| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Vers: Teru: Almafa virága |
|
Teru
Este van, hullik az almafa virága,
mint szemfedő, borul az álmodó világra.
Fátyolos szemekkel követem szirmait,
repülnék én is, de lelkem, az nincs ma itt.
Harmatos varázslat borult a tavaszra,
kismadár válaszol szerelmes szavakra,
dalolnék én is, ha lennének szárnyaim,
ha lennének vetve a földbe még álmaim,
hullatnám szirmaim...
Keletre tekintek, arra már este van,
csend van és nyugalom ott, s milyen messze van...
Búzaföld között a pipacs hogy integet!
Csak egyszer még látnám, de jól tudom, nem lehet.
Köröttem fehér az almafa virága,
szép ez a világ, de nem olyan, hiába...
A tegnapot keresem, s nem tudom hova ment,
pár hideg emléke maradt csak idebent,
s egy szemfödő odalent.
(Gligorics Teru)
|
|
| |
|
| "Teru: Almafa virága" | Belépés/Regisztráció | 1 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Teru: Almafa virága (Pontok: 1)
- a_leb Ideje: Február 27, hétfő, 13:53:00
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Ennek a versnek is megvan az a sajátos bája, ami nagyon jellemző Teru verseire. Kicsit népdalok hangulatát idéző szövegelemek és vezetés, de finoman hangolt formai erő jellemzi. Itt a helye.
aLéb |
|
|
|
|
|
|
