[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 343
Tag: 1
Rejtve: 0
Összesen: 344

Jelen:
Tagi infók a_leb Küldhetsz neki privát üzenetet a_leb a_leb


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Próza: Anne20: A múlt fiókja
Anne20



A fésülködőasztal legalsó fiókja mindig zárva volt.
A nő munka után fáradtan hazaért, és leült a kis foteljébe az asztal elé. Tudta, hogy senki nincs itthon, elővette a kistáskájából az aprócska kulcsot és kinyitotta a fiókot.
Fekete-fehér fényképek hevertek a papírkupac tetején. Egy fiatal pár esküvői képe, a hetvenes évekből. A szülei. És aztán egy még régebbi, megsárgult kép a nagyszüleiről, egy ház előtt álltak, pólyás csecsemővel a karjukban.
A nő tovább túrt a fiókban, egyre több fényképet vett elő, és kipakolta az asztalra. Most nem ezeket akarta látni. Hanem azt az egyet.
Természetesen legalul volt. Egy borítékban, fóliázva, nehogy kikezdje majd az idő.
Óvatosan kihajtotta a borítékból, és megcsodálta. Egy szőke srác kék szemekkel, borzas hajjal, és egy lány, aki valaha ő volt.
Sosem felejti el a pillanatot, amikor a kép készült... Akkor még hullámos, barna haját kibontva hordta, mert a fiú imádta nézni, ahogy lobogtatja hajzuhatagát a szél.
Egy magas hegytetőn álltak, a hegy legmagasabb pontján, a kilátóban. A többi kiránduló mind csodáló pillantásokat vetett rájuk, annyira nevették és látszott, hogy nagyon boldogok. Életük csúcspontjára értek, ezzel viccelődtek, amikor lefotózták őket. Háttérben a környező hegyek, szikrázó napsütés, ők pedig fáradtak voltak és porosak. De megcsinálták, amit elterveztek. Az egyik közös álmuk teljesült: együtt megmászták az ezerötszáz méteres hegyet.
Fiatalok voltak, és azt hitték, előttük az élet. Mekkorát tévedtek!

Amikor a nyár véget ért, visszamentek az egyetemre. A fiút egyik szombaton a barátai bulizni hívták, a lány viszont nagyvizsgára készült, ezért nem tartott velük. Visszafelé jöttek már hajnaltájban, amikor egy kereszteződésben egy őrült gyorshajtó belerohant az autójukba. A fiú az anyósülésen meghalt, mire a mentő megérkezett.
A lány a temetés előtt egy nappal levágatta a haját, és az összefont tincseket elhelyezte a koporsón a ravatalozóban. Ez volt az utolsó ajándéka a fiúnak.
Sorban megbukott a vizsgáin, és inkább otthagyta az egyetemet.
Egy évig teljes letargiában volt, és soha többé nem növesztette hosszúra a haját. Azóta nem is talált senkit, akivel olyan boldog lett volna. Igaz, nem is keresgélt. De kompromisszumot kötött az élettel: még az egyetemi évek alatt az egyik osztálytársa üldözte a szerelmével, később találkozgatni kezdett vele, és tudta, hogy a fiú a csillagokat is lehozná az égről. De hát a lány nem volt belé szerelmes. Hozzáment, vidékre költöztek és született egy kislányuk, de a lány szíve már a fővárosban volt eltemetve.
Ez az egy fénykép maradt a múltról, amit azóta a fiók őriz neki. Néha előveszi, nézegeti, de ilyenkor mindig elszomorodik. Még most, jó néhány évvel később is nehéz elfogadni a sors döntését.

A másik szobában hangosan kakukkolt az óra, és a nő tudta, hogy a család mindjárt hazaér.
Gyorsan még egy pillantást vetett a képre, visszacsomagolta, és elrakta a fiókba. Sorban visszahelyezte a többi fotót is. Itt volt mindenki, aki valaha kedves volt számára, és már nem élnek. De szeretettel gondol rájuk, amíg csak él. Mind hatással voltak rá, és a múltjához tartoztak.
Percek múlva ismét kulcsra zárta a múlt fiókját.

Ideje: április 04, hétfő, 22:42:43 - Administrator

 
 Nyomtatható változat Nyomtatható változat  Küldd el levélben! Küldd el levélben!
"Anne20: A múlt fiókja " | Belépés/Regisztráció | 8 hozzászólás | Search Discussion
Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.

Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj

Re: Anne20: A múlt fiókja (Pontok: 1)
- Teru Ideje: április 05, kedd, 01:44:13
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Kedves Anne, már másodszor könnyezem meg ezt a gyönyörű irást. Azt hiszem mindenkinek van egy ilyen fiókja, bár szerencsére nem mindennyik ennyire szomorú. örömmel láttam itt is és szivből gratulálok.
Szeretettel Teru



Re: Anne20: A múlt fiókja (Pontok: 1)
- pirospipacs Ideje: április 06, szerda, 19:32:24
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Kedves Anne!
Megint felkavaró volt számomra gyönyörű írásod. Méltán kapott helyet a kirakatban. Gratulálok szeretettel: pipacs :)



Re: Anne20: A múlt fiókja (Pontok: 1)
- kiralylany Ideje: április 06, szerda, 21:39:04
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Uhh! Nagyon "jó" írás. Olyan mintha ismerted volna, akivel ez megtörtént... Jó helyen van a kirakatban!



Re: Anne20: A múlt fiókja (Pontok: 1)
- naiva Ideje: április 07, csütörtök, 20:03:25
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Anném, gratulálok a Kirakathoz! :) Nosztalgikus, megható írásod elgondolkodtatott... Azt hiszem mindannyian őrzünk egy vagy két ilyen fotót a múltunkból. Legtöbbször nem is ilyen tragikus kimenetelű eseményről, de ott lapulnak múltunk fiókjában a régi szerelmek lassan fakuló képei... Puszillak, és várom ám az írásaidat a versenyekre!!:) Zsuzsi



PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.34 Seconds