| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Próza: prince60: A flaska mindkét oldalán |
|
prince60
-Na, mi az öreg? Egy fröccs? Jöhet?
-Jöhet gyerek!- mondja Sanyi és fejét, mintha mázsás súlyok húznák, úgy emeli a kérdező felé.
Sanyi nagy borissza volt. Elmúlt már hatvanöt, de egy viseltes nyolcvanasnak is elment volna. Törzsvendég számított a krimóban, de nem csak ebben az egyben. A környék összes kocsmájában ismerték. Mindig régi megkopott overáljában látták, úgy üldögélt valamelyik ütött-kopott asztalnál. Mesélt a régi szép időkről, azokról, amikor még a világot járta hatalmas kamionjával és ahogy emelkedett benne az alkoholszint ez a mesélés úgy váltott át artikulálatlan hablatyolássá. A komák hallgatták és ittak. Többnyire az ő pénzén. Meglehet, ezért kedvelték annyira az ivócimborák, mert amíg pénz volt nála, addig mindenki a vendége lehetett. Ha valaki meghívta egy italra, olyan hálás volt, hogy tízszer is visszahívta az illetőt. Hiszen ráadásul igen büszke ember volt. A szebb napokat megélt kamionsofőr gőgjével, mintha felsőbbrendűnek érezte volna magát a csőcselék fölött. Igen, mintha a régen futott szekér emlékére, neki a pénzes „pilótának” kötelező lett volna a szegény kocsma-pajtások itatása. S azok éltek is a lehetőséggel. Cserébe hűen hallgatták a mindig új köntösbe öltöztetett sztorikat.
Ilonka kikészítette a csekkeket az étkező asztalra. Szépen sorba rakta őket és számolgatott. „Ezt a Tesco-ból, ezt az Aldiból, ezt meg a Profiból veszem meg, akkor talán, elég lesz a csekkekre is a pénz. Kicsit többet kell menni, de megéri!” Így sakkozott hónapról-hónapra, hogy kijöjjön a nyugdíjból. „De jó lenne az öreg nyugdíja is! Semmi gond nem lenne itt. A gyerekeket is tudnánk segíteni. Hiába nagyok már! A mai világban? Elkélne néha a szülői segítség, de így, ennyi pénzből nem tudok segíteni. Na, majd ezt kapjuk vissza, amikor ágyhoz kötött betegek leszünk.” Ám mélyen, belül, csak remélni merte, hogy ez még sem így lesz.
Este hét körül a már jól ismert, idegesítő vakarászás hallatszik a bejárati ajtó felől. Mindhiába, a kulcsok nem akarnak beletalálni a zárba.
-A rohadás enné meg ezt a sötétet. Miért nem lehet ide egy rendes lámpát felrakni?- hallatszik a folyosóról az üvöltözés.
Ilonka gyorsan ott terem a kilincsnél és kinyitja az ajtó. Gyomra már ekkor görcsbe rándul.
-Mi az apukám? Mi a baj? Gyere segítek! Csak ne kiabáld fel az egész lépcsőházat! Kérlek!
-Ne csitítgass engem! Elmehet mindenki a fenébe. Az én házam is. Úgy üvöltözök, ahogy akarok. Mindenki bekaphatja!
-Jól van, jól van csak gyere be!- nyugtatja Ilonka Sanyit. Majd belekarol az imbolygó, üveges tekintetű és elszürkült arcú párjába. Nagy nehezen bevonszolja az előszobába.
Levetkőzteti, s közben szelíd hangon vacsorával kínálja. Sanyi nem nyugszik el és ráripakodik az asszonyra.
-Hol voltál? Biztos a bikáddal voltál egész nap?! - vádaskodott és közben ellökte magától az asszonyt.
-Ugyan már apukám. Egész nap kerestem az olcsó helyeket, hogy főzni tudjak a héten. Azután anyámnál voltam, mert tudod, hogy beteg. Kell neki a segítség. Amikor meg hazaértem, főztem és téged vártalak idehaza a vacsorával. Egy pillanatra sem álltam meg. - magyarázkodott ijedten Ilonka.
-Hazudsz! Csavarogtál! Kihasználod, hogy egész nap nem vagyok itthon.- közben Sanyi beleélve magát a vélt igazságába már lendítette a kezét.
Az asszony összegömbölyödve védte magát és könnyeivel küszködött. Az ütések nem fájtak, mert Sanyi a lábán is alig tudott állni, nemhogy nagyot ütni. Különben is, annyiszor átélte ezt már, hogy szinte megszokta a verést. De a lelke...! A lelke az nem tudott hozzászokni. Nem értette, hogy milyen nagy bűnt követhetett el élete során, hogy egy ilyen emberrel, ilyen sorssal veri a jó Isten. Így teltek az évek. S a mindennapos csetepaték teljesen szétzilálták a családot. A felnőtt gyerekek már nem látogatták őket, mert nem akartak apjukkal szemben méltatlanul viselkedni. Visszafogta őket az állandó őrlődésük, vívódásuk. Nem szívesen hagyták magukra az anyjukat, de hiába ajánlottak fel különböző megoldásokat Ilonka csak kitartott a mindennapi megaláztatások mellett. Az eszével már réges-régen belátta, hogy nem tud változtatni ezeken az áldatlan állapotokon, de a szíve az még mindig bízott. Néha, nagy ritkán, amikor férje éppen nem ivott, akkor mindig mély szeretettel gondolt rá és a korai szerelemben eltöltött boldog évekre.
