| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Vers: a_leb: Egy gólya egója |
|
a_leb
(Egy régi-régi gólyaavatóra...)
/verses színi riport/
Színpadkép. Középen egy nem túl friss gólya áll.
- Mi lesz itt? Gólyabál?
- Csendet kérek!
Ha megzavarnak, mindig újra kezdem.
Szóval a színpadot így már berendeztem,
A közepén látod, egy gólya maradt,
De mint tudjuk, egy gólya nem csinál nyarat,
S ha már ezt így kitaláltam…
- Legyek párban?
Gondolod, hogy erre a közönség majd harap?
- Megbeszéltük, hogy ez többszereplős darab!
- Csak a formája nem tiszta előttem.
- Kezdd el úgy: felnőttem
- Tipikus emberi logika. Csodás!
Nos mi volt előbb, a gólya, vagy a tojás?
- Legyen hát tanmese, mely egymásra nem uszít.
- Adj egy Aesopus-it!
- Pedig hidd el, ez nem egy túl rossz forma,
képeiben tiszta, benned tovább forrva
csodás meseláncon szárnyalhatnál velem….
Mit csinálsz?
- Békát keresek. Az nem nyomja a belem…
- Akkor mondd meg Te, hogy mi legyen a lényeg.
- Legyen történelem. Tiszta, száraz tények.
- Művészetgyilkos gondolat.
Ebben hogyan fejezed ki önmagad?
- Ez a vonal tiszta, az a vonal pont nem.
Feltálalhatnánk a’la Fontaine,
de sohasem tudnák meg a bölcs történészek,
milyen titkokat rejt az ősi gólyafészek.
- Több érvem nincs. A művész rálegyint és
jöhet a gólyatörténeti áttekintés!
- Hogyan is kezdődött? Az őskorban talán?
Ennek a titka legyen örök talány,
de az Eufrátesz partján, bizonyos már róla,
mint legbölcsebb madár jelent meg a gólya.
- Fellengzős kelep!
Bizonyíték híján hinni nagy dőreség volna.
- Hát nézd meg az ékírást. Gólyacsőre forma.
- Nem vagyok normális, hogy így beugrottam.
- Szóval a mesémet, ahogy eddig fontam,
gyönyörű madarunk leszállt Egyiptomban
hol együtt bújócskázott a gólya, s a múmia.
Már ott is gólyának kellett hunynia.
- De ne is beszéltessük, mert bántón hadar a
papiruszmocsarak gázlómadara.
- Akinek nem tetszik a beszédstílusom,
ússzon le háton a Níluson!
És most Európa, ha már így alkotom…
amikor Hannibál átkelt az Alpokon,
a harci elefánttal láb.. szárny.. vagy karöltve
ment a harci gólya. Gólya csőre töltve…
- És repülni is tud ebben a páncélban?
- Persze, ha hátszél van…
Na és sok évre rá, hogy a kislábú vadász,
ki a híg sárban kotorva bogarász
felismerve létét, így szólt: Heuréka!
nagy mű érkezett az orosz sztyeppékről.
A Háború és Béka..
- Úgy lengsz ide-oda, mint az inga rugója…
A történetből hol van a Hungaro-gólya?
- Mire gondolsz?
- Vadvirágos lápra, ahol megállt Árpád.
A medence. A Kárpát.
- Erre az időre sötét felhő borul.
Kisebbségben lettünk. Elnyomott a turul.
- És okozott változást, amikor az ország egy új hitre tért tárt át?
- Mi akkor is szívesen nyeltük le a békát.
De hiába a láp. A sok kis kedves kémény,
rá kellett ébrednünk, nekünk nem nagy élmény
ott élni, hol nemzeti madárnak nem leszünk hivatva.
A daru és kakastoll jött be a divatba.
- Na és a sok népdal, gólyahíres ének?
- Költöztünk meg jöttünk. Így teltek az évek.
De sokszor nem találtuk a tavalyi házat.
- Elég zavaros volt az utolsó két század.
- Zavaros? Azt mondod? Katasztrófa-helyzet!
Kapkodta a fejét az egész gólyanemzet
merről éppen mi jön? Csak bámultunk bután,
sas alá vonuljunk, vagy egy csillag után?
Harangnyelven zengett az égig koporsódal.
- De azután rend lett.
- Légifolyosókkal.
Nem győztük kerülni ott fönn az eltévedt
szárnyaló eszméket…
- Tudnál még idézni?
- Hisz sok százszor elmondták!
„Kísérlet járja be Európát..”
Vagy itt egy másik. Felírtam. Hova is?
No megvan! „Tovaris!
Harcolj a munkáddal! Célod veled nőjön!
Minden rossz nyugatról, a jó kelepről jön!
A szebb jövő origója a proligólya!”
- Elég!
- Pedig ezt fújta akkor minden veréb.
- Felejtsd el. Azóta volt egy újabb váltás.
- Nem lehetek érte hidd el, elég hálás.
Elmosódik lassan minden országhatár,
szapora fajta lett a kényszer-vándormadár,
nem erőltetünk új ipari szörnyeket,
fontosabbá lett a láp, környezet,
végre neked is lehet szavad,
a kelep szabad!
Lopás vagy hazugság távol álljon tőlem,
tollam is lett bőven.
És bár azt hittük, nem lehet itt soha
létrehozni, mégis él ez az iskola,
ahol kézen vagy szárnyon fogva veled
megvalósulhat az óriáskelep.
Nagy elődök okán, ha történne is bármi,
közénk jöttetek, hogy tanuljatok szállni,
és aki itt szárnyat próbálgatni nem mer,
jusson eszébe: a gólya is csak „ember”!
(1998 tavasza)
(Hepp Béla)
|
|
| |
|
| "a_leb: Egy gólya egója" | Belépés/Regisztráció | 7 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: a_leb: Egy gólya egója (Pontok: 1)
- Teru Ideje: November 24, kedd, 22:36:15
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Előbb azt gondoltam, hihettlen hogy ezt nem olvastam még! Azután láttam a dátumot... Szerintem ezt újra publikálhatnád, egy fantasztikus "próza", persze egyáltalán nem az. Bravó Andinak hogy újra rálépett a békára!
Óriási élmény volt olvasni.
Szeretettel, Teru |
|
|
|
|
|
Re: a_leb: Egy gólya egója (Pontok: 1)
- Almasy Ideje: November 25, szerda, 18:20:46
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Nekem új volt és főleg eredeti.Minden benne van a jelen, a múlt, a történelmünk, irodalmunk és talán a sorsunk is. Remek. Ja és még rimmelt is, Gratula GYUpp |
|
|
|
|
|
Re: a_leb: Egy gólya egója (Pontok: 1)
- winner Ideje: November 27, péntek, 20:34:01
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Sokadszorra olvasom, és mindig találok benne valami újat, valami nagyszerűt. Örülök, hogy annak idején megszületett ez a mű. |
|
|
|
|
|
Re: a_leb: Egy gólya egója (Pontok: 1)
- a_leb Ideje: November 30, hétfő, 19:28:16
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Örülök, hogy visszajöttél sokadszorra is, Laci, és hogy szívesen olvasod most is.
aLéb |
|
|
|
|
|
Re: a_leb: Egy gólya egója (Pontok: 1)
- piroman Ideje: December 04, péntek, 07:17:20
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | :) Régebben olvastam, akkor is az volt a meggyőződésem, hogy Romhányi forog a sírjában. :)) |
|
|
|
|
|
|
