| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Próza: PiaNista: Nudista történet |
|
PiaNista
A magyarokat többnyire az egykori jugoszláv tengerparton érte a meglepetés, amikor séta közben a strandon azt tapasztalták, hogy a napozók között feltűnnek ruhátlanok is, majd pedig csak meztelenek. Ezrével. Ez volt a nudista strand, vagy nudista telep. Voltak kisebbek, de voltak olyanok is, ahol egyszerre húszezres létszámmal sátoroztak, vagy bungalóztak meztelenül; az élelmiszerboltokban, étkezdékben, hentesnél, zöldségesnél: csak meztelenül. Volt is mit mesélni az ámuló munkatársaknak, haveroknak.
Magyar ember azután, ha meztelenek között találta magát, vagy visszamenekült a fürdőruhások közé, vagy körülnézett, látja-e valaki és gyorsan elvegyült a ruhátlanok tömegében. Azon azonban csak-csak elgondolkozott, hogy ha ő most levetkőzik, akkor többen is meglátják. Mindenki őt nézi majd.
Nos, a magyarok tehát vagy megszerették, vagy életük hátralévő éveiben is messze elkerülték a nudista strandokat-telepeket, különösen akkor, ha nem voltak egyedül.
Taki bácsi, aki eredetileg Takács lehetett, azonnal megszerette a nudit, ahogyan ő gondolt rá. Sok ismerőse el sem hitte volna, hogy Taki bácsi nyilvánosan le merne vetkőzni. Hitte vagy sem, Taki bácsi nem szokott ilyesmiről beszélni. Helyette az elsők között próbálta ki a hazai telepek légkörét, hangulatát, s magában jókat mosolygott, ha kukucskálókat fedezett fel, vagy olyanokat, akiken látszott, hogy nem a napfény miatt vetkőztek le teljesen. 73 éves volt és még három napos. Persze sokáig ő is nézegette a szép nőket, de az évek múlásával nudista életében ez a szempont fokozatosan másodlagossá vált. A nap melege fontosabb volt, meg a szellő, amely egész testét végigcirógatta.
Taki bácsi pesti ember volt. Irodában kopogtatott az írógépen, de a nyugdíjhoz közeledve még azt is megérte, hogy számítógép klaviaturáján válaszoljon a cégnek érkezett levelekre. Tavasz felé aztán mindíg becsusszantott feneke alá egy habszivacs betétet, mert nem szerette, hogy kemény székén naponta több órát ücsörögve a fenekén megjelenik az a két barna foltocska. Nem szép az. A nudin. A szivacsbetét pedig segített. A Balatonnak majdnem a végéig volt hajlandó elutazni, hogy eltöltsön két hetet kedvenc FKK*-ján...ahogyan a németek rövidítése szól.
Ha igaz, már nyolcadik nyarát töltötte itt a Balatonnál. Ezen a telepen volt zuhanyozó, toalett, több étterem is, de zöldséges, vegyeskereskedés, meg trafik is...ő persze soha nem dohányzott. Még pénzt is lehetett váltani minden délelőtt és délután egy-egy órát. Olyankor a tulajdonos, egy 30-35 év körüli férfi ült a irodája kis ablaka mögött. A legtöbb vendégnek kicsit lábujjhegyre kellett állnia, ha látni akarta, mennyi pénz fekszik az egykori éttermi hamutartóban. Na persze Taki bácsinak nem kellett pénzt váltani, de látta, hogy ilyen is van itt.
Jól ismerte már a takarítónőt, aki meg-megállt a vendégekkel, s elpanaszolta, hogy a férjének elvágták a torkát és azóta csak tengeti az életét, mégis fel tudta nevelnie a gyerekét. Ugyanakkor az egyik fejes ott a faluban azzal henceg, hogy a Fő-utcát ki tudná tapétázni ötezresekkel. Ha az asszonyt a vendég már megpróbálta otthagyni, hát ő csak lépdelt utána és mondta a magáét. Taki bácsit is elkapta már az első nyáron. Azután a másodikban is próbálta, de Taki bácsi megmondta, hogy már találkoztak, meg most máris mennie kell. Aztán ment.
