| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Vers: Kankalin: Látomás |
|
Kankalin
Ott vagyunk. Vakít a Július, ma hint
álmot ősi csóva, ég a napfonat,
leáll az óra, vártam… s a hangodat,
de hát hallgatag tapadsz a számra kint
ám amint magunkra zárva ring szobánk
behúz a vágyvihar s dúl a nyílt titok,
Te már nyúlsz felém amíg feléd nyitok,
szótlanul halunk, a csönd zihál tovább
s ruhánk lehull már, bejárt utunkra ér;
megél e nyár a dőltbetűs tavasszal
és felold időt, kitágul itt a tér…
elolvadunk, de még a vágy marasztal
és erünkben úgy zubog megint a vér,
hogy újra átadom magam malaszttal.
(Horák Andrea)
|
|
| |
|
| "Kankalin: Látomás" | Belépés/Regisztráció | 6 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Kankalin: Látomás (Pontok: 1)
- a_leb Ideje: Október 13, csütörtök, 07:33:29
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Jól szerkesztett, Kankalinos szonett, a képek torlásai, a gyors váltások sajátjai. Helye van itt.
aLéb |
|
|
|
|
|
Re: Kankalin: Látomás (Pontok: 1)
- winner Ideje: Október 15, szombat, 20:32:49
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Kankalin kedves. Azért került a kirakatba a szonetted, mert olyan kifejező. |
|
|
|
|
|
Re: Kankalin: Látomás (Pontok: 1)
- piroman Ideje: Október 16, vasárnap, 15:36:40
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Hümm, hümm. Aranyvirág vagy, de azért én a szonettet másképpen gondolom. :) |
|
|
|
|
|
|
