| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Vers: Venyige: Porszemek vagyunk |
|
Geisz László
Görbül a tér,
fényévnyi távolságban
új bolygók születnek,
régiket temetnek.
Forog a Föld,
forog lankadatlan.
Hiába osztjuk
az oszthatatlant.
Tér és idő,
idő és mozgás,
mindig elvarázsol
az örök körforgás.
Megáll a mozgás,
nem múlik idő,
sosem volt múlt,
s nem lesz jövő.
Csillag mit meglátsz,
lehet, nem létezik,
amire a fénye
hozzád elérkezik.
Táguló Világegyetemben,
gondolkodtál ezen?
Ember, relatíve,
egyre kisebb porszem leszel!
|
|
| |
|
| "Venyige: Porszemek vagyunk" | Belépés/Regisztráció | 2 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Venyige: Porszemek vagyunk (Pontok: 1)
- Attila61 Ideje: Február 20, vasárnap, 11:32:58
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Mindannyian porszemek vagyunk, hittel vagy nélküle is. Az emberség az ami óriássá tehet, és verseid jól példázzák, Neked megadatott. Nyugodj Békében! |
|
|
|
|
|
Re: Venyige: Porszemek vagyunk (Pontok: 1)
- aranytk Ideje: Február 20, vasárnap, 12:58:25
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Ebben az örök körforgásban valóban csak egy porszemek vagyunk... apró szikráink mégis képesek örökké fényleni, és mindig marad, aki látni képes azokat... E merengésre késztető sorokban a mély emberséggel átitatott, tiszta lélek tükröződik... Meghajtom fejem, és arra gondolok, milyen szép rendeződése a Sorsnak, hogy volt alkalmunk még ezen a világon is találkozni... |
|
|
|
|
|
|
