| Küzdőtér |
|
|
|
...
Dugó volt. Csütörtök esti, belvárosi dugó, az ősz végén, amikor a legundorítóbb az időjárás. Sötét volt. Tök sötét, mert alig egy hete állítottuk át az órát téli időszámításra, így ötkor már úgy éreztem, hogy ideje ágyba bújni, hisz éjszaka van. Előttem egy nő szerencsétlenkedett. Húztam a számat, a francba, már megint égetnek. Miért kell némelyik nőnek jogosítvány? Csak azért, hogy a férfiak általánosíthassanak? Itt jártam a gondolataimban, amikor észrevettem, hogy ott ül mellettem. Csendben, mintha hallaná a gondolataimat, és egyetértve bólintana hozzá.
- Jah! Azok a bénák tisztára rontják a renoménkat.
Rámeredtem egy pillanatra, de igazán csak egy pillanatra. Nem voltam nagyon meglepve, talán csak azért csodálkoztam rá, mert olyan nagyon régen láttam.
- Hát te? – kérdeztem. – De jól nézel ki! Igen, tényleg jól festett. Aranyszőke, hátát verdeső lobonca, és sötétre festett macskazöld szeme vadítóan dögös volt. Teljes testével felém fordult.
- És nézd! Látod milyen karcsú vagyok? – mosolygott kis gonoszsággal a hangjában. Végignéztem magamon. Öt kilóval több vagyok, mint szeretnék.
- Miért tetted ezt? – kérdezte villámokat szórva. – Meg sem ismerlek!
- Mit? – néztem rá döbbenten. Ismertem a haragos, szeszélyes természetét, de nem vártam, hogy ennyi idő után nekem támad. – A hajamra gondolsz? Untam. Baromira untam. Levágattam.
- Azt látom! De tudod hogy nézel ki vele? Mint egy háziasszony! Egy néni.
- Harminchat vagyok. Hogy nézzek ki, mint egy tinédzser? Mint te?
- Igen. És? Mit számít, hogy hány éves vagy? Mellesleg totál dagadt vagy!
- Nem is vagyok dagadt! Hat kilót híztam. Abból is már leadtam egyet.
- Egyet! – kiáltott fel, és csúnyán nevetve rázta a haját. – Megállapodott, konszolidált néni lettél, akinek legszívesebben csókolomot köszönnék! És mi ez a nagy egészségmánia? Mi?
- Most mi bajod van? – kérdeztem még mindig döbbenten, de éreztem, hogy a düh gombóckái már a torkomban gurguláznak. – Az, hogy nem bagózok? Vagy az, hogy nem járok bulizni, vodkázni, sörözni? Ez a bajod?
- Na meg a pasik! Nem ismerek rád! Mi ez a kispályás életmód? Egy pasi, aztán hello? Ennyi? Hol van az a veszett nő, akit úgy szerettem, és akiért megőrültek a hímek? Hová lett? – kiabált.
- Rólam beszélsz?
- Ki másról? Olyan savanyú lettél, mint egy citrom. Még a végén kiderül, hogy gyereket is akarsz…
- Miért? Azzal meg mi bajod? De tényleg? Ki a fene vagy te, hogy ilyeneket vágj a fejemhez? Túlnőttem rajtad babám! Túl bizony! Ez a te bajod! – bömböltem a pimaszra.
- Szóval kisbaba lesz? – kérdezte csendesebben.
- Ha sikerül… - mondtam halványan elmosolyodva.
- Nem félsz?
- Be vagyok szarva.
- Be. Tudom – nevetett szomorkásan. Tudta, hogy elveszített. – Most elmegyek.
- Nem kell sietned.
- Nem sietek, csak itt az idő, hogy elváljunk.
- Ne menj még! – nyúltam át a másik ülésre, hogy megsimítsam a haját, de a semmit fogtam. Már ott sem volt. Mintha ott sem lett volna.
|
Ideje: Március 05, hétfő, 19:49:35 - Netelka
|
|
| |
|
Vissza a kirakathoz
 |
|
|
|
|
| "Angeli: Árny" | Belépés/Regisztráció | 0 hozzászólás |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
|
