[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 202
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 202


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Vers: Jan_Monses: Elbocsájtó üzenetem




- parafrázis minden volt-Lédának -

Hát törjön az, aminek törnie kell:
varázs, vagy pálca fejem felett.
Legyen ez az elbocsájtás
az utolsó. Ezer elfeledett
harc, szégyen, alázat - vagy
nem tudom, mi - levetett palástja.
Ennél már nem lehet hidegebb,
se távolibb semmi. A vágy már
nem hoz közel, nem repít,
és már nem melegít sajnálat.

Messzi vagy és idõtlen,
mint bármi, amit bennem hagyott
pár ócska percnyi léda-léted.
Mindent visszaadok, amit kaptam,
de soha nem akartam másnak,
csak varázsnak. Hát törjön varázslat:
ebben az öldöklõ héja-nászban
hamis csókok ne csattanjanak többé.
Egy mozdulat se váljon öleléssé,
míg minden széppé lett szavad
már csak gondolat marad.

Tanítottál, én tanultam - rég volt,
mikor még volt bennem akarás
bölcsnek lenni, és a pillanatot
még egyszer és utolszór talán
élvezni egy alvadt éjszakán.
Ölni jöttem, nem csak temetni -
múltat, jelent: téged. Nincs szándék,
vágy, vagy bármily' érdek,
ami újra feléd terelné álmom.
Én barackhús csinszkákra vágyom.

Megkaptad jussod belőlem -
így hát elbocsátlak. Cipelj, amíg
el nem nyel ár, vagy salak - mindegy,
csak veszni lássalak. Álljanak bárhogy
a csillagok: sorsom belédfonódott.
Most, mikor a mindörökkét
már nem hiszed - vakítson
nimbuszom zsarnok fénye,
amíg kihúnyok végleg.
Már köszönésed sem hallom.
Ideje: Január 22, hétfő, 19:31:29 - kerlac

 
 Nyomtatható változat Nyomtatható változat  Küldd el levélben! Küldd el levélben!
Vissza a kirakathoz

02. szám

Elnézést, nem lehet hozzászólni ehhez a tartalomhoz.

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.25 Seconds