolgozik a számítógépek forgalmazásával foglalkozó üzletben, ahol ő is.
Apja kapcsolatai révén szerezte ezt az állást.
Néhány nap múltán, amint hazaérkezett, máris munkába állhatott. Aztán kiderült, hogy a fiúval nagyon jól járt a cég is. Számítógépes ismeretei, internetes gyakorlata a gépek forgalmazását is segítették. Az üzletben programok bemutatásával hasznosította magát a fiú. Az érdeklődőknek, míg a konfigurációt összeállították számukra, a bemutatógépen kedvet csinált a vásárláshoz.
A vidám, jó hangulatú fiú azonnal beilleszkedett a társaságba.
Zsazsa, a kicsit duci huszonéves lány, folytonos fogyókúra kísérletei miatt gyakran morcos és kedvetlen volt.
A fiú nem vette komolyan erőlködéseit.
- Mit kínozod magad Zsa! Nem is lennél az, aki vagy, ha lefogynál. Van, aki megbolondulna, ha ilyen gömbölyűhöz jutna, mint te! – mondta a lánynak minden meggyőző erejét bevetve.
A lány hitt neki. Hálás is volt érte.
Hamar összebarátkoztak, és láthatóan jól érezték magukat egymás közelében.
A Népliget sétányain nemigen mozogtak. Néhány pár összekarolva, láthatóan a Vigadó felé igyekezett, ahonnan csalogató diszkó-zene hallatszott.
A buszmegállóban egy csapat suhanc, vállukon hoki-korcsolyával nagy hangon óbégatva nyomult a jégpálya irányába.
Megvárta, míg elcsörtettek. Mosolyogva nézett utánuk.
A fiúk ordítozva, a lányok pedig párosával, sustorogva, - mintha pisilni mennének - közelítik meg a jégstadiont –jutott eszébe, és tovább vigyorgott magában.
- Nem is csoda, ha rájön a csajokra az „ihlet” – gondolta – hiszen a mostani divat szerint (hálistennek) ki- kivillan csupasz köldökük a rövid pulóver és a csípőig sem érő farmernadrág közül. És a gömbölyded csípők, meg a két gödröcske, némelyik között ingerlő tetoválás…
Idáig jutott, mire a hatalmas művelődési ház bejáratához ért.
Az üvegajtóban ősz hajú formaruhás hölgy fújta a füstöt a holdvilág felé.
- Valami rendezvény lehet – gondolta -, de még alig múlt hat!
- Középiskola tartja a szalagavató ünnepségét. Most megy a diákok műsora. A hivataloson túl vannak. Maga is ide jött? Mert akkor elkésett! – így az asszony.
- Bekísérem, ha érdekli. Van még néhány szabad hely az ajtó mellett – mondta a hölgy látva a fiú érdeklődő tekintetét.
Bementek, csendben megálltak az ajtó után a széksorok között.
A jegyszedő elment, miután a fiú nem akarta a kabátját levenni, csak kigombolkozott, a sapkáját zsebébe gyömöszölte és nagy figyelemmel nézte a diákok jórészt amatőr szintű, de annál lelkesebb produkcióit.
Eszébe jutott, hogy négy éve ő is azok között volt, akik a szalagot kitűzték öltönyük hajtókájára.
- Jövőre ötéves érettségi találkozó lesz. Remélem, megszervezik – gondolta és azon morfondírozott, hogy ki is volt az osztálytitkár. A Gizi vagy a Marcsu, az aki a legjobban nyüzsgött az iskolában?
Aztán önfeledten nevetett, tapsolt a műsorszámok közben és azok után.
Ott érezte magát az ünneplők, a szereplők között.
Arra gondolt, amikor annak idején, a szalagavató után, az osztályok közös bankettjén akadt össze a párhuzamos osztályba járó Ilivel.
Ő maga végtelenül megsértődött és visszavonult, amikor a haverok (vagy vélt haverok) közé akart beülni, és a kiszemelt helyet foglaltnak nyilvánították.
A félhomályban fedezte fel Ilit, akinek szintén valami hasonló világfájdalma volt.
Sokáig dumáltak, majd csak egymással táncoltak.
Egymásban kerestek és találtak vigaszt.
Hajnalban hazakísérte. Végig az utolsó járati buszon (taxira nem tellett) vadul csókolóztak. Ili szenvedélyes és odaadó volt.
A sötét és szerencsére fűtött lépcsőházban szeretkeztek.
A lány nagyon boldog volt.
A fiú is.
Egy órát gyalogolt hazáig, boldogan, mámorosan, büszkén és elégedetten.
Rádöbbent, hogy azóta sem találkozott a lánnyal.
Nem is keresték egymást.
Most nagyon jólesett rá gondolni.
Gyorsan összekapta magát, mert a színpadon a búcsúzkodás, az osztályfőnökök köszöntése folyt, ami a műsor végét jelezte.
Igyekezett kifelé, hogy a tömeg kitódulása előtt el tudjon menekülni.
Sikerült.
Hazafelé vette az irányt.
Tele lelkesedéssel, - mint négy évvel ezelőtt hajnalban – nagy tervekkel a fejében haladt.
Fázósan húzta össze meleg dzsekijét a mellén. A sapka a homlokában, - leszorítva hosszúra nőtt haját - melegítette.
Egy pillanatra úgy érezte, a lába fázik.
Aztán elhessegetett minden egyéb gondolatot, és arra koncentrált, hogyan intézi jövőbeni dolgait.
A távoktatáshoz a lemezeket, a könyveket meg kell kapnia a napokban.
Beiratkozik a könyvtárba. A megyeibe, meg az egyetemibe is. Kap kedvezményt, hiszen ő is egyetemista lesz.
Zsazsát is ráveszi a tanulásra. Tudta, hallgat rá. Jó volt rá gondolni. Kedves lány.
Ekkorra a házuk elé ért.
A földszinti ablak függönye mögül kishúga varkocsos buksija kandikált ki.
A függöny összecsapódott, és néhány pillanat múlva a szöszi mellette termett.
Lehajolt, megigazította a fiú szétcsúszott lábait, és segített betolni a liftbe a kerekesszéket.
Ideje: December 01, szombat, 11:02:02 - Administrator

 
 Nyomtatható változat Nyomtatható változat  Küldd el levélben! Küldd el levélben!
"kisssp: Advent előtt" | Belépés/Regisztráció | 2 hozzászólás | Search Discussion
Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.

Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj

Re: kisssp: Advent előtt (Pontok: 1)
- Teru Ideje: December 05, szerda, 00:13:21
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Meghatóan szép irás, a vége különösen hátborzongató.
Szeretettel olvastalak, Teru



PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.37 Seconds