Küzdőtér |
|
|
|
|
Próza: Anna1955: A harang mesél |
|
Anna1955
Valami megfoghatatlan hajnal virradt azon a napon. Egyet kondult a harang, mintha tudatni akarta volna, hogy minden álommal töltött pillanatért kár.
A fény halványan szűrődött be a redőny résein, és a férfi tudata lassan ébredni kezdett, kitisztult.
Vízcsobogást hallott, érzékei felerősítettek egy édes illatot, ujjai hegyén bizsergés járt táncot, testét heves vágy forrósította fel - beleborzongott.
Pár nap boldogság...
Ennyi volt, ennyi jutott, ennyivel kell beérni!
Nehezen viselte, hogy mindig várnia kell.
Talán a lopott boldogság átka ez? Vagy ki tudja, lehet Isten büntetése?
Mire megtalálod azt, akiről egész életedben álmodtál, addigra csak pillanatok juthatnak belőle?
Az asszony gyönyörtől megvonagló testének látványa úszott képzeletében, a szerelemtől megremegő hangot is hallotta.
A víz csak csobogott, és ő emlékezett.
Emlékezett a sós izzadtság ízére, a csókok perzselő hevére, a haját borzoló kezek gyöngéd érintésére, és a gyönyör megsemmisítő erejére.
Kényszerítette magát arra, hogy örökre bevéssen minden átélt percet a tudat legmélyebb szintjére. Szerette.
Nehéz volt megmozdulni, kinézni a távolba, és lépni...
Tovább.
Később, egymás kezét fogva álltak a nagy kereszt előtt, kezükben egy-egy gyertya égett.
Letették, és gondolataikba mélyedtek.
A csöndben megkondult a harang, megremegtette a szívüket.
Reméltek...
Az emberek fejüket lehajtva lépdeltek a lassan guruló kocsi után. A levegőben friss virágillat terjengett, abból a fajtából, amelytől csomó lesz a gyomrunk táján.
A férfi felnézett, látta a kupolát, és hallotta a zúgó harangot, ahogy egy lelket sirat... - vagy felemel? Ki tudja... Talán...
Aztán csend lett...
Végtelen...
Nem maradt más, csak a lehulló föld dübörgése.
A művet Attila61 ajánlja figyelmetekbe.
Szerintem nem sok mindent lehet hozzátenni ehhez az íráshoz, magyarázatra pedig végképp nem szorul. Ezt olvasni kell.
Talán csak egy gondolat: "Pár nap boldogság..." mindig jól jön! *** Attila61 ***
|
|
| |
|
Vissza a kirakathoz
|
|
|
|
|
"Anna1955: A harang mesél " | Belépés/Regisztráció | 14 hozzászólás | Search Discussion |
| Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Anna1955: A harang mesél (Pontok: 1) - LEKA Ideje: Augusztus 05, csütörtök, 00:58:39 (Adatok | Üzenet küldése) | Mesél a múltról, szerelemről, elmúlásról...Hát ennyi...egy pillanat...gyönyör...fájdalom...Finoman érzékeny:))) |
|
|
|
|
|
Re: Anna1955: A harang mesél (Pontok: 1) - a_leb Ideje: Augusztus 09, hétfő, 09:45:14 (Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Nagyon jó írás. Mikor először olvastam, akkor is megfogott, most sincsen másképp.
aLéb |
|
|
|
|
|
Re: Anna1955: A harang mesél (Pontok: 1) - venyige Ideje: Augusztus 10, kedd, 15:59:37 (Adatok | Üzenet küldése) | Megrendítően szomorú-szép írás!
Szeretettel: Laci |
|
|
|
|
|
Re: Anna1955: A harang mesél (Pontok: 1) - doszke Ideje: Augusztus 10, kedd, 21:45:32 (Adatok | Üzenet küldése) | Kedves szerelmes történet a boldogságtól, a harangzugásig, nagyon szép volt! |
|
|
|
|
|
Re: Anna1955: A harang mesél (Pontok: 1) - soman (soman@mailbox.hu) Ideje: Augusztus 11, szerda, 20:38:16 (Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Az a fajta fájdalom ez, melyet nem lehet kitépni az ember szívéből. A szeretett kedves emléke mindenhol örök lenyomatot hagy, ez a legrosszabb az egészben. Remek Anna, gratulálok! |
|
|
|
|
|
Re: Anna1955: A harang mesél (Pontok: 1) - piroman Ideje: Augusztus 23, hétfő, 09:43:44 (Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Olyan sűrű, mint egy vers. Egy teljes történet néhány sorban, szerelem, fájdalom, élet és halál. Gratulálok! |
|
|
|
|
|
Re: Anna1955: A harang mesél (Pontok: 1) - Welentze Ideje: Augusztus 31, kedd, 21:01:59 (Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Kedves Anna!
Ehhez az írásodhoz már gratuláltam egyszer, amikor versenyben volt és magas pontszámot értél el vele.
Most ismét gratulálok neked a Kirakatba kerüléshez.
Mint írtam már, engem mélyen megfogott.
Szeretettel: Krisztina
|
|
|
|
|
|
|