Malan: Keresztül
Dátum: Június 21, csütörtök, 15:30:06
Téma: 131. szám
Kikiáltom, amit akarok,
üres barlang ölén értetlen kisgyerek,
belekarmolom a térbe,
élni feledett görcse,
ráfújom az időre,
gyónó szerzetes, Isten felé,
de még goromba, agresszív,
rúgok, gyűlölök!
Ördög a napon.
Jártam a hegyek mélyét,
vak voltam,
arany és ezüst telérek kacagása
fülem mellett,
feljöttem, üres csille,
mellettem felszabadult bányalovaktól
könnyebbült a föld.
Jártam az erdők mélyét,
tévelyegtem, mérgezett
gyökerektől szédülő madár,
indák sűrűjében korhadó fák
odvából ittam a napot.
Mézeskalács kunyhó,
szerettem! - Add a holdadat!
- amire szükségem lett volna cukor
és por maradt.
Öklendeztem.
Átkozott boszorkány.
Ösvények szorítása lábamon,
s a víztől fulladok, hófehér testű,
légben élő istenek között
fekete pohár.
Máshol a fény!
Átkelek hozzád!
- Nem kelsz át! – mondod.
Nem jó! NEM JÓ!
Belevésem a térbe,
belekiáltom hitemet
az akarat új erejébe:
Csobogó forrásból tenger
tüzeket ittam, más nem kell,
és mostantól akarva akarok élni!
Akarok!
|
|