| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Próza: anyatka: Narancsos love story |
|
anyatka
Tömegnyomor a bevásárló központban. Karácsony előtt mindenki megőrül, kitör az embereken a vásárlási láz. A férfi szemüvege mögül csak bámészkodott. Szeretett volna valakinek venni valami ajándékot ő is. Valami édes meglepetést mondjuk a feleségének, játékot a gyereknek. Megtehetné, ha megnősült volna, ha megtalálta volna azt a lányt. Sok a ha, meg a volna. Mindegy. Lesz valahogy, elmúlik ez az ünnep is. Vett pár könyvet és egy tasakot, majd a fa alatt meglepődik. A nő sietve válogatta a narancsot. Félhosszú barna tincsei engedetlenül az arcába lógtak, hiába tűrte a füle mögé. Ő már túl volt az ajándékokon, a menühöz akart beszerezni egy-két fűszert, a gyümölcs csak ráadás. Örülnek neki majd a gyerkőcök. Na nem a sajátjai, a nővérének van három csemetéje. Neki még pasija sincs. Keserű mosoly jelent meg a szája szegletén, szinte hallotta az anyját: Mi lesz így veled, mikor mész már férjhez, kifutsz az időből, tán sose akarsz gyereket? Nem erről van szó! Imádja a kölyköket. Majd. Eljön az ideje. Reméli. A nő már a sorban állt, kettővel mögötte a férfi. A pénztáros mosolyogva köszöntötte a következő vásárlót, és közben arra gondolt, hogy jó lenne egy kávét inni.
- Elnézést, bocsánat!
- Nem lát a szemétől!? Na tessék, minden szétgurult, szedhetem össze! Persze ilyenkor kell ennek az átkozott szatyornak is szétszakadnia!
- Bocsánat, nem akartam! Nem történt baja?
- Azt leszámítva, hogy a hátam majd beszakadt, mikor belém könyökölt, kis híján hasra vágódtam, és három kiló narancs útra kelt, nagyobb baj nem történt.
- Segítek!
- Az jó lesz!
- Klári?
- Tessék?
- Elnézést, de azt hittem.... nagyon hasonlít valakire.
- Ezek az átkozott narancsok! Kár volt bejönnöm ide!
- Nem akartam, tudja nagyon siettem, és nem vettem észre. Tessék még itt is van egy, a pénztár alá gurult.
- Mi?
- Hát a narancs.
- Már nem siet?
- Hogy?
- Az előbb azt mondta: sietett. Vagy nem?
- Ja, de. Megyek is...... De ha nem Klári, akkor ki?
- Mi?
- Én. Én vagyok a Dezső. És a szeme.... nem hiszem, hogy nem a Klári néz rám.
- Klári??
- Igen. A gimis táborból. Persze rég volt már az a nyár. Na, nem, elnézést, nem mintha öreg lenne, vagyis, szóval....
- Nem, nem egészen értem. Mit akar?
- Semmit. Igazán semmit. Csak, azt hittem a Klári.
- Megint ezzel jön! Nem ismerek Klárit, és Dezsőt sem.
- Kár.
- Lehet. Kinga vagyok.
- Akkor megyek.
- Én is.
A férfi alig találta meg az autóját, csak a nő arcát látta maga előtt. Azok a gyönyörű barna szemek! Igaz, nem volt valami kedves, de biztosan csak fáradt. Talán ott a család, férj, gyerekek, sok-sok tennivaló főleg így ünnep előtt. Tényleg hasonlít a Klárira. Bár a Klári soványabb volt. Igaz a nő sem kövér, talán kicsit teltkarcsú, de határozottan szép. Nem lehet nem rá gondolni. Kár, hogy nem találkoznak többet. A nő elindult a buszmegállóhoz. Már nem sietett, nincs miért, holnaptól szabadságon van, nem kell korán kelnie. Próbálta rendezni a gondolataiban a másnapi teendőket, de csak a férfit látta maga előtt. Milyen magas, igazán jól állt neki a szemüveg is. A hangja bársonyos, és a mosolya, olyan kisfiús. Teljesen zavarba jött tőle, talán még el is pirult. Egy pillanatra, mintha valami történt volna ott köztük, valami, hogy is mondjam... Á, az nem lehet, hogy is tetszhetne ilyen kövéren bárkinek. Főleg ennek a pasinak. Biztos van felesége, gyereke, azoknak vett valamit, azt vitte abban az ajándéktasakban. Hangos fékcsikorgás és egy enyhe ütés jobb oldalról szakította félbe a gondolatait.
