| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Próza: 102: Így írtok Ti (I.) |
|
Az alábbiakban idézett írásmüvek, illetve azok szerzöi pusztán a képzelet szülöttei, a valósággal való bármilyen esetleges egyezés csupán a véletlen müve.
Kárlaczi:
Nyafi-mondások MCDXIXVIIXCVIIXIDZS.
Jobb ma egy túzok, mint ha holnap egy nagyot túlzok.
Aki másnak Ermitázs, az az ermit ázsó.
Mindenkinek megvan a maga keresztje - nekem öt is van.
Szombat délelöttönként, a lottózóban igyekszem ügyesen elhelyezni öket.
Kinek a pap, kinek a pap unokaöccse.
(Túrós barátfüle a kolostorban péntek esténként jeligére)
Tölcsért csinálok a kezedböl!
Egy dakota újszülöttnek minden dakota közmondás új.
Egy kicsit zöld, egy kicsit savanyú... A Tiétek lehet!
-------
Hozzászólások:
Elsö: :))))))))))) Nem folytatom, mert zsibbad a kezem. :) Jaj, én annyira nevettem, de annyira. Egész nap nevettem, aztán már nem, mert akkor elaludtam, és nem nevettem, de aztán arra ébredtem, hogy megint nevettem. Aztán késöbb újra nevettem...
Második: :) Jaj, Nyafi te, te mars-i anikó, megharapdálnám a... ...sajtod.
Harmadik: Szegény Nyafi!
-------
kelényesi:
Gyermekkori barátom esküvöje Zagyvarobbantóstól 16 kilóméterre, a vegyesbolt után balra, aztán egyenesen a Szépkilátás nevezetü, 1473-as számú vendéglátóipari egységig (II. rész)
...Hát akkor folytatom onnan, mikor barátomék kuvasza - Bolhafészeknek hívták - az esküvö elött negyed órával óriásit harapott a fenekembe, és mi négyen, barátommal, jövendöbelijével Mártával, és Bornemissza doktorral, a rosszhírü körzeti orvossal a kocsma hátsó raktárában várattuk a násznépet. Ma is könnyek szöknek a szemembe, ha rágondolok. Azt a tetanusz-oltást, ott Zagyvarobbantós alsón, tudom, életem végéig nem fogom elfelejteni.
Késöbb a kisteremben (nagyterem nem volt) a kicsit odakapott, kondérnyi csirkepörkölt illata összekeveredett a kifolyt sör szagával, majd ebbe torkollott bele az ingujjra vetkezett, delíriumban csárdásozó hatvanas férfiak, és a folyamatosan pikírt arcot vágó, külön erre az alkalomra túlkölnizett ötvenes asszonyok kipárolgása. Gyönyörü volt.
Az egyik sarokban a dédnagymama negyedszer is kért a romjaiban heverö eskövöi tortából. Fején szorosan megkötött fekete kendö. A helyi szájhagyomány szerint (erröl részletesen késöbb, nyolc folytatásban) egyszer levette a fejéröl 1945. április 17-én, délután 14 óra 23 perckor, hogy azzal integessen a falun átvonuló szovjet csapatoknak. Aztán soha többé. Sanyi a pincér, szája sarkában egy cigivel, szó nélkül vágott egy újabb szeletet, aztán amúgy visszakézböl odacsapta a kicsorbult szélü kistányérra. A nyakkendöjétöl már Ö is régen megszabadult - nagyjából úgy a harmadik és a negyedik feles között, az ünnepség tizenkettedik perce tájékán.
Azt persze Ö sem vette észre, ahogy senki más sem, hogy ebben a pillanatban az omló falú terem felett egy angyal repült át, kopott felöltöje bal gallérján egy zsíros folttal, a tegnapi borjúbecsináltleves egyetlen kézzelfogható maradékával (recept késöbb, három folytatásban), majd elszállt a falu központjáig. Ott lelibegett a földre, hogy kikeresse a menetrendböl, mikor jön a következö távolsági busz. Még 4 órája, és 32 perce volt hátra. Zsebéböl sárga ragasztószalaggal körültekert papírdobozt halászott elö és rágyújtott az aznapi második Csongor szivarjára.
(folytatása következik)
-------
Hozzászólások:
Elsö: Abból gondolom, hogy senki más nem képes így megjeleníteni a falusi nihilt, jaj, akarom mondani a falusi idillt, szóval abból, hogy a puszta olvasásodtól szénanáthát kaptam és kijött a kutyaször-allergiám. Köszönöm az élményt!
Második: Tudod Jónás, a Te látásmódod annyira közel áll hozzám, hogy ha még közelebb állna, akkor alig férnék magamhoz. Ámen!
Harmadik: Jónás, már biztosan unod, de nem tudom elégszer... És élöben is! És annyiszor. Gratulatulatulatulatulatulatula!
-------
|
Ideje: Január 22, hétfő, 18:27:17 - kerlac
|
|
| |
|
Vissza a kirakathoz
 |
|
|
|
|
| Elnézést, nem lehet hozzászólni ehhez a tartalomhoz. |
|
|
|
|
|
