| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Vers: aranytk: Mert tudod |
|
Arany-Tóth Katalin
Neked csak ritka pillanatokat adok.
Égből lehulló mosolydarabok
szivárvány-lenyomatait őrzöm,
és álmaimba zárlak minden éjjelen.
Elüszkösödött évek barázdái közt
szemedből tükröződő fény füröszt.
Téged köszönt távol minden hajnal,
belőled fakad minden titkos rejtelem.
Szótlanságodba hiába kapaszkodom:
nem jutok át üvegkorlátokon.
Csak a csönd van. Nincsenek miértek.
Sorsod időnként mégis újra képzelem:
Mellém ül a "lehetett volna" gondolat,
látlak férfiként űzni célokat,
s ahogy megtartasz erős karodban,
mikor megbotlik lábam egy gyűrt szőnyegen.
S akkor mindig felriaszt a hűvös hiány.
Talán te is úgy gondolsz néha rám,
ki téged magára sosem hagyott.
Csak vársz rám, mert tudod: én mindig érkezem.
(Arany-Tóth Katalin)
|
|
| |
|
| "aranytk: Mert tudod" | Belépés/Regisztráció | 6 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: aranytk: Mert tudod (Pontok: 1)
- Anna1955 (anna.lorinczi.l@gmail.com) Ideje: November 23, szerda, 07:13:31
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Drága Katim! Gyönyörű versed élvezettel olvastam. Költészeted kiforrott, maradandó érték. Szeretettel ölellek: Anna :)) |
|
|
|
|
|
Re: aranytk: Mert tudod (Pontok: 1)
- a_leb Ideje: November 23, szerda, 12:35:55
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Nagyon nagy súlyú vers, torokszorító. Méltó helyén van itt.
aLéb |
|
|
|
|
|
|
