| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Vers: a_leb: Összefeszülve |
|
a_leb
Vak némasággal fojtó büszkeségem
a végtelenben állni kényszerít,
talpon vagyok, de gondolatban térden
bensőm kavarja fáradt rímeit.
Most sziklaként állunk egymással szemben
hol egyikünk, hol másikunk remeg
én úgy hittem hogy nem teszed velem, nem,
a józan ész ezt már nem érti meg.
Szolgáltad eddig minden vágyamat,
őszéjben is majd vad tavaszt találsz
súgtad és égni százszor láttalak
de tánc volt csak és elmaradt a nász
a lassan hűlő sápadt hold alatt.
Engedj szívem, ma már utamban állsz.
-----------------------------------------------------------
Az olvasó:
"Az elejétől a végéig tökéletes. Egy ilyen versért érdemes bekapcsolni a gépet! "
"Bámulom némán a monitort, és nem tudok mit mondani... "
"Jó a forma, szépen megtöltve tartalommal. Bennem kettősség érzést hagyott versed. Remény és lemondás. A sorrend váltakozik"
|
|
| |
|
Vissza a kirakathoz
 |
|
|
|
|
| "a_leb: Összefeszülve " | Belépés/Regisztráció | 2 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: a_leb: Összefeszülve (Pontok: 1)
- piroman Ideje: November 12, csütörtök, 06:58:14
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Hümm. Érdekes megoldás! 11/10, majd tizes terciák, szonettes formavilág és szabadverses tartalom. A kettősség érzelmi feszülése erősen "átjön", grat.: piro |
|
|
|
|
|
|
