Fullextra.hu - Eroica: Világjáró

Döcögősen indult a készülődés. Itthon vacak idő volt, esett az eső, fújt a szél, legszívesebben dzsekit csomagoltunk volna fürdőruha helyett.
Reggel nyolckor indultunk, mindössze huszonnégyen-, az előszezon vagy a foci-világbajnokság miatt, ki tudja? Optimista kis csapatunkból csak egy házaspár akadt, aki nem volt még Görögországban. Mi, akik többször is jártunk már, mindannyian egyet értettünk abban, hogy bárhol nyaraltunk ebben az országban, mindig jól éreztük magunkat. Kedvesek, vendégszeretők az emberek, meleg a tenger, sok-sok a látványosság.
Minden útról akadnak felejthetetlen élményeim, olyanok, amelyek csak az enyémek, amiket nem minden turista él át.
Korfun például egy rozoga motorral bejártuk a szigetet, ott ismertem meg a kabócák furcsa hangját, ami úgy hangzik, mintha a kecskebékát és a tücsköt keresztezték volna. A fiatal szobaasszonytól tanultam meg a haszapikoszt - a hentestáncot, - a görög táncok számomra legkönnyebb változatát.
Parálián olyan szórakozóhelyre jutottam el, ahová külföldi be sem tette még a lábát, de Phanos, az apartman kedves tulajdonosa ezt a kiváltságot is elintézte nekem.
Koson, Hippokrátész szigetén magyarok lopták el tőlünk az összes iratunkat, pénzünket,a kecsekepásztor folyékonyan beszélt angolul. Bejutottunk egy milliomos szivacskereskedő luxusnyaralójába, mert azt hittük, hogy étterem. A férfi olyan spórolós volt, hogy majdnem kifizettette velünk a vizet, amit szomjunk oltására kértünk tőle.
Asprovaltán viszont görög asszonyok hívtak be szerény, virággal telt nyaralójukba, ahol házi citromlekvárral és finom jeges frappéval kínáltak meg bennünket. Még theszaloniki címüket is megadták, hogy látogassuk meg őket, vendégeik vagyunk, ha arrafelé járunk. Mindezt mutogatással, egymás nyelvét nem ismerve "beszéltük" meg.
Sartiban hat órás szamártúrán vettünk részt, a Narancs-parton pedig (ahol sosem termeltek narancsot) láttunk egy nudista szobrászt, amint óriási szobrot faragott egy hatalmas sziklába.

Vajon mi vár ránk a mostani vakáción?

Úton
A buszon már dúdolom magamban a görög dallamokat, érzem az ouzo ánizsának és a recina-bor furcsa, fenyőgyantájának ízét, hallom a tenger hullámzásának ritmikus moraját.

A hosszú éjszaka után reggel hat óra tájban ébredek, s Athéntől kb.50 kilométerre meglátom a busz ablakából az igazi görög napfényt, mely úgy ragyog, mint itthon tíz óra tájban sem, majd a baloldalon felcsillan a tenger. A tenger, a nagy szerelmem! Kaliméra!

Háromnegyed nyolckor átmegyünk a Korinthoszi-csatornán. Nem sokat látunk belőle, de sebaj, egyik fakultatív kirándulásunkkor majd megismerkedünk vele.
Hurrá, itt vagyunk Pelonnészosz szigetén, aminek eperfalevél formájára XIII. századi elnevezése is utal, akkori neve Morea volt, ami görögül eperfalevél.
Peloponnészosz jelentése: Pelopsz-szigete. A mitológia szerint Tantalosz, Pelopsz atyja nagy lakomára hívta Zeuszt és a többi istent (feltehetőleg Korinthoszba), de rádöbbent, hogy kevés lesz az étel a vendégeinek. Feldarabolta hát a fiát, és felszolgálta az égi lakóknak. Brrrrr! Zeusz később feltámasztotta Pelopszot, ezzel valószínűleg megszűntek Tantalosz kínjai.

Tolo
A mi úti fáradalmainknak, kínjainknak is vége, amikor délelőtt 10 óra tájban megérkezünk. Tolo szebb, mint azt képzeltük, az apartman jobb, mint gondoltuk. Ez az 1925-ben csupán pár házból álló halászfalu ma a környék kedvelt üdülőhelye. Az Argoliszi-öbölben fekszik, több pici sziget öleli körül. Szemben a Rombi és Coronaris- szigetek vannak, az egyiken kis kolostor épült, a másik kettőt főleg nyulak és madarak lakják.
A hegy oldalán görögül felirat: "El a kezekkel a szigettől!" Nem is épültek ide szállodák, teljes szépségében gyönyörködhetünk a szigetekben. A tenger apró kavicsos, lassan mélyülő, a hullámzás szelíd. A búvárkodást nem engedik, mert a tenger mélye még mindig értékes kincseket rejt, melyek majd a múzeumok gyűjteményeit fogják gyarapítani.