Október eleje volt. Még duzzadó erővel sütött a nap. A szomszédok az autóikat mosták a négyemeletes ház parkolójában. Sanyi befordult a sarkon és imbolygó lépteivel azonnal felhívta magára a figyelmet. A szomszédok összesúgtak mögötte, majd volt aki epés megjegyzést tett.
-Mi az Sanyi? Gömbölyű a cipőtalpad? Fog neked örülni az asszony!- s közben szánakozó tekintettel mérte végig az ittas szomszédot.
-Ne félts te engem! Az asszony azt teszi, amit én mondok neki. Érted? Nekem nem kell úgy rinyálni az asszonytól, mint neked.- válaszolt Sanyi, de közben hatalmasat esett. Az út melletti bokor fogta fel a tehetetlen testet.
A szomszédság nagy nevetéssel díjazta a produkciót. Percek kellettek hozzá, hogy észrevegyék, a test nem mozdul. Hirtelen csend ült a vasárnap délelőtti parkolóra. Többen odaszaladtak. Lehúzták a bokorról az ernyedt férfit és nem kellett sok, hogy megállapítsák, nagy a baj. Valaki mentőt hívott, egy másik a kaputelefonhoz szaladt és lehívta Ilonkát. Mire a mentő kiért, Sanyi már az égi borozók kilincsét fogta. A mentősök mindent megtettek, de Sanyi szíve megunta az eddigi életmódját és végleg leállt. Ilonka ott állt a férje teteme mellett. Minden csak kusza zsongássá lett körülötte. Mintha idegen lenne. Mintha mindez nem is vele történne. Forgott a világ, akárcsak egy szédült operatőr a feje fölött pörgette volna a kameráját.
A temetés után csendes tort ültek. Ilonka nem kérte, hogy a gyerekek maradjanak. Egyedül akart lenni. Egyedül az emlékeivel és a gondolataival. Néha kicsordult a könnye, miközben gondolatai mindig ugyanoda érkeztek vissza. Valóban ennyit ért az ital, hogy a családot, a munkát és boldog együttlétet érdemes odadobni érte. Valóban ér ennyit, valóban olyan jó annak a fránya üvegbe zárt szőlő íze? Közben elátkozott minden szőlőtőkét.
Vasárnap délelőtt van. Már az egész lépcsőházban finom illatok terjengenek. Ilonka a konyhában sürög-forog. A csöngetésre megtörli kezét. Siet ajtót nyitni. A legkisebb unokája nyomakodik előre.
Cserfeskedik valamit a finom szagokkal kapcsolatban, de Ilonka nem is hallja. Felkapja a kislányt és magához öleli. Majd a lakásba lépő gyerekeit csókolja sorra. A nagyra húzott étkezőasztalon, már ott díszelegnek a legszebb porcelánjai, a legfényesebb étkészlete. Várta a vasárnapot, amikor ismét eljönnek a gyerekek. Amíg befejezi a konyhai dolgait, az ajtófélfának dőlő lányával beszélik meg az elmúlt hét eseményeit, majd közösen tálalnak és ebédelni kezdenek. Csendes párbeszédek folynak. Titkon minden gyerek az apjára gondol. Ilonkán is átvillan férje emléke. Azért jó lenne, ha ő is itt ülne közöttük. Ebéd után leszedik az asztalt. Csak a poharak és az üvegek maradnak. Narancslé, cola, ásványvíz és egy üveg még bontatlan badacsonyi fehér. Az egyik fiú kibontja a palackot és a kikészített fényes borospoharakba tölt belőle. Koccintanak és lassan ízlelgetve, kortyról-kortyra megisszák. A legidősebb fiú még megjegyzi: -Nagyon jó zamata van ennek a badacsonyinak. Ilonka szeretettel néz végig családján. Ő is elszopogatja a neki kitöltött aranyló italt. Kellemesen terjed szét szájában a különleges aroma.
-Valakinek tölthetek még egy kis bort? -kérdezi, de a gyerekek nemet intenek.
-Köszi mama, majd jövőhéten megisszuk a többit.
Ilonka boldog volt. S akkor gondolta először, hogy valóban, jó is lehet a palackba zárt szőlő íze.
|
|
| |
|
Vissza a kirakathoz
 |
|
|
|
|
| "prince60: A flaska mindkét oldalán" | Belépés/Regisztráció | 6 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: prince60: A flaska mindkét oldalán (Pontok: 1)
- Julianna (julianna41@citromail.hu) Ideje: Május 25, kedd, 17:11:31
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Nagyon élethű történet. Kár, hogy a Sanyi a flaska csak egyik oldalát ismerte. Az írást ismét élvezettel olvastam, jó, hogy itt van. |
|
|
|
|
|
Re: prince60: A flaska mindkét oldalán (Pontok: 1)
- Attila61 Ideje: Május 28, péntek, 21:26:02
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Kedves prince60! Nagyon tetszik történeted. Üdvözöllek Attila! |
|
|
|
|
|
Re: prince60: A flaska mindkét oldalán (Pontok: 1)
- mango Ideje: Május 29, szombat, 11:45:34
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Minden sora ismerős volt :)) |
|
|
|
|
|
|
