[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 200
Tag: 1
Rejtve: 0
Összesen: 201

Jelen:
Tagi infók Almasy Küldhetsz neki privát üzenetet Almasy Almasy


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Próza: Jodielin: Rendelőben
Jodielin



Fülledt meleg a délután. Munka után kényelmesen sétálok az orvosi rendelő felé. Mindig a rendelés végére megyek, mert akkora már ritkul a tömeg.
A váróban egy teremtett lélek sincs. Furcsa. Megnézem a rendelési időt. Nem késtem el.
A klórszagú csendben leülök az egyik székre, és a kitett hirdetéseket olvasgatom. Ahogy így nézelődöm, lépések koppanását hallom távolról, a lépcsők irányából, és egyre erősödő szuszogást, fújtatást. Pár másodperc múlva meg is látom a zajok okozóját, egy igen testes, idős asszonyt, aki felém irányítja lépteit. Mivel ő az idősebb, nem várom meg, hogy köszönjön, megelőzve jó napot kívánok. Ez a kedves fogadtatás annyira jólesik a néninek, hogy azonnal letelepedik mellém.
- Csak nem beteg? – mér végig, kétkedő tekintettel.
- Diabétesz. A havi gyógyszeradagomért jöttem. Egyébként, köszönöm, jól vagyok. – felelem megnyugtatásul.
- Ki se nézem magából. Aki beteg, azon látszik. – bólogat mindent tudóan.
- Én jól vagyok, ha tartom a diétát, és szedem a gyógyszereket.
Remélem, ezzel be is fejezzük a társalgást, mert nem szeretek a betegségemről beszélni. A néni viszont nem így gondolja. Hiába próbálok olvasást színelve a prospektusba bújni, csak nem hagyja.
- Régóta cukros?
- Igen.
- A családban van cukorbeteg? Mert hallottam, hogy az öröklődik. Nálunk, hál’Istennek nincs senkinek. Nekem reumám van, meg magas vérnyomásom. De lehet, hogy agydaganatom is, mert sokat fáj a fejem. Magának nem szokott fájni?
- De. Ritkán.
- Tudja, nekem a frontoktól is fáj. Hidegfrontkor a tarkóm tájékán, melegnél meg a fejem búbján. Mire az Aigner Szilárd mondja hogy milyen idő lesz, én addigra már tudom. – kacag fel, élesen, fület bántóan.
- Más baja nincs, csak a cukor? – néz rám átható tekintettel.
- Nincs. – nyugtatom meg.
- Pedig elég sápkórosnak látom. Alacsony a vérnyomása? Az uram akkor néz ki így, ha lent van neki, meg amikor másnapos?
- Nem alacsony. – válaszolom, és egyre csak az órámat nézem, mikor hívnak végre be, hogy megszabaduljak a kérdések özönétől.
- Látom, - néz a hajamra, lekicsinylő pillantással - magának is satnya haja van, mint a lányomnak. Nem is tudom, kitől örökölte, mert az uramnak meg nekem jó dús, erős szálú hajunk van. – és mintegy demonstrálva a mondandóját, hátraveti a fejét, és beletúr ősz tincseibe. - Nem szokott használni rá habokat? A lányom Avonozik. Ő árul ilyeneket. Nem akar tőle venni? Biztosan jó volna magának is.
- Köszönöm, de ezt már megszoktam. – próbálok rámosolyogni, de vicsorgás lesz belőle.
- Hány éves? Ahogy látom, olyan forma, mint a lányom. Ő 50 lesz októberben.
- Én 44, szeptemberben.
- Idősebbnek néz ki. – jelenti ki, mintha én ebből nem értettem volna.
- Van férje? – folytatja a vallatásomat.
Úgy teszek, mintha nagyon olvasnék, és nem hallottam volna a kérdést, hátha békén hagy, de nem tágít.
- Férjnél van? – ismétli meg, s mint egy süket-némának szokás, belebámul egyenesen az arcomba, lassabban kiejtve a szavakat.
- Nem vagyok.
- Elvált? Gyerek van?
- Van. Kettő.
Döbbenet. Mi a fenének válaszolgatok, teljesen kifaggat, mint valami kérdezőbiztos.
- Csak azért kérdeztem, hogy van-e ura, mert akiknek nincs, azok öregszenek gyorsabban.
Na, puff. Most aztán megkaptam.
- Az én fiam is elvált. A felesége csalta. Maguk miért váltak el?
Na, ennél a pontnál betelt a pohár. Az sem érdekel, ha megbántom, de pontot teszek végre a beszélgetésünk végére, hiszen ehhez már tényleg semmi köze.
- Ne tessék haragudni, de erről nem szeretnék beszélni.
Hirtelen csönd lesz. Megbántottan elnéz másfelé. Újból az órámra nézek. Mi van már? Miért nem szólítanak? Egyre türelmetlenebb leszek.
Két perc sem telik el, és mintha misem történt volna, újra felém fordul, és kérdez.
- A környéken lakik? Még soha sem láttam itt.
- Igen, nem messze. – adom meg magam.
- Mit főz vacsorára? Én lecsót. Az uram nagyon szereti. Jó sok hagymával. Maga hogy főzi?
- Én is úgy. – nyögöm ki.
Ha most a doktornő megméri a vérnyomásomat, az egekben lesz. Majd elmesélem, hogy az asszonyság felidegesített az örökös kérdezősködésével, nehogy vérnyomáscsökkentőt is felírjon. Eldöntöm, ha öt percen belül sem szólítanak be, hazamegyek, és majd visszajövök máskor, csakhogy megszabaduljak a nénitől. Öt perc… de hosszú még az is.
Úgy látszik, elege lett a kérdezősködésből, mert vadul elkezd kotorászni a táskájában, és egy mobiltelefont vesz elő. Majd újabb kotorászás, és előkerül a szemüvege is. Lassan bepötyögi a számokat, majd vár. Hallom, ahogy a hívott félnél csörög, majd felveszik.
- Szervusz Icuskám! Hazaértél már? Voltam nálad egy félórája, de még nem voltál otthon.
A választ nem hallom, de nem is akarok odafigyelni.
- Nem unatkoztam. Itt ülök a Soltész doktornő várójában.
Kis csend, amíg hallgatja a hívott fél kérdését.
- Dehogy vagyok beteg. Csak feljöttem egy kicsit beszélgetni. Ma nincs is rendelés, mert a doktornő szabadságon van.
A megdöbbenéstől a szám is eltátom. Ránézek az asszonyra, összevont szemöldökkel.
- Várj egy kicsit. – szól bele a telefonba, és elveszi a fülétől.
- Maga nem tudta? – néz rám olyan szemekkel, mint a ma született bárány. – Lent a bejáratnál ki van írva.
- Nem, nem tudtam. De azért szólhatott volna. – méltatlankodom.
- Azt hittem, maga is csak beszélgetni jött. Én minden héten kétszer jövök ide. Utána megyek a nővéremhez, az Icushoz. – majd visszateszi a füléhez a telefont, és mintha ott sem lennék, folytatja.
- Na, majd mesélek. Ma is jót beszélgettem egy fiatalasszonnyal. Képzeld, cukros… van két gyereke… elvált, mint a …
Nem várom meg, amíg töviről hegyire elmeséli a nővérének mindazt, amit megtudott rólam, hanem 200-as vérnyomással, villámokat szóró szemekkel kutyagolok hazafelé.