Ezen a nyolcadik nyáron történt az alábbi eset.
Taki bácsi délelőtt jött ki már valamivel kilenc után. Kiment a köralakú stégre, amely máris tele volt. A kör közepe ki volt vágva, s a kisebb kör meg a nagyobb külső kör mentén napozóknak gyakran már szinte összeért a válluk, dehát ez volt az egyetlen hely, ahová soha nem vetődhetett árnyék amíg a nap az égen volt. Helyet keresett. Többször is körbejárt, mire valakik elmentek. Örült, hogy sikerült elfoglalnia az így keletkezett tágas rést, mert aki még így is odafekszik mellé, az már tolakodásnak számít. Két vastag törülközője volt. Az egyikre ráfeküdt, a másikat összegöngyölte és a tarkója alá tette. Semmi mást nem hozott ki magával. Ha enni ment, vagy bárhová, hát ezeket vihette magával.
Ezen a délelőttön már vagy két órája feküdt a stégen. A nap most kezdett rákapcsolni, amikor jobbról mellette megszólalt egy női hang.
̶- Aj, de sokszor mondtam szegény férjemnek, hogy ha sehol, de itt elől, ahol a legérzékenyebb tud lenni, igenis, kenje be magát. Hiába, nem tanult belőle.
Taki bácsi egy ősz, hozzá hasonló korú hölgyet látott egyik szemével, mivel a nap fénye miatt ez nem volt olyan egyszerű. A hölgy bal kezére támaszkodva Taki bácsi felé fordulva kétségtelenül éppen arra a bizonyos érzékeny testrészére nézett, amiről beszélt. Erre már Taki bácsi is felkönyökölt. A hölgy fekete színü egész fürdőruhát viselt és szabad jobb kezében egy tubus krémet tartott.
̶ Ez nem valami hitvány napolaj, hanem krém, ami ér is valamit. Ettől nem ég meg a bőre. Na itt van. Nyomjam rá, vagy inkább a tenyerébe?
̶- Kezit csókolom. ̶- Taki bácsi ezzel a köszönéssel valójában csak időt akart nyerni. Újra felmérte, hogy a hölgy még csak nem is meztelen, arcából, hajából itélve nem valami bolond és még csak nem is kövér. Ha meg is lepte a hölgy viselkedése, semmi okot nem talált, hogy ellenségesen, elutasítóan viselkedjék vele szemben. Végülis nem holmi prostituáltról volt szó. Feltartotta jobb tenyerét.
̶ A tenyerembe.
̶ Tessék csak ̶ mondta a hölgy. ̶ Tessék, jó bőven. Hamar beszívódik csak jól kenje bele.
Taki bácsi egy kicsit még jobban felemelkedett, de így is félig ült, félig feküdt. Nem tudta, hogyan csinálja, mert a hölgy hol a testrészére, hol pedig a férfi arcára nézett, hogy „na, mi lesz már?” Taki bácsi sóhajtott és boldog volt, hogy nincs nagy hasa. Milyen kellemetlen is lenne most. A combján kezdte. A hölgy megint az arcába nézett.
̶ Na jó, lehet oda is, de...
̶ Jó, jó. Azonnal. ̶ Végre odakényszerítette a kezét. Csakhát látta, hogy a hölgy szinte lesi, mikor szólhat rá valami újabb mulasztás miatt. Meg kellett lepődnie, mert a hölgy szinte megdicsérte.
̶ Na, látja. Hát így kell ezt. Alatta is. Emelje...na, tessék. Úgy, hogy jól belemenjen a pórusokba.
Taki bácsi egy pillantást vetett a nőre. Annak tekintete el volt foglalva. A férfinak egy kicsit kezdett tetszeni a dolog. Hiszen mikor is volt az? Már ugyancsak régen. Ki lehet ez a nő? Tán csak nem a felesége szelleme küldte rá, hogy legyen még egy pár szép...pillanatja? Hát egye fene, alatta is elosztotta a bőséges krémet.
̶ Érdekes, hogy szegény férjem is kezdte leborotválni. Pedig akkor már majdnem hetven volt. Maga is valahogyan...
