pirospipacs: Hol a percnek párja...
Dátum: Szeptember 07, szerda, 14:56:48
Téma: 115. szám
A vén folyó mennyi titkot őriz...
sétálok a parti köveken,
neki bármit elmesélek én is,
ezer éve hallgat... csendesen.
Kenderszínű, vén Tiszának hátán,
napsugarak... apró fodrokon,
a hídlábnál egy erősebb hullám,
sóhajt visz... egy sziromtutajon.
Öreg tölgyek hűvös árnyékában,
mennyit hancúroztunk egykoron,
vajh' mit láttak nyári éjszakákban...
mert én ma, már csendben titkolom.
S a Holt ágnak, földig omló fái,
fűzfafüggöny... békalencseágy,
szerelmeknek titkos, kis tanyái...
vízre hajló, milliónyi ág.
Ringó nádas visz végig a tájon,
kanyarogva bóbiskol a part,
hová vitted vén Tisza az álmom...
gondolatom most is hozzád tart.
Néma víznek lassú mormolása,
visszavisz az időtengelyen,
keresem, hogy hol a percnek párja,
mit elsodort... többé nem lelem.
|
|