alamina: Mámor
Dátum: Május 17, csütörtök, 22:13:03
Téma: 129. szám
Mint éhgyomorra mézízű konyak,
mely mohón oltja elmém torz tüzét,
úgy lelkem kincstárát feszíti szét
a bennem csorgó bronzszín alkonyat.
Holdfényben fürdő, éjtollú vigasz,
ezüst örvénybe tévedt nyitnikék,
tavaszt igéző, kékálmú pihék
égboltra szórt reménye színigaz.
A látszat leple száll fel legelébb,
aranyló ködön szántó vágyfogat,
már száguld, csillag-sors-fátylakra lép.
Skarláttól égő lázrózsát hozat,
virrasztó értelem testébe tép,
majd elmerül, miként a kárhozat.
|
|