| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Vers: Lacoba: Túl a felén? |
|
Lacoba
Túl a felén?
mikor megtorpan a lét - rohadtul érzed magad -
és az ősz kidíszítette lassan hajad felét
bizony még akkor is gyülekeznek majd a fecskék
ha te másként szeretnéd - hisz a villanydrót szabad -
Hűtlen gondolatként kering körülöttem negyven év.
Belekóstol a saját házam lelkén jól összegyűrt
derekamba, néhány marék szöggé csörgeti zsebem
mélyén az aprót, s ráncként köszön szemem sarkán néhány
öröm-szarkaláb... Embertelenül hideg van. Rideg
acélját fitogtatja a Lapp-földi hegyek ura,
hogy négy órába sűrítse a nappalt... Méternél is
nagyobb a hó - ahhoz képest, hogy október van - ez még
itt sem piskóta... Már tudom, s hiszem, hogy erre felé
nem gyülekeznek a fecskék. Tán, sosem gyülekeznek...
Mikor néhány napja az óriás-fecske szárnyára
kapta kis csapatom, otthon éppen sereglett a sok
frakkos csivitke. Az útiterven vitáztak, és még
csak nem is törődtek azzal, hogy én - holmi - renitens
irányát kémlelem - persze csak elméletben - éppen,
az ilyenkor szokványos termiknek... No most itt vagyok,
Vejnemöjnen kegyén csak az orrom hegye ütközik
meg a majd' mínusz negyvennel. Nem negyven. Bizony, hogy nem.
Harminckilenc... Hihetetlen. Most képzeljétek csak el!
Az ember mellett megfagy lassan a napsugár is - (Jó,
a néhány apróság úgy játszadozik, gurul, kacag
itt templomkert szélén, mintha klott-gatyás gyerkőcöket
látnék lelkendezni a Zagyva partján) - és ez is csak
HAR-MINC-KI-LENC. El sem hiszem. Nekem pedig már elmúlt
egy hónapja is, hogy unos-untalan mondják: Negyven...
Zűrös ez és méltánytalan... Ó, hogy hajtottam volna
az időt, amikor nagyapám ujjhiányos keze
után ágaskodtam, vagy mikor a butábbnál is egy
fokkal butábbnak véltem magam, hogy fütykösöm mellett
kettővel kevesebb szőrszál volt a haverokénál...
Most pedig itt állok a sarkkörön túl, Muonio
főterén. Már nem fázom, hisz' a képet - emlékként - most,
öleltem lelkemre... - Gyere, beülünk egy kávéra!
bizony elszalad a lét - s rohadtul érzed magad -
míg az ősz homlokodra írja hogy negyven lettél
bizony még akkor is jól esik egy kis melegség
ha a templom ablakán ül a jégvirág - halkan -
de tisztán cseng a harang: negyven év - túl a felén -
Muonio, 1989. október
|
|
| |
|
Vissza a kirakathoz
 |
|
|
|
|
| "Lacoba: Túl a felén?" | Belépés/Regisztráció | 6 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Lacoba: Túl a felén? (Pontok: 1)
- greenapple Ideje: április 23, csütörtök, 16:15:45
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Bizony, elszalad... |
|
|
|
|
|
Re: Lacoba: Túl a felén? (Pontok: 1)
- Eroica Ideje: április 27, hétfő, 09:40:29
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Lacóbá, ilyen ez, amikor bizonyos életkor után számot vet az ember az életével és halálával. Mindent felidéztél bennem. (s ez jó)Köszönöm. |
|
|
|
|
|
Re: Lacoba: Túl a felén? (Pontok: 1)
- piroman Ideje: április 28, kedd, 08:17:26
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Milyen őszinte és emberi vers! És remek az e finom önirónia, ami végigszövi a sorokat! :) |
|
|
|
|
|
|
