Pöccen az esteli csönd, tücskök a kába füvön.
Két szemed íve betölt, színe az ég, beleköt.
Mélye a holdragyogás, hajlata megbabonáz.
Hangomon átüt a félsz, hátha te messzire mész.
Hátha a szív nem elég, s végül a lángja elég.
Üszkös a rőzsehalom, hajlik a kedv karomon.
Látod a csillagokat? Ránk süt e távoli had.
Villan a nyelv, a fogad, koccan a csók, befogad.