Fullextra.hu - Netelka: Szerelmi á(l)mok

Van, akit szeretnek, szívből, szerelemmel,
s estéről estére lángra lobban az ágy.
Másutt van asszony, és van mellette ember,
mégse talál egymásra hormon és a vágy.

Van, ahol húzzák a megszokás szekerét,
min ott zötyköl csüggedten az egykori láz.
S otthon, mi a világra tárva meseszép,
mintha gyöngyöt rejtene - de üres a váz.

Van, kit megkívánnak kéthetente kedden,
s kit várnak, még vacsorára is hazaér.
Más szenvedélyt játszik, ölel önfeledten -
és egyedül tűnődik a reggelinél.

Hol vannak hát a mindörökké boldogok,
az egymásért halók, a hittel esküvők?
Vannak-e ma köztünk megőszült rómeók,
és júliák, akiket nem az eskü köt?

Néhányan szeretnek, igaz szerelemmel -
míg a többség léha, unott vagy ostoba.
Hol az Egy Asszony, és hozzá hol az Ember?
Ennek a versnek nem lesz utolsó sora.