| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Vers: Trendo: Menekülők |
|
Trendo
bedőlt oromfal esőmosta mállott vályogát
szikkasztja-repeszti a dühödt nyári nap
a tunnyadtan tespedő tanya körül
lustán hullámzik a forró levegő
kontúr nélküli elmosódott képek
villódzanak szeszélyes színekben
mint részeges piktor remegő kézzel
felkent vázlatán
satnya szilvafa csüggedten elvetéli
ráncosra aszott gyümölcsét hasztalan
és mi itt állunk a sivár udvaron utoljára
bámuljuk vérágas szemmel a kiöntött
mosdóvíz sötét foltját mint szívja fel a nap
aztán keservesen kuporgatott koldúskrajcárjainkat
dzsentri gőggel csördítjük a pénztáros elé
"csak oda kérem" - mondjuk reszelősen
"elmenni innen, mindörökre" - dübörög dacosan
sajgó szívünkben és tompa agyunkban
holott óvó menedékünk
megtartó hazánk volt
mit hűtelenül elhagyunk most
többé vissza se nézve
|
|
| |
|
| "Trendo: Menekülők" | Belépés/Regisztráció | 3 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Trendo: Menekülők (Pontok: 1)
- Attila61 Ideje: November 22, péntek, 14:54:26
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Jó vers, de szomorú is! Itt a helye! Üdv. Attila |
|
|
|
|
|
Re: Trendo: Menekülők (Pontok: 1)
- Anna1955 (anna.lorinczi.l@gmail.com) Ideje: November 24, vasárnap, 20:43:59
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | lehet bármilyen szegény és sivár, az otthon mindig otthon marad. Nagyon kifejező képekkel érezteted a legnehezebb élethelyzetet. Szeretettel olvastalak: Anna :) |
|
|
|
|
|
Re: Trendo: Menekülők (Pontok: 1)
- trendo (trendo@citromail.hu) Ideje: November 25, hétfő, 14:05:29
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Kedves János! Megtisztelsz, hogy versemet beválogatod! Én ezt csak azzal tudom viszonozni, hogy átküldöm a (talán) érettebb, letisztultabb változatát. Katalinodnak egy virtuális virágcsokor mellékelve!
Ölelés: Trendo
Bedőlt oromfal mállott vályogát
dühödten repeszti a későnyári nap.
Izzasztja a tunnyadtan tespedő tanyát,
hol a forróság lustán fejbe csap.
Elmosódott képek, kontúrok nélkül
szeszélyes színekben villódzanak;
a részeges piktor remegő kézzel
odakent vázlatán felizzik a nap;
és a satnya fa megint elvetéli
aszott gyümölcsét hasztalan.
Utoljára állok a szemetes udvaron,
hűlő kéményemből szitál a korom;
vérágas szemmel nézem eltűnődve,
az elöntött vízzel együtt, amint
lassanként égbe illan gyermekkorom.
Kuporgatott pénzem dzsentri gőggel
odacsördítem a pénztáros elé;
(úgy csördül, mint az ostorcsapás)
"Csak oda” - mondom reszelősen,
”egyirányú lesz az utazás”
”Elmegyek, most és mindörökké"
suttogom, és már magam se tudom
káromlás ez, fohász vagy ima…
egy biztos, a „megtartó vidéknek”
már megint kevesebb lett a fia.
|
|
|
|
|
|
|
