Küzdőtér |
|
|
|
Szalay Sándor
Mit mondhatna el akárhány verssor?
Magányos útra indultam egykor,
Kíváncsin léptem a nagyvilágba,
Szembejött csodás szépségű lányka,
Szívem fellángolt, vágyam is de nagy,
Mosolyod bűvölt: mindenem te vagy.
Már bizonyosság, nincs itt több talány;
Sodor az érzés, és nem csak a lány,
Nagy utazások, s maradt több hasznom,
Édesanya és szerelmes asszony,
Én örök társam, hiszed-e, vagy se:
Csak érted élek, mindenem vagy te!
Veled az élet már nem csak álom.
Neked köszönöm, hogy van családom,
S boldogan élhetek ezen a földön,
Lelkemnek testem immár nem börtön,
S ha minden veszne, de láthat szemem,
Nem hiányzik más: megvan mindenem!
(Szalay Sándor)
|
|
| |
|
"felix: Életem" | Belépés/Regisztráció | 1 hozzászólás | Search Discussion |
| Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: felix: Életem (Pontok: 1) - zseva Ideje: Október 16, csütörtök, 13:33:42 (Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Ez a verse csodaszép!
Mit is adhatna mást e földi lét?
Mi mindent elmondott és mondhatna el még?
Mi mondjuk ki az utolsót,... a búcsú szót,
mikor már az sem hiányzik. :-( |
|
|
|
|
|
|