Küzdőtér |
|
|
|
|
Vers: Venyige: Esteledik |
|
Geisz László
Szél már nem lebben,
csendes a táj,
lomhán nyújtózik
az esti homály.
Távoli tájon
madár dalol,
haza készülnek,
már valahol.
Nyúlik az árnyék,
csökken a fény,
a Nap lassan ballag
az ég peremén.
Elalél csendben
a Nap izzó karja,
az éj sötét leple
majd betakarja.
|
|
| |
|
"Venyige: Esteledik" | Belépés/Regisztráció | 3 hozzászólás | Search Discussion |
| Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Venyige: Esteledik (Pontok: 1) - a_leb Ideje: Február 19, szombat, 13:12:56 (Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Nyugodt, békés vers, ritmusában, hangulatában hatalmas erő van.
aLéb |
|
|
|
|
|
Re: Venyige: Esteledik (Pontok: 1) - Attila61 Ideje: Február 20, vasárnap, 12:30:07 (Adatok | Üzenet küldése | Blog) | "Nyúlik az árnyék, csökken a fény..." Múlik a nappal, az örök éjszakában, jó vers. |
|
|
|
|
|
Re: Venyige: Esteledik (Pontok: 1) - aranytk Ideje: Február 20, vasárnap, 13:51:37 (Adatok | Üzenet küldése | Blog) | A vers szép hangzása a megnyugvás békéjét láttatja ... |
|
|
|
|
|
|