Fullextra.hu - _zizike

Hamarosan eljöhet majd az a perc vagy óra,
amikor egy ékes csokrot teszel koporsómra.
Akkor fogod majd csak bánni azt, hogy gyermekmódra,
nem fogadtál a szívedbe ezer kérő szómra.
Elsiratod azt a percet, meglehet, hogy százszor,
valahányszor eszedbe jut könyörgésem, hányszor.
Hullik akkor majd a könnyed, mint ahogy a zápor,
meggondolod Édes Fiam, mit mondasz majd máskor.
Mert amikor kisded voltál, belső harangszóra,
felriadt az édesanyád Néked első szódra,
mikor aztán nagyobb lettél - semmihez volt kedved,
jó anyád ezt megértette, talán nem feledted.
Ám mikorra felnőtt lettél megfordult a mérce,
elfeledéd mind azt, ahogy szeretetét mérte.
Apád helyett is apád volt, nem egyszer, de százszor,
biztonságot, s vigaszt nyújtott Néked valahányszor.
Amikor csak a lelkedben szomorúság támadt,
a szívét is odaadta, nyújtva Néked támaszt.
Eljöhet még az a perc is, mikor hívó szóra,
szaladnál az anyukádhoz első kakasszóra,
ám az a perc már elszaladt, mint ahogy a vonat,
több a bánat a szívében, mint fején hajfonat.

De azt Kicsim tudnod kell, hogy mindahányszor fájom,
s éjszakáról, éjszakára elkerül az álom,
valahányszor felidézek hosszú-hosszú éveket
tudom jól, hogy nem kedveztek minékünk az Istenek.
Hétkrajcáros napjaink a pici életedben,
s meg nem kapott ajándékid fájnak a szívemben.
Foghíjas volt türelmem, s hogy nem jól szerettelek,
... csak abban bízom, idővel ezeket felejted.
Tudnod kell, bár a szívemet öröm, s bánat járja,
mindaddig míg szememet a halál le nem zárja,
mindegy az, hogy mit mutat az Élet színjátéka,
Te vagy nekem Isten egyik legszebb ajándéka.
Légy az, aki most vagy, tiszta szívű, áldott lélek,
bár attól, hogy rosszá leszel, én soha nem félek,
tedd úgy, mint eddig, csak tiszta szó hagyja el a szád,
akarom, hogy tudd, végtelenül büszke vagyok Rád!
Kívánom, hogy kerüljön el minden, ami álnok,
és hogy váljék valósággá minden egyes álmod.
Végül is még azt kívánom Arany Kincsem Néked,
legyen boldog minden perced, míg életed éled.

AndréErzsi
2011.dec.06.,12.

--------------------------------------------------------------------------------

S ahogy Zizike érezte:

Hozzászóló: _zizike_
(Ideje: 12-18-2011 @ 10:12 am)

"először az első versszakot írtam, annak a szemrehányásnak oka volt, de amikor kiírtam magamból és lenyugodott a lelkem, arra terelődtek a gondolataim, hogy: "de vajon miért történhettek olyan dolgok, amitől a lelkem háborog". Tovább elemeztem az elmúlt eseményeket, vissza-vissza nézve éveken, bizony rájöttem, a kialakult helyzet egy részéről biztos, hogy én is tehetek, mert mindenki hibázik, akár párkapcsolatról, akár szülő-gyerek kapcsolatról van is szó, és ekkor született meg a vers másik szakasza, ezért is nem tettem fel az elsőt, 6 napig. Csak az érzéseimet írtam le, mindkét versszakban és bizony tudom, hogy szöges ellentéte egymásnak a kettő"

---------------------------------------------------------------------------------

Hozzászóló: _zizike_
(Ideje: 12-13-2011 @ 10:32 pm)

"Azt tudom csak, hogy akit nem szeretnek eléggé, annak az a baja, akit túlszeretnek, annak meg az, ez nagyon sok mindentől függ. Meg még azt is gondolom, hogy az ember képes bármit is rosszul csinálni - ilyen alapon akár szeretni is lehet rosszul. Ami talán biztos, hogy minden érzelmi kapcsolathoz két ember kell. Ez biztos :) a többi képlékeny nagyon."

--------------------------------------------------------------------------------

Hozzászóló: _zizike_
(Ideje: 12-14-2011 @ 09:25 pm)

""nehéz szülés" volt ez a vers, és még nehezebb döntés, hogy feltegyem -e a világhálóra"