Ideje: Május 05, szerda, 07:41:53 - Administrator

 
 Nyomtatható változat Nyomtatható változat  Küldd el levélben! Küldd el levélben!
Vissza a kirakathoz

90. szám

"Jodielin: Rendelőben" | Belépés/Regisztráció | 4 hozzászólás | Search Discussion
Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.

Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj

Re: Jodielin: Rendelőben (Pontok: 1)
- Rien25 Ideje: Május 07, péntek, 12:50:08
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Hát ez hatalmas... olyan jót röhögtem. NA persze gondolom az érintett hölgynek annyira nem lehett vicces...
csak épp én is most jövök a rendelőből.
(vérvétel)
Volt ott a laborsoron is minden - kőkeménynek mutatkozni akaró tini srác,aki ájuldozva jött kifelé, fújtatott mint fene, volt magát alig vonszolni tudó dagi bácsika, sziszegő, karját tapogató kislány.

És hatalmas sor. MInt mindig.

Örömmel olvastalak!
Rien



Re: Jodielin: Rendelőben (Pontok: 1)
- mango Ideje: Május 07, péntek, 19:59:52
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
:))



Re: Jodielin: Rendelőben (Pontok: 1)
- Julianna (julianna41@citromail.hu) Ideje: Május 12, szerda, 16:25:23
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Régebben elolvastam a novellát és az eseten jót szórakoztam, többször is eszembe jutott, mikor volt szerencsém hosszan várakozni az orvosi rendelő várótermében. Most ismét rábukkantam az írásra és megörültem, hogy kitehetem a Kirakatba.



Re: Jodielin: Rendelőben (Pontok: 1)
- Anna1955 Ideje: Május 16, vasárnap, 07:48:50
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Jót derültem írásodon...Minden ember egy külön világ...:)))))



PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.32 Seconds