- Úristen! Maga?
- Én. Bocsánat! Elesett? Nincs baj? Fáj valamije?
- Nem. Semmi baj. Csak.....
- A narancsok.... megint elszakadt a szatyor.
- Nem is tudom.... mindegy, hagyja.
- Elviszem orvoshoz, jöjjön!
A nő engedelmesen beszállt az autóba.
- Teljesen jól vagyok. Tényleg. Kicsit megijedtem. Nem kell orvos.
- Biztos?
- Igen. Egészen biztos!
- Akkor haza viszem.
- Hát, jó. De, csak ha nem nagy kerülő.
- Á, épp útba esik.
- Tényleg? Azt sem tudja hol lakom.
- Mondom, hogy útba esik. Nézze! Mekkora pelyhek!
- Meseszép! Fehér karácsonyunk lesz.
- Megállhatunk ott a parkolóban, ha akarja, ha nem siet haza. Bocsánat! Biztosan várják már otthon.
- Csak a Mirci. Macska.
- Rám a kutyám vár. Frakk. Jól van na, nevessen csak! Szeretem azt a mesét.
- Ne haragudjon! Én is szeretem. A, a, a mesét.
Ragyogó nyári napsütésben a férfi és a nő mosolyogva lépett ki a rendelőintézet nagy üveg ajtaján, és a közeli parkig sétáltak kéz a kézben, leültek egy padra. A nő egy könyvecskét vett elő a táskájából.
- Megnézzük még egyszer?
- Persze. Ez itt a lábacskája.
- Olyan, mintha mosolyogna. Nem?
- De, határozottan olyan.
- Ez az első fotója. Holnap veszek egy albumot.
- Szerinted megkérdezzük legközelebb, hogy fiú vagy lány?
- Ha akarod. Én örülnék egy kislánynak.
- Csak ne Klárinak hívjuk - kuncogott a nő.
- Miért? Mit szeretnél? - mosolygott a férfi.
- Narancsot.
- Most?
- Igen.
- Rendben. Mindjárt jövök.
Hamarosan egy nagy szatyrot cipelve közeledett a férfi a pad felé.
- Az eladó először értetlenkedett. Mindenképpen dinnyét, vagy málnát akart velem vetetni. Aztán csak előkerült ez a narancs, mind elhoztam.
Az utolsó lépésnél figyelmetlenül megbotlott, szerencsére nem esett el, csak a szatyrot ejtette le, és szanaszét gurult mind a három kiló narancs. A nevetés megállíthatatlanul tört elő mindkettőjükből.
|
|
| |
|
| "anyatka: Narancsos love story" | Belépés/Regisztráció | 3 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: anyatka: Narancsos love story (Pontok: 1)
- Teru Ideje: Március 23, szombat, 21:26:46
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Nagyon jó történet, remekül megirva! Az élet "véletlenjei". Hinni kell bennük, mint a mesékben... |
|
|
|
|
|
Re: anyatka: Narancsos love story (Pontok: 1)
- sodrelap Ideje: Március 24, vasárnap, 22:23:17
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Egy kicsit megijedtem a "narancsos" jelzőtől :-), de minden jó, ha vége jó! :-), jó kis love story volt.
Szeretettel: Pali |
|
|
|
|
|
Re: anyatka: Narancsos love story (Pontok: 1)
- robito Ideje: Március 25, hétfő, 18:38:32
(Adatok | Üzenet küldése) | | Ez annyira hitelesen van megírva, hogy szinte biztos lehet benne az olvasó: valóban megtörtént. Ennél dicsérőbb szavakat nem tudok. Gratulálok! R. |
|
|
|
|
|
|
