 |
Próza: Rózsás Sándorné: A vén platán |
|
Rózsás Sándorné
II. helyezett a próza kategóriában
Rózsás Sándorné
jelige: "Idős fa, nem vén fa"
A vén platán
Ezt a szót, hogy vén platán nem ismerem!
Az aki évente megújul, nem öregszik, s nem vénül. Amelyik ezt teszi évszázadok óta, örök fiatal marad.
Álmokat sző, és adja át az alatta pihenő vagy játszadozó gyermekeknek. A titok fája ő. Minden jót vagy rosszat megőrző..., elrejtve örökre emlékei közé, áldva az eget, hogy él!
Minden évben megújulva és növelve az ágakat, kitárva mintha két keze volna, hogy átölelje azokat, akik szeretik, de szeretetből azt is, akik nem. Azért, hogy érezhessék a törzsének illatát és hozzá simuljanak.
Ő a szeretet fája, csak sokan nem ismerik fel benne, de ha átszellemülve alá állnának és feltekintve rá az élet történelmét felidéznék, ha a törzsét megpróbálnák átölelni, már éreznék, hogy ő a legbölcsebb és talán a legidősebb ezen a vidéken. Védeni kell e csodálatos, természet adta egyedi csodát, tudva őt a természet formálta ilyenre, olyan ágakat adott e gyönyörű fának, hogy megajándékozza a letenyei népet, vegyék észre, hogy ő az élet fája!
Igen, ő az élet fája, mert átvészelt több háborút, az égiek védelmével vihart!
Volt ő másnak is kitéve, emberek kényelmére, őt az égiek mindig megóvták!
Ha majd több száz év múlva, a szeretet és az égiek akkor is vele lesznek és ilyen állapotban áll, akkor lehet mondani: "a vén platán"!!!
|
|
| |
|
