| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Vers: benjoe: Homokóra |
|
...
Az arc, mely reggel a tükörből néz vissza rám,
már túl van a fél életét leélt ember rettenetén,
s az őszülő halánték mögül csendes,
füst színű gondok tekerednek elő,
tapogatózva, nem heves ifjúi tűzzel,
mint hajdanán, parázsfaló
táltos kiscsikó koromban,
tavasszal, ha kinyílt az idő,
s a rétre szalasztott a zsongó ifjú vér.
Fogy a fény.
Már szemüveggel toldom meg a közelt,
s a távol sem válik el tisztán a horizonttól,
zörögve jön elő az emlékhad a múltból,
s elhaló árnyaik között
Ariadne elejtett fonalát keresem,
de fennakadt az valahol a negyedik ikszemen,
s tétova léptemtől zeng a labirintus.
Fogy az időm is,
pedig olyan se tél, se tavasz az, ami odakint vár
a csókadaltól meghintett fák fölött,
megállt az idő két óralap között,
és ő sem tudja meddig küszködött
bennem a holnapra mutató irány.
Talán így van jól....
talán a semmilyen idő
csalt homályt a szemem elé,
nem tudom,
de zörgess, ha nagy a csend,
s a párnák felé hajtom
megkarcolt homlokom.
|
Ideje: Március 20, kedd, 20:21:37 - Netelka
|
|
| |
|
Vissza a kirakathoz
 |
|
|
|
|
| "benjoe: Homokóra" | Belépés/Regisztráció | 2 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
|
