| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Vers: Kankalin: Komoly szonett |
|
Kankalin
Komolyra vált a szó, hatalma vértez,
ám az Éden édes íze most megöl.
A szív kevés, az ember értve érez,
és a semmiben suhanni sem gyönyör.
Ma még a lélek árnya vív csatát,
üzen egy átok által írt dalon,
hol ledönt a szél is és a csúf halál,
kitér az útkanyar s az oltalom.
Csak ne sírna itt belül, ne omlanék,
Te Titkos Álom, Ékes Szóvirág…
Ne fájna úgy dalod, ne fájna lét,
ne győzne öntudat, ha győz, mi bánt.
Kapaszkodok tovább ezer körömmel,
beléd kapaszkodom, dacolva földdel.
(Horák Andrea)
|
|
| |
|
| "Kankalin: Komoly szonett" | Belépés/Regisztráció | 5 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Kankalin: Komoly szonett (Pontok: 1)
- a_leb Ideje: Július 14, péntek, 21:22:42
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Most is, ebben a szonettedben is jellemző fonással, mély érzésekkel szólsz. Szép, erő tónusú szonettje a Kirakatnak ez a vers.
aLéb |
|
|
|
|
|
Re: Kankalin: Komoly szonett (Pontok: 1)
- Kankalin Ideje: Július 16, vasárnap, 01:53:59
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Laci, köszönöm szépen, hogy a szonettek kapcsán eszedbe jutottam. Megtiszteltetés, hogy a Kirakatban lehetek. :) Szeretettel: Kankalin |
|
|
|
|
|
Re: Kankalin: Komoly szonett (Pontok: 1)
- piroman Ideje: Július 21, péntek, 07:51:07
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Itt a helye, grat.: piro |
|
|
|
|
|
|
