| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Vers: nagual: Árapály |
|
nagual
Apad az Élet.
Folyik ki belőle Minden.
Lassan üresedik,
kifolysz belőle Te is,Kincsem..
Apad az emlék,
és apad Vele a kedvem.
Egy űr lesz helyette,
és Te elveszel Bennem..
És apad a Világ,
átfolyik egy tölcséren
bele a Semmibe.
-inkább nem becsmérlem..
Apadok Én is,
sőt igazából csak Én..
Te voltál a medence,
és a tenger Benned Én
.Üresedsz Te is,
vagy talán csak Te.
Én voltam az azonos,
az ellentét Te.
Átváltozik az Élet!
Ez egy ilyen szakasz.
Elöbb felemészt üresre,
aztán teljessé fakaszt.
Változik az állás.
Ezt a Hold irányítja.
Bezárja a Régit,
és az Újat kinyitja..
Árad az Élet!
Folyik Bele Minden.
Lassan megtelik,
és belefolysz Te is,Kincsem..
Árad az emlék,
és árad Vele a kedvem.
És gazdagon tele lesz
az Élet veled Egyben..
És árad a Világ!!
Tölti Magát egy tölcsérrel.
Megtelik érzelemmel.
-ezt inkább megbecsülöm.
Áradok Én is,
Igazából csak Én!
Te vagy a medence,
és folyok beléd Én!
És megtelsz Te is,
sőt; valójában Mi.
A Világ a Semmi,
és benne a Minden Mi..
2007 December, Luca napja
(Irinyi Bíborka)
|
|
| |
|
| "nagual: Árapály" | Belépés/Regisztráció | 0 hozzászólás |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
|