Az apartmanunkkal nagyon elégedettek vagyunk. Szép, egyszerű, tiszta. Felfedezőútra indulunk.
Előszezon végén járunk, még nem nagy a zsúfoltság, de szinte minden nyitva van már, a tavernák, az éttermek, az üzletek. Itt nincsenek távolságok. Közel van a tenger, a központ, a buszmegálló. Minden csupa virág. A levegőben a bougevilleák, a lonc, a narancs és cirtomfák illata keveredik a sós tenger illatával.
Szakítunk egyet a dísznarancsfák gyümölcséből. Nem jó, keserű, nem érdemes bűnbe esni érte.

Ortodox Pünkösd
Az ortodox egyház ma is hagyományosan ragaszkodik a Juliánusz-féle naptárhoz. Itt egy héttel később ünneplik a Pünkösdöt, a szentlélek, az újjászületés ünnepét.
Vasárnap, új ismerőseim hölgytagjával együtt elhatározzuk, hogy elmegyünk az ünnepi szertartásra. Kilenc órakor találkozunk Erzsikével a templom előtt. Tele van helybéliekkel, turista egy szál sem. A bal oldal a nők, a jobb oldal a férfiak helye. A nők mutatják, hogy álljunk melléjük hátra, de mi nem akarjuk megérteni, hiszen onnan semmit nem látnánk. Végül a második sorban foglalunk helyet, onnan figyeljük az első sorban ülőket, hogy láthassuk, mit kell tennünk ahhoz, hogy ne sértsük meg a hagyományokat. Sajnálom, hogy nem értek az ortodox szokásokhoz. Három pópa tartja a szertartást. Énekük gyönyörű, hangjuk betölti a gazdagon díszített templomot. Középen ikon, amit minden betérő és eltávozó megcsókol. Elég magasan van, a gyerekeket felemelik, akik láthatóan tudják, hogy mit kell tenniük, külön állnak a fiúk, külön a kislányok. Néha összekeverednek, de ilyenkor az anyukák szelíden visszahessegetik őket a nemüknek megfelelő oldalra.
Érdeklődve figyelünk és próbáljuk követni, hogy mikor mit kell tennünk, de ez bizony nem megy. Hol a férfiak egy töredéke áll fel, hol a nőké. Össze-vissza állunk, ülünk, térdepelünk, vetjük a kereszteket, kétszer egymás után, fordítva, jobbról balra, mint ők. Kor szerint? Foglalkozás szerint? Ki tudja? Aztán a mellettem álló görög hölgy négykézlábra áll. Jesszusom, csak nem kell nekünk is? De, igen! Kedvesen mosolyog, már készíti is a helyet nekem, hogy elférjek, löki előrébb a székeket. Mit tehetnénk? Mi is ezt tesszük, bár kissé komikus a helyzet számunkra, nem baj, csak tudnánk, hogy mit jelent ez? A pópa körbejárja a templomot, gondosan, egyenként megáld bennünket, ahogyan a virágokat is, melyek a szentély előtt vannak. Aztán áldozás következik. Ezt is megvárjuk. Az óránkra nézünk. Fél tizenegy van. Mosolyogva, bólogatva elköszönünk. Nem csodálkozik senki, ez a szertartás reggel fél hatkor kezdődött, sokan betértek egy időre, majd távoztak, nem feltétlen kell végig jelen lenni a szertartásokon. Mi egész szépen kitartottunk, hiszen ortodox pünkösdi misén még életünkben nem voltunk , és lehet, hogy soha- soha nem leszünk többé.

A Korinthoszi- csatorna

A Korinthoszi-csatorna ötletét már Néró császár javasolta, hogy ne kelljen megkerülniük a hajóknak egész Peloponnészoszt. Állítólag egy aranylapáttal ő maga állt neki az ásásnak. Hatezer zsidó fogollyal dolgoztatott, de az építkezés félbe maradt, s csaknem két évezredet váratva magára 1893-ra készült el. Elkészültére mi is büszkék lehetünk, hiszen tervezésében a magyar Türr István és Gerstner Béla is részt vett. A csatorna az Égei és a Jon-tengert köti össze, hossza csaknem 6, 5 km, falai 90 méter magasak, míg szélessége csupán 27 méter.
A földrengések és az erózió miatt állandóan javítják, újjáépítik. Erről magunk is meggyőződtünk, az ott dolgozó munkásokat látva. Az út oda- vissza nagyjából másfél óra. A borongós, esős idő ellenére csodálatos élmény, élvezet volt áthajózni rajta. Szeretném egyszer megismételni.

Folyt. köv.