| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Vers: Si: Holdezüst romantika |
|
Si
Ezüstös fény hull most a házra,
beles a hold az ablakon,
és holdezüstre festi lágyan
a hajam, a karom ... a vállam...
S az ágyon , nyáréji melegben
ezüstfénytől ragyog a testem.
Most igy, csak igy érints te drága
és bársony legyen minden szép szavad,
hisz ez varázslat, ez a hold varázsa,
megtörni hangos szóval nem szabad.
Ó símogass! Én mindig arra vágytam,
hogy simogass, ahogy a holdsugár...
Hát nem tudtad, hogy régen erre vár
a hajam...és a karom...és a vállam...
És csókolj úgy, mint seki mást
és csókolj úgy, mint a mesékben
mintha azt hinnéd, nem szabad,
s én kérlelnélek, hogy... miért nem?
És csókolj vadul és mohón,
hisz' már lobogó tűzzé váltam...
Csókkal boríts, ahol csak érsz:
ezüst nyakam... ezüst hajam...
a karom és ezüstös vállam...
Elbújt a hold.
Elönti a szobát a lüktető sötét..
Ne sajnáld az eltünt ezüstcsodát:
Majd kárpótollak mindezért.
***
(Kamarás Klára)
|
|
| |
|
| "Si: Holdezüst romantika" | Belépés/Regisztráció | 1 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Si: Holdezüst romantika (Pontok: 1)
- szusi (nem) Ideje: Június 19, vasárnap, 09:44:51
(Adatok | Üzenet küldése) | Lenyűgöző. (Ez a szó jutott eszembe legelőször az vers olvasása után.)
A senki-ből véletlenül kimaradt egy n. Attól vagyok ilyen sasszem, mert többször is elolvastam... |
|
|
|
|
|
|
