Fullextra.hu - Lukrecia: A párduc 1-2.

1.

-Olyan legyen, mintha ugrani készülne. A háttér meg zöld, olyan dzsungel szerű.

Gábor rezignáltan nézett az éppen neki magyarázó nőre. Szoláriumozott bőre, hosszú, fekete haja, és hegyes műkörmei voltak. Szűk, nagyon rövid ruhát viselt, és folyamatosan a haját igazgatta. Láthatóan le akarta nyűgözni a férfit.

Gábor festő volt, és egyáltalán nem erre vágyott, amikor képzőművészetre adta a fejét. Fiatalon úgy gondolta, hogy alkotni fog, olyan festményeket készíteni, amelyek neki tetszenek, és nem érdekli mások véleménye. Na persze. Csak hogy élni kell valamiből- így kénytelen a megrendelő elképzeléséhez alkalmazkodni. Az alkotásról már régen letett. Ha rajta múlik, biztos eszébe sem jut ugró feketpárducot pingálni egy szépségszalon falára. Ilyen képet posztereken látni. De ennek a fekete hajú nőnek festmény kell. A munka unalmas lesz, de legalább megfizetik.

-Mekkora képre gondolt?

-Nagyra, mert ez egy nagy, jól menő szalon. A vendégek lássák, hogy telik egy ekkora festményre. Erre a falra szeretném rakni, itt a tükörrel szemben.

A nő riszálva odasétált az említett falhoz. Láthatóan magát is holmi feketepárducnak gondolta.

Gábor némán bólintott. Elgondolkodva nézte a falat, amire a nő mutatott. Egy másfélszer másfél méteres kép elfér rajta. Azt számolgatta, hogy mennyit tud ezért legombolni a nőről. Neki láthatólag nem számít a pénz. A barátja bérli neki a szalont, a berendezést is ő fizette- mint a nő még korábban elmesélte. Gábor úgy gondolta, hogy másfélszeres árat mond, ha a nő esetleg alkudni próbál, még mindig jól fog járni. Bár nem gondolta, hogy a nőt érdekli a pénz, úgyse ő fizeti.

Megegyeztek, hogy Gábor jelentkezik, ha elkészült, és elköszöntek egymástól.

A festő elgondolkozva bandukolt hazafelé. A lehető leggyorsabban megfesti ezt a borzalmat, aztán reménykedhet, hogy legközelebb talán egy jobb, kreatívabb megbízást fog kapni. Nem mintha lett volna oka jobbat remélni. Amióta befejezte a főiskolát, csak ilyen csip-csup munkák akadtak. Már felötlött benne, hogy nem kéne ezt erőltetni. Kéne találni valami rendes munkát, aztán hobbiból festeget mellette. Az is aggasztotta, hogy úgy érezte, eltűnt belőle a kreativitás, az alkotás vágya. Pár éve még örömmel rohant volna az állatkertbe, hogy egy teljes napon keresztül üljön a nagymacskák kifutója előtt és vázlatokat készítsen. Most ez egyáltalán nem érdekelte. Már most utálta a képet, pedig még a vásznat sem feszítette ki.

2.

Gábor egy fotelban ült egy üveg sörrel a kezében, és mély fájdalommal nézte a kifeszített hófehér vásznat. El kéne kezdenie festeni. Pillanatnyilag úgy érezte, hogy szívesen festene bármi mást, csak ezt ne. Már készített néhány vázlatot. Kifeszítette a vásznat. Előkészítette a festékeket. Minden készen áll a munkára, csak ő nem.

Segítséget kérve nézett Nelsonra, a fotel melletti asztalkán helyet foglaló akvárium pici lakójára. Nelsont egy korábbi barátnőjétől kapta. Időközben a lány ment, a halacska maradt, és Gábornak őszintén a szívéhez nőtt. Persze az alkotói válságon ő sem tudott segíteni.

A festő egy mély sóhajjal lerakta Nelson mellé a sörét, és feltápászkodott a fotelból. Minél előbb túl van a képen, annál jobb. Elkezdte felvázolni a párduc körvonalait.