Anna1955: Panka legszebb napja
Dátum: Szeptember 28, szerda, 06:22:18
Téma: 116. szám
Panka egész éjjel csak a mennyezetet bámulta. Szorongás és félelemmel teli érzések tomboltak benne, de boldog volt. Szíve alatt lüktetett az a csöpp csoda, akit mindennél jobban vágyott az életben. Figyelte az apró bizonytalan fájdalmat, ami szabályos rendszerességgel hullámzott végig érzékein, jelezve, hogy eljött az idő.
Az elmúlt kilenc hónap gyorsan elszaladt. Nem volt több, mint egy szempillantás.
Sokat beszélgetett titokban azzal a kis lénnyel, aki növekedett a hasában. Nem tudta miként képzelje el, nem tudta, vajon fiú vagy kislány, csak azt tudta, hogy Istentől nemsokára olyan ajándékot kap, akiért érdemes volt megszületni.
Tegnap este moziban voltak. Belmondo filmet játszottak. Mondták is az utcában a szomszédok, hogy - Panka, nem kellene moziba menni, hiszen már régen meg kellett volna a babának születni, mi lesz ha ott fog a világra jönni...? –
A film egy olyan igazi nevettetős bohózat volt.
Igen…, annyit nevettek, hogy a könnyük folyt, és mikor hazafelé sétáltak, elkezdődött…
Még nem fájt, csak tudta, hogy egy élet kopogtat.
Nem szólt senkinek. Még nem. Fel akart készülni, mert nagyon félt.
Félt, hogy mit fognak mondani a korházban, hiszen még szinte gyermek volt ő is.
A kilenc hónap már kialakította a védekező reflexeket. Bár nagyon fiatal volt, de régen nem volt már gyerek.
Tudta mit vállal, és azt is tudta, hogy hatalmas ereje lesz hozzá, mert mindennél jobban AKARTA.
Hajnalodott, és az összehúzódások már erőteljesen hullámzottak végig a testén.
Eltelt egy nap, mióta behozta a mentő a korházba. Tegnap szombat volt, ma vasárnap. Számolgatta a múló perceket, melyek iszonyú lassan teltek. Folyamatos fájdalom gyötörte, és csak az utasítások pattogó szavai jutottak el tudatáig, hogy mit is kell tennie.
- Számolja a fájásokat, és minden harmadik után forduljon a másik oldalára – mondta hangosan az a nő, aki a szülőszobát felügyelte.
Olyan volt mint egy őrmester. Úgy beszélt hozzá, mintha süket lenne.
Az orvos kedves volt.
- Kérem jöjjön velem, megpróbáljuk egy kicsit ösztönözni ezt a hatalmas babát, mert nagyon nem akar a világra jönni – mosolygott Pankára közben.
A szülőszobában minden hófehér volt, a hatalmas ablakok kitárva. Iszonyú meleg június volt.
A hajnal hétfő reggelre virradt. Panka már nem számolta a perceket.
Az óra a falon hangosan ketyegett, de a mutató nem akart haladni, hiába imádkozott.
Gyenge volt és fáradt. A folyamatos fájdalom felőrölte. Harmadik napja feküdt a szülőszobán, és már nem érezte azt sem, hogy babája él-e.
- Az injekció, amit most adok, felgyorsítja a folyamatot – ígérte az orvos, de nem történt más, csak még erősebb lett a fájdalom.
Egyedül volt…Rettenetesen egyedül.
Az óra mutatója egyetlen csíkban állt, mikor hatalmas villámlás és mennydörgés rázta meg az épületet. Szinte éjszakai sötét lett.
Az ápolók szaladtak becsukni az ablakokat, és a fullasztó meleg elviselhetetlenné vált a szobában. Az utcán kint tombolt a természet, és tombolt a természet Panka testében is.
- Kedvesem, ha erős nyomást érez akkor szóljon, de ne tegyen semmit – utasította az orvos
Elkezdődött, amiért imádkozott, - megszűnt a fájdalom, megszűnt minden félelem benne.
A legszebb hétfő jött el ma reggel.
Délután három óra, és hatalmas erővel felsírt a legnagyobb kincs Panka életében.
1973. június 25.
Egy nap lenne csak a naptárban, de megszülettél, és én ezért! nem éltem hiába.
Isten éltessen kislányom.
|
|