̶ Hetvenhárom.
̶ És mióta borotválja?
̶ Úgy gondoltam, így könnyebben tisztán lehet tartanom...
̶ De mióta...?
̶ Már negyedik éve – hallatszott rekedten Taki bácsi hangja. Egy kicsikét zsenírozta ez a beszélgetés, de annál is jobban, hogy az asszony tekintete újra és újra visszatért a krémétől csillogó testrészhez. Végülis...
̶ Na, hagyok itt magának egy kicsit, csak aztán egy óra múlva kenje be megint. Délután majd visszajövök és megnézem ̶ mondta nagyot nevetve és Taki bácsi meglepetésére egy féltenyérnyi alufóliára kinyomott egy adag krémet és lelassított mozdulattal ráhelyezte Taki borotvált ágyékára. Taki azon kapta magát, hogy tátva felejtette a száját. „Honnan van ez neki?” - gondolta. „Hordozza magával? Mégis? Hát ez így ismerkedik?”
̶ Köszönöm ̶ mondta halkan.
̶ Na, megyek már, mert a fiam nem szereti, ha hosszabb ideig maradok...
̶ A fia? Hol van?
̶ Ott bent, a házban. Övé ez a telep.
̶ Jaaaaa....?
̶ Nyaralni jött?
̶ Igen. Még van másfél hetem.
̶ Na, akkor még biztosan találkozunk. Viszlát ̶ mondta az ősz, nyúlánk termetű „krémes”, ahogyan Taki később magában elnevezte. Az asszony közben fölállt és elballagott. Megemelt fővel jobbra, balra nézelődött. Kezében a krém meg az alufólia szeletek.
Amikor azután eljött a pánzváltás órája, Taki felszedelőzködött és két törülközőjével a karján elindult az iroda felé. Már messziről látta a tulaj fejét a kis ablakban. Taki nem volt egy Sherlock Holmes, de kiváncsi volt, milyen képe lesz a „fiúnak”, ha megérti, miről beszél a vendég.
̶ Jónapot.
̶ Igen, tessék.
̶ Kedves asszony a mamája.
̶ Örülök neki. Akkor maga nem pénzt vált?
̶ Nem, én csak egy pár szót. Sajnálom, hogy a férje, mármint a papa, szegény, hát, sajnálom...
̶ Mééér vagyok én szegény? ̶ hangzott az irodából, ahol hátul egy idős férfi emelkedett föl s jött lassan az ablakhoz. A tulaj arcán halvány mosoly ült, amely kisebb kuncogásba ment át. Alig észrevehetően kezdte volna csóválni a fejét. Végül mosolyát egyenesen Taki felé irányította. Sűrűn bólogatott, pislogott, mint aki jelzi, hogy jobb, ha most megy, aztán majd ő megmagyarázza az apjának, hogy valami félreértésről van szó.
*Freie Körper Kultur
vége
Göteborg, 2010-01-05
|
|
| |
|
Vissza a kirakathoz
 |
|
|
|
|
| "PiaNista: Nudista történet" | Belépés/Regisztráció | 8 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: PiaNista: Nudista történet (Pontok: 1)
- piroman Ideje: Január 26, kedd, 08:29:49
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | :) Nem rossz! |
|
|
|
|
|
Re: PiaNista: Nudista történet (Pontok: 1)
- kiralylany Ideje: Január 27, szerda, 15:01:00
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | :-))))))))))))))))))))))))))))))! Nagyon jó! (És a fogalmazás, szóhasználat is teljesen a helyén van - szerintem.) |
|
|
|
|
|
Re: PiaNista: Nudista történet (Pontok: 1)
- naiva Ideje: Január 29, péntek, 20:59:54
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | :)) Taki bácsi jó fej:))) Tetszik a történeted!:) Zsuzsi |
|
|
|
|
|
Re: PiaNista: Nudista történet (Pontok: 1)
- Anna1955 Ideje: Január 31, vasárnap, 16:36:22
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Nagyon jóóóó...:))))) Gratulálok a kirakathoz...:)))) |
|
|
|
|
|